Kép: TM
Tévedés lenne Magyar Péterben messiást, politikust, államférfit, 
néptribunt, vagy bármi ilyesmit látni, kedves polgártársaim! Nem, nem, 
és tényleg nem, nem ez. Ő bizony valami teljesen más. Lírikus, mégpedig a
 legnemesebb fajtából, költő, hogy ennél is tovább menjek: haiku író.
5-7-5
 az elfogadott szótagszám a verses művészet e Távol-Keleti bonsaiánál, a
 haikunál. Rövid kis sorok, gyönyörködés, ihletettség, meghökkentés, 
talán megvilágosodás. Nem tudom pontosan mi a haiku célja, talán ezek a 
fentiek, talán még ennél is több. Felébreszti az embert, 
megmosolyogtatja, gyönyörködteti, elgondolkodtat, és az 5-7-5 számú 
lírikus tánclépés után szinte más emberként távozunk a parkettről. Talán
 jobbá válunk, finomabbá, bölcsebbé.
A haikuvilág egyik nagy 
mestere, Macuo Basó sokat vándorolt Japán-szerte. Járta a tájat, 
emberekkel találkozott, és ki tudja, néha talán egy-egy szekérre is 
felpattant a piactéren, hogy onnan mondja el haikuit a közönségnek.
"Árad
 a Tisza" - kezdi költeményét Magyar Péter, és eszembe jut, hogy a japán
 haiku írók is szívesen írnak természeti képekről. Madarak, hegyek, 
telihold, bogár, szellő, felhő. Ha ismernék festői folyónkat, talán őket
 is megihletné. De itt van nekünk Magyar Péter, aki szerencsére 
megemlíti költeményében a gyönyörű folyót, a Tiszát. Ami, mint tudjuk 
most árad. Csodálatos kép. Ecsetre kívánkozik egy ilyen dinamikus 
pillanatkép, a természet mozgása, a folyó áradása. Szóval, modern 
költőnk ezzel indít, hozzáteszem: mesterien.
Árad a Tisza - 
megvan tehát az első öt szótag, és úgy tűnik, hogy a vándorköltő minket 
kér arra, hogy folytassuk. Tényleg! Nem viccel, párbeszédre hív. A nemes
 lelkű közönség folytathatja a megkezdett haikut, tovább írhatják a 
sorokat, feltéve ha ihletett állapotban vannak ők is. És hát hogyne 
lennének! Ilyen korszakot élünk.
Nem félünk! Nem félünk! - zúgja 
egy emberként a tömeg vissza a kisteherautó irányába. Ezrekből lett 
hirtelen költő, és én bizony elhiszem nekik. Úgy tűnik tényleg őszinte 
mű íródik itt közösen. Igen, alakul a mű, készül az új haiku, most már 
csak a folytatását kell megírni, a következő szótagokat kell 
megformálni. Szerintem menni fog, lépésről lépésre, tégláról téglára, 
betűről betűre fognak haladni, és kész lesz a mű.
Egy kíváncsi légy
zümmög nyári napon a
folyó partjánál.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>

