Tove Ditlevsen és a Koppenhága-trilógia

 

 A hygge előtti 
dán mindennapok

Északi minimalizmus, lenyűgöző irodalom, tragikus élet. A dán írónő, Tove Ditlevsen háromkötetes életrajzát olvastam a napokban, ami teljesen magával ragadott. Bepillantást adott a dán munkásosztály életébe, egy szégyenlős kislány felcseperedésébe, művésszé válásába, szerelmeibe és munkáiba, hogy aztán a végén az olvasó elkísérje a legsötétebb bugyrok mélyére, a narkotikumok által láncravert függő világba. Súlyos témák, szimpla, szolid irodalmi ruhába öltöztetve, és úgy elmesélve, ahogy csak a legnagyobbak képesek. Habosítás nélkül, egyszerűen, tisztán, és ebben van az ereje.

Tove Ditlevsen 1917 és 1976 között élt. Átélhetjük vele az akkori korszakot, a magánélet és a művészlét kérdéseit, a családi drámákat, és Európa történelmi fordulatait. Az író halála után több évtizeddel kezdték csak el felfedezni a nagy nemzetközi szerkesztőségek őt, mint Dánia egyik legeredetibb íróját, hogy aztán a világlapok méltassák. Magyar fordítója, Kertész Judit 2023-ban egy interjúban azt mondta a könyv sikeréről:

"...mondanivalója égetően időszerű, ráadásul első megjelenése óta radikálisan megváltozott mind az irodalom, mind a nők helyzete a világon. Zavarba ejtő önfeltárulkozásával Ditlevsen forradalmárnak számított a maga korában, amikor még az is kérdéses volt, hogy nő egyáltalán lehet-e költő."

A könyvből tudható, mennyire semmibe nézték próbálkozásait és művészi ambícióit a hozzá közel állók, most pedig már tananyag lett az életműve. A fenti három könyv az életéről szól, néhol fiktív elemekkel kiegészítve. Kertész Judit azt mondta:

"A Koppenhága-trilógia az írónő élete által inspirált magasrendű szépirodalom."

Hogy mennyire nehezen tudta őt befogadni a korszak, azt jól mutatják a fordító további sorai:

"Olyan természetességgel ír a legkényesebb témákról is, hogy az olvasó szinte átéli az általa bejárt legmélyebb poklokat és csúcsokat. Nem tudok nőíróról az egész világirodalomban, aki ilyen nyíltan ír a függésről, a leszokás embertelen megpróbáltatásairól és a női lét versus alkotás közt feszülő ellentétről. A korabeli dán kritikusok pedig éppen ezért bírálták: túlságosan őszintének, banálisnak, merevnek és régimódinak tartották. Az elit irodalmi nyilvánosság elutasítása kifejezetten fájó pont volt az életében. Akasztófahumorára jellemző, hogy megírta a saját nekrológját, amelyben többek között azon csodálkozik, hogy „ez a zseniális nő”, akinek a halála óriási veszteség a dán irodalom számára, vajon miért nem nyerte el a Dán Akadémia irodalmi díját."

Fejezetről-fejezetre haladtam ennek a különös nőnek az életében a három könyv által. Drukkoltam neki, még ha tudtam is, hogy a harmadik kötet után öt évvel saját kezűleg vetett véget az életének.

Divatos kifejezés manapság a dánokkal kapcsolatban: a hygge. Valamifajta kellemes és meghitt, otthonos és kényelmes életérzés ez; stresszmentes pillanatok, finom pihe-puha pulcsik, italok, gyertyák, kellemesség, ráérősség, valamifajta reklámfilmszerű idilli boldog lebegés a hétköznapok egyszerű és megnyugtató pillanatában.

Elhiszem, hogy megvan bennük erre az igény, elhiszem hogy létre tudják hozni, dícséretes is erre törekedni, ám végig ott volt a fejemben a könyv olvasása közben, micsoda ellentmondás ez a koppenhágai munkásosztály korabeli életével szemben. Bár, meg kell hagyni, azóta sokat változott a világ, és talán pont nem az akkoriak ellenére furcsa ez a mai lebegésszerű boldogságkeresés, hanem egyenes oka annak. Valahonnan tehát eljutottak valahová, és élvezik, tudnak neki örülni. Ha így van, akkor talán a magyarok is reménykedhetnek, hogy kitörnek egyszer a mélabúból.

Ez az utazás Tove Ditlevsen életében szépen és kedvesen, letisztult és egyszerű mondatokkal kísérte végig az olvasót egy keserű sors bugyraiba, és az irodalom fenséges magaslataira. Különös lény az ember, hogy pokolbéli kínlódásaiból ilyen szép művészetet képes varázsolni, majd az alkotó lelép a színpadról, írását pedig a világ ámultan olvassa.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Oravecz Imre, Alkonynapló >>

- Stoner, a nyom nélküli élet >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tolsztoj, Napló >>

- Ványa bácsi Sopronban járt >>

- Saját olvasónaplóm (ebook) >>

 ÉVEK 
Annie Ernaux
remekműve

YouTube Link >>

Ványa bácsi Sopronban járt

Nagyításhoz klikk a képekre!

"A Ványa bácsi soproni bemutatója klasszikus szöveg kortárs megszólaltatása, amely fájdalmasan aktuális kérdéseket vet fel az időről, az elmulasztott lehetőségekről és az életünk értelméről."

- írja a SopronMédia

Történelmi pillanat, hiszen Ványa bácsi most járt először Sopronban. A város hosszú színházi múlttal büszkélkedhet, de Csehov e nagy klasszikusa eddig még nem került bemutatásra. Most viszont eljött az idő. Még ha nem is a premierre, de egy viszonylag korai előadásra mi is elmentünk Zsuzsával a napokban.

Már maga a színházépület is megfogott, hangulatos volt, egyszerűen díszített, kellemes, komfortos. A ruhatárosok és a segítők kedvesek és elegánsak, szóval jó benyomásokkal vártam a darabot. A színházi szórólap úgy jellemezte a művet: keserű komédia.

Továbbá azt is írták: Az emberi sorsok, vágyak és kiábrándulások finoman szőtt drámája. Nem láttam még se a darabot, és nem voltam még a soproni Petőfi színházban sem. Ráadásul e teátrum falai közt Ványa bácsi alakja is újként lépked a színpadon, szóval többféle új élmény is egymásra rakodótt ezen az estén.

Ajtó nyílik, függöny el, lépjünk hát be a nézőtérre és foglaljuk el a helyünket! A földszintre szólt a jegy, viszonylag közel a színpadhoz.

Súlyos kérdések fogalmazódnak meg a darabban, remek színészi alakításban. Le voltam nyűgözve teljesen. A színház ajánlója szerint: Csehov merészen ábrázolja a tétlenség és az elpazarolt élet tragikumát, miközben finom humorral fűszerezi a drámát. Valóban, nagyszerű mű ez az emberről, és a vakvágányra futott életéről. Az összes szereplő boldogtalan.

A Ványa bácsit alakító Széles Tamás a Soproni TV-nek elmondta:

"Amikor az ember fiatal színész, akkor olyan szerepekről álmodik, mint a Rómeó, mint a Hamlet, vagy a Csehov Sirályában a Trepljov, és ahogy az ember öregszik, úgy a Lear királyig bezárólag az egyik legnagyobb szerepállomás egy színész életében, és szerepálom, az a Ványa bácsi. 

Elképesztő lelki mélységek, hihetetlen pszichológiai kavalkád és tudatállapotváltások jellemzik ezt az életében elakadt embert. Ezért egy óriási mély merülés minden színésznek a szerepbe, Csehov világába, és a saját lelkébe is."

Nagyításhoz klikk a képekre!

Széles Tamás mellett a többi színész is rendkívül nagyot alakított. Átélhetőt, megrázót, igen, néha a lélegzet is bennakadt. Nehéz sorkérdések álltak a színpadon az életről varázslatos előadásban.

A város itt az ország nyugati pontján, intenzív napi kapcsolatban Ausztriával, 2026 februárjában, és mégis, a csehovi üzenet több, mint száz évvel ezelőttről az értelmetlenül leélt élet kétségbeejtő fájdalmáról, bizony kortól és helytől függetlenül örök aktualitással bír, még itt Sopronban is.

Ványa bácsit Szonja vigasztalja a darab végén:

"Mit csináljunk? Élni kell! És élni fogunk, Ványa bácsi. Végigéljük a napok, az esték hosszú-hosszú sorát; türelmesen elviseljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel sújt a sors; nyugalmat nem ismerve dolgozni fogunk másokért most is, öregkorunkban is, ha meg üt az óránk, békésen meghalunk, és ott, a síron túl, majd azt mondjuk, hogy szenvedtünk, sírtunk, sok volt a bánatunk, és az isten megsajnál bennünket, és mi ketten - te meg én, drága bácsikám - megérjük ott a gyönyörű szép, fényes életet, örülni fogunk, meghatott mosollyal tekintünk vissza majd mostani boldogtalanságunkra - és megpihenünk. Én hiszek ebben bácsikám, forrón, szenvedélyesen hiszek... Megpihenünk."

Csehov remekműve hatalmas súllyal ült meg a hideg soproni éjszakában. Az örök kérdések és kétségek terhével léptek ki a nézők a csodálatos szecessziós épületből, hogy hazainduljanak a sötét utcán, elaludjanak az ágyukban, és választ keressenek az álmukban.

Ványa bácsi 47 éves volt - én jövőre leszek annyi.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- James Hollis, Az élet második fele >>

- Eric Berne, Sorskönyv >>

- Hortensia Fussy különös alakjai >>

- Annie Ernaux, a francia varázsanyó >>

- Tolsztoj, Háború és Béke >>

- Tolsztoj, Ivan Iljics halála >>

- Tolsztoj, Napló >>

 Moldova György 
Európa hátsó udvara

YouTube Link >>

A Sorskönyv vonzásában - Eric Berne lenyűgöző műve

.

 Milyen hatással van életünkre  az ősök gondolatai és cselekedetei? Dédapák és nagymamák, szülők és nagyszülők viselkedése vajon mennyire befolyásolja a döntéseinket? Miképpen formál minket őseink sorsa? Mennyire van hatással ránk egy-egy családi minta? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseknek megy a mélyére a kanadai-amerikai pszichiáter, Eric Berne 1972-ben kiadott könyve. Nagyszerű olvasmány, ami remek példákkal mutatja meg, hogy milyen összetett egy ember személyisége. Megmutatja, hogyan vannak ránk hatással tudat alatt a hosszú évtizedeken át cipelt családi minták, nehéz lélektani örökségek, azok, amiket talán még a dédi vagy a nagyi indított útjára, és még itt a jelenben is cipeljük, pedig nem kéne.

Húsz évvel ezelőtt kb. már olvastam Bernétől az Emberi játszmák című művet, ami szintén lenyűgözött, de ez a könyve viszont most még azt is túlszárnyalta. Teljesen a vonzásába kerített, alig tudtam letenni. Fantasztikus volt!

Amúgy is egyre jobban benne van a levegőben ez a transzgenerációs téma, egyre több helyről köszön ez vissza, egyre többen kutatják, olvassák és figyelik a jelenséget. Akár szakértői, akár hétköznapi szemmel. A második világháború után indult be, hogy a háborús lelki sérülések utóéletét kutassák, de ma már mintha egyre nagyobb érdeklődés övezné. Ráéreztek sokan, hogy egy egyén, az ÉN, túlmutat a saját testén, érzelmi és gondolati világán, és bizony óriási szerepe van a cselekedeteiben a családjának és a felmenőinek.

A jungiánus pszichológiával sokat foglalkozom, és ott is egyértelmű, hogy az egyénen túlmutató dolgok jelentőségének nagy szerepe van, és ezt hangsúlyozza Eric Berne is. Csak ő kifejezetten a családi területre koncentrál. Abban a kis közösségben megírt életprogramok, mentális kódok, viselkedési minták, azok, amik tudattalanul is befolyásolják viszonyunkat az élethez, egészséghez, karrierhez, pénzhez, szexhez, alkoholhoz, sok mindenhez. Bámulatos példákat ír a könyvben, és részletesen mutat meg családi láncolatokat, azt, hogyan terhelik sajnos az embereket az egymásra rakódó generációk hiedelmei, félelmei és szokásai. Szemfelnyitó munka, ajánlom azok figyelmébe, akik nem félnek a mélybe tekinteni.

Érdemes az ilyen műveken hosszan töprengeni, és megfigyelni ezek alapján a saját környezetünket. Alaposan megfigyelhetjük a körülöttünk lévők életét, a saját családunktól elkezdve, a szomszéd, a rokon, a kolléga, a bulvár-celebhős, szóval sok-sok személyt, hogy miképpen nyilvánul meg ez a világban. Természetesen nem arra gondolok, hogy az ember kínos módon vájkáljon mások életében, hanem csak azokat az információkat, azokat a kis puzzle darabokat rakja össze, amiket már amúgy is tud. Ezekből az információkból is már olyan sok rádöbbenésben lehet részünk, amitől az állunk is leesik, és ami aztán még mélyebbre fog vezetni. Ezáltal egy sokkal komplexebb létformába kerül az ember, ami a maga összetettségével és csodálatosságával tudja aztán hozzásegíteni ahhoz, hogy kiteljesedetebb és boldogabb életet éljen.

A könyv végén fantasztikus kérdessorok vannak, amiken megéri végigmenni és átgondolni. De az egész mű bővelkedik azokban a témákban, amik meghatározóak az életünkben, egészség, halál, karrier, szerelem, szorongás és boldogság, fiatalkor és öregség, nyertes és vesztes játszmák, kommunikációs konfliktusok és sok minden más. Nagyszerű könyv volt, és bizony ez az a kategória, amit egy-két éven belül újra el fogok olvasni.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- A jungiánusok >>

- C.G. Jung, a misztikus pszichológus >>

- Marie-Louise von Franz és az álomelemzés >>

- Marie-Louise von Franz és a remeteház >>

- James Hollis, Az élet második fele >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Vannak esték, amikor átalakul a világ >>

- Jung. Red Book. Leviatán. >>

 Mit üzennek az álmaink? 

Könyvajánló.

YouTube Link >>

 

Frei Tamás - Kobalt

Frei Tamás új könyvében ismét a nagypolitika, a nagytőke, és a titkosszolgálatok világának sodrásába helyezi a főhősét, André Calvit. Témáját tekintve nem is lehetne aktuálisabb a könyv annál, mint a hírek mostanában, ahogy a világlapok főoldalán óriás betűkkel figyelmeztetnek minket a nagyhatalmak mozgásáról. Amerika, Európa, Kína, Oroszország, bányászat, háborúk, korrupció, nyersanyag, ritkaföldfém, ellátási láncok, árfolyamok, hatalmi logika, emberi kicsinyesség, és titkosszolgálati precizitás; igen, ahogy Frei klaviaturája is precízen kattog, hiszen sokadik könyvében hozza már a tőle elvárható magas színvonalú krimit és kalandot.

Infotainmentként jellemzi a műfajt a szerző, azaz összekapcsolja az információt és a szórakozást. Ennek szellemében készülnek könyvei, és ebben szerintem zseniális. Nyilván az Irodalmi Nobelt nem ezekért a művekért adják, de nem is ezt kell tőle elvárni. Én kedvelem Frei Tamás munkásságát, és szerintem jót is tesznek ezek a könyvek a társadalomnak, mert valóban szórakoztató a könnyed stílus, azonban a benne megírt dolgok mégiscsak elgondolkodtatnak a világról. Az olvasó pedig szerintem akkor jár a legjobban, ha egy ilyen könyv információit nem végcélnak tekint, hanem kiinduló pontnak. Az olvasás után ha nem áll meg, hanem elindul és önmaga kezd el a dolgok mélyére nézni, akkor jár a legjobban. Haladjon tovább tehát bátran egyéb könyvek felé, cikkek, podcastok, beszélgetések, hiszen a világ bámulatos mértékben kinyílt, és csak arra vár, hogy felfedezzük.

Érdemes tehát Frei Tamás munkásságában örömmel lubickolni, aztán pedig saját erőből mélyrebbe menni, ki a nyílt vízre, és önálló felfedezéseket tenni az emberről, üzletről, politikáról, kultúráról, a világról. Aki felületes marad, könnyen meg fogják vezetni, akár a szomszédja, a kollégája, üzlet, vagy a politika. Ennyi tudás, információ és ismeret még soha nem állt rendelkezésére az emberiségnek, mint most. Persze óriási a zaj, a mentális szemét, a hülyítés, de ha az ember képes megszűrni a dolgokat, akkor messzire ellát térben és időben. Úgyhogy végezetül csak annyit tudok tanácsolni az olvasónak, hogy böngésszen, keressen, kutasson, beszélgessen, gondolkodjon, töprengjen és mérlegeljen, olvasson komolyabb és mélyebb cikkeket, rendszeresen járjon könyvesboltba és könyvtárba, tanuljon nyelveket, nézzen szét a világban, és tegyen fel olyan kérdéseket, amiket a környezete nem szokott. Gondolkodjon, tűnődjön, tanuljon. Olvasni jó, olvasni hasznos. 

Ha pedig a kedves olvasó összefutna véletlenül André Calvival, mondjuk egy francia kávézó teraszán, akkor szorítsa meg a kezét a nevemben is, gratulálok legújabb akciójához, teljesen lenyűgözött. Olaszországban ne keressék! Mr. Freitől tudhatjuk, ott most nem látják szívesen. Éljenek tehát a hősök, a kávézók, és a remek könyvek!


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Agrárbárók >>

- Frei Tamás és a Forbes >>

- Moszkvai meló >>

 Bojár Gábor 
a Forbes címlapján

YouTube Link >>

Krasznahorkai egy konfuciánus költő lenne?

Néhány rövid gondolat lepkékről, tangóról, életműről. No és a barbárokról.

A napokban értem Krasznahorkai László legújabb könyvének a végére, A magyar nemzet biztonsága című műnek. Lenyűgöző kifinomultság, szolid humor, bámulatos irodalom. Az élet apró, finom dolgai szelíden megrajzolva. Távolba és mélybe mutató kérdések, apró léptek, csendes botladozás, ártatlan tűnődések és súlyos sorskérdések. Krasznahorkai László már régóta lenyűgöz, újra és újra.

Különös művészeti ugrásban vettem részt az elmúlt hetekben, mert egymás után olvastam a legújabb művét, és rögtön utána a legelsőt, a negyven éve írt Sátántangót, ami szintén remekmű. Viszont nem bírtam ki összehasonlítás nélkül, vajon miképpen változott az alkotó írása a négy évtized alatt.

Az életműből több könyvet is olvastam már korábban, így azokkal is össze tudtam hasonlítani, de időben ez a két szélső állomása ennek a bámulatos pályának elgondolkodtató volt. Hogy honnan és hová, hogy miképp és hogyan. Az 1985-ös Sátántangó és a 2025-ös legújabb könyv, ami ráadásul abban az évben jött ki, amikor Nobel-díjjal jutalmazták az írót. Már a Sátántangó is egy remekmű, de az azóta eltelt negyven év érése és csiszolódása csodálatosan jelenik meg az új könyvben. Mesteri, ahogy egyre kevesebb szereplőt mozgat, még kevesebb az esemény, még letisztultabb a forma, az üzenet mélységével pedig, talán még messzebbre is tekint.

A Sátántangó karakterei és hangulata magával ragadó, azonban mintha néhol egy-egy rész túl lenne írva (mondom ezt én, az amatőr tollforgató, haha). Viszont itt már ebben a 2025-ös könyvben semmi ilyesmi. Tömény, mégis könnyed, letisztult, mégis sokatmondó, mint egy szép kő, amit simára csiszolt a folyó vize a hosszú évek alatt. Egyszerű a mű, mint egy zen koan, ahogy a kérdései is szintén a messzeségbe mutatnak. A szereplők az életet kutatják; ki apró lepkeszárnyak mintázatát, ki nagyobb filozófiai kérdések mozgását. De mit kutat vajon az olvasó? - teheti fel bárki a kérdést, miközben lapozza a könyvet.

Krasznahorkai méltán kapta meg a legrangosabb irodalmi díjat, hiszen munkája magas művészet. Magas és kifinomult. Könnyed, légies, és messzire mutató. Ilyen alkotó tolmácsolásában kell valóban eltűnődnünk a magyar nemzet biztonságán, mert nem hagyhatjuk ezt a kérdést csak a barbárokra. Sőt, a kifinomultabb harcosok, a szamurájok is gyönyörködnek néha egy-egy cseresznyefán, kardjukat tisztogatva költői képeken tűnődnek, nyugodtabb napokon pedig, talán még a lepkék szárnyának mintázatán is elámulnak a teaszertartás után.

Emelt fővel, ünnepi ruhában, méltósággal vette át a díjat. Hosszú ősz haja és megjelenése engem valamifajta konfuciánus költőre emlékeztetett. Egy olyanra, akinek sorai egyszer talán még a barbárok lelkéig is elér.


A Kolostor Őre


ui: A fenti írás pár napja jelent meg
a Librarius portálon >>

Kapcsolódó bejegyzések:

- Nobel-díjasok >>

- Dicshimnusza az irodalom erejének >>

- Az olvasó >>

 Bika a falon. 

Együtt hazafelé.

- zen történet -

 YouTube Link >>

Nádas Péter - Halott barátaim

.

"Kegyetlenség, érzelmesség, barátság"

- írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán. 

Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát.

Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek itt nagyító alá, amiket a szerző lézer pontosságú megfigyeléseinek és leírásának köszönhetően olvasás közben a zsigereinkben érzünk. Nem csoda, hisz Nádas mestere ennek. Egész életművében a testi érzékelés magas fokának lehettünk tanúi, a könnyektől a spermáig, illatoktól szőrszálakig, majd lassan tova kúszva a testtől az érzetekig és érzelmekig, intuícióktól talán a transzcendensig. Az apró rezdülések tanulmányozása, amelyek összessége aztán földrengésszerű és megállíthatatlan tektokinus drámákig dagadnak. Igen, ezt kínálja Nádas, az egész életműhöz méltón ebben a legújabb könyvében is. Önmagával együtt négy eltérő, érzékeny alkotó ember viszonyát mutatja meg. Ebbe a különös kapcsolatba kapunk egy kíméletlenül őszinte betekintést.

Nádas Péter szemén keresztül kísérhetjük végig a szereplők drámáját, kínjait és örömeit, a sikereket és a kudarcokat; háttérként mindehhez a háborút és a kommunizmust, Kelet-Európát, Magyarországot, vidék és a város, az arisztokraták és a zsidóság, a pesti panelélet, vagy egy kis szlovák falu kutyáinak ugatását. Háttérként állnak mindezek ahhoz, hogy jobban megismerjük Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Esterházy Péter és Nádas Péter személyiségének alakulását. Felbukkan aztán mellettük néhány másik művész, családtag, ismerős és ismeretlen alak is, hogy így együtt mutassanak meg nekünk olvasóknak valamit abból, ami akár hasonlóan játszódhat le éppen most a szemünk előtt, talán a szomszédban, a rokonnál vagy a kollegánál, csak nem vesszük észre. Nádas Péter írásai után azonban nincs már mentség, nem lehet ugyanazzal a szemmel nézni a világot.

Apró gesztusok és rezdülések összessége rajzolja ki a nagy képet. Egy házasság közös évtizedeit, egy ember öregedését, betegségek elhatalmasodását, az élvezetek hosszú tobzódását, emésztési folyamatokat, könnyeket, agresszív pusztítást, a közöny némaságát és sok minden mást. Apró gesztusokból, fénybe fordított láthatatlan kis pihékből lesz aztán a sűrű szőrzet, simogatás vagy durvulás. Nádas művei után más szemmel tekint már az ember a testre, a gesztusokra, önmagára és a világra. Érzékeny látásmód ez, precíz megfigyelés, tanítványi alázat ott a kisoroszi domboldalban, ahol aztán búcsút kell inteni a mesternek, önállóvá válni, és a belső parancsot követni. Nincs más, csak a saját út, egyéni toll, az évek és az emlékek. Az élet néha kegyetlen, máskor érzelmes, hosszú vagy rövid, kérdésekkel és kétségekkel teli. Pár ember néha mégis összekapaszkodik, együtt haladnak és szemlélődnek, vagy csak ülnek ott a Duna partján, az alkonyban és a csöndben. Azt hiszem, valami ilyesmi a barátság.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Nádas Péter magasrangú nemzetközi 
elismertségéhez két gondolat >>

- Nádas Péter 80. >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tűnődések (ebook) 52. oldal

Mészöly Miklós és a halk léptek >>

 

 Két év Nádas Péterrel 
a kortárs irodalom
gombosszegi remetéjével

 YouTube Link >>

Bojár Gábor a Forbes címlapján

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, ezért a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal követem a cég életének azt a részét is, ami a médiában megjelenik. Az alapító és nagyrészvényes Bojár Gábor a cég közgyűlésein tanulságos dolgokat szokott mondani; közvetlen és nyitottan válaszol a kérdésekre, amikkel a találkozók előtt bizony én is el szoktam rendesen halmozni, de azt is érdeklődve figyelem mindig, amit az újságírók kérdeznek tőle különböző interjúhelyzetben. Így aztán remek volt, amikor megláttam a januári Forbes magazin címlapján, kíváncsian lapoztam bele.

Több téma körül forgott a Forbes, érintették a politikát, a Graphisoft üzleti parkot, az amerikai diákoknak nyújtott oktatási szolgáltatást, és egyebeket. Mindezekről szívesen beszél Bojár Gábor mindig, más interjúkban is szóba kerül. Ezeket hallva és olvasva rendszeresen felmerül bennem, hogy jót tenne Magyarországnak, és a pesti tőzsdének is, ha még több ilyen önerőből sikeres történet tudna kiemelkedni. Nagyon kellenek a jó példák.

Nem túlzás a Szilícium-völgy említése, hiszen aki járt már az óbudai Graphisoft Parkban, tudja miről beszélek. Aki még nem volt ott, ajánlom menjen el, nézze meg, majd gondolja át a csöndes léptei közben ott a fák alatt, mi lehetne Magyarországból, ha nem a feudalizmus régi reflexei vonzanák az országot, hanem a haza és a haladás - így együtt.

Amikor az urambátyám világát a szabadság levegője és a kreatív energiák váltják le, bámulatos fejlődés veszi kezdetét. Amikor nem az irigység és egymás letaposása a megszokott rend, hanem az inspiráció és a kooperáció, akkor az élet új dimenziója nyílik meg. A bratyizás és a mutyizás, meg a nagyipari gazemberség világát akár fel is válthatnánk valami sokkal szebb, hasznosabb és értékesebb környezetre.

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, tíz éve járok a részvényesi közgyűlésekre, és évente párszor megfordulok ott; különböző évszakokban különböző arcát mutatja a Park, és mindig inspirációt érzek ebben a budapesti Szilícium-völgyben. Egy olyan kellemes szellőt, ami a reményt nyújtja és a jövő ígéretét. Bojár Gábor 2021-es könyvéből ezért leginkább a Parkról szóló rész volt a kedvencem.

Látogatásom a Parkban 2016-ban.

A legendás Steve Jobs nemcsak inspirálólag hatott a Graphisoft Szoftver cégre, hanem közös együttműködés is volt az Apple-el, amiről Bojár Gábor is már többször beszélt. Érdemes a Parkban jelenlévő szobrokkal is megismerkedni, vagy a hely építészetén tűnődni, a természet harmóniáján, az oktatási intézményeken, és az egésznek úgy a fekvésén, ahogyan belesimul ez a lenyűgöző üzleti park az óbudai lakótelepek és a Duna közé csendesen, finoman.

- Szobrok a Parkban >>
- Épületek >>

Igyekszem a fejlesztéseket mindig követni, az új épületeket, a haladást, azt, miképpen formálódik a Park. Lassan és megfontoltan haladnak kitartóan. Az ottani atmoszféra, a hangulat és a szellemiség, mint egy mágnes vonzza a diákokat, az oktatási intézményeket, a vibráló energiájú startup-okat, és a világméretű szoftvercégeket. Igen, Magyarországnak van egy ilyen arca is. Jó ezt látni, jó ennek a részese lenni.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- 20 éves a Graphisoft Park >>

- Tudás, érték >>

- Gondolatok a Polgárságról >>

- Ábrahámtól a gázgyári földekig >>

- Szobrot kapott a Bitcoin alapítója >>

- Smart City >>

- Shopping, de nem úgy >>

- Business as usual >>

Mit üzen az építkezés?
- kortárs irodalmi szösszenet - 

YouTube Link >>

A jungiánusok

Különös egy társaság a jungiánusok. Fáklyavívőként próbálják a tudatosság fényét ébreszteni az emberekben. Nem harsányan, hanem csendesen és megfontoltan az íróasztal mellől, a rendelőjükből, egyetemi katedráról, könyvekben, előadásokban, interjúkban, mikor hogy. A svájci pszichológus Carl Gustav Jung munkáját viszik tovább világszerte. Jung munkásságát mélyítik, értelmezik, továbbfejlesztik, és a 21. század emberének kínálják fel az önismeret, a mélyebb megértés, harmónia, boldogság, és kiteljesedés céljából.

Régi kolostoros blogolvasók tudják, hogy évek óta foglalkozom a témával. Carl Gustav Jung munkássága teljesen lenyűgöz. Jártam Zürich mellett Küsnachtban a múzeummá alakított családi házban, viszont a bollingeni misztikus építménynek sajnos csak a kerítéséig jutottam. Olvasom könyveit, figyelem tanítványait. Ezen a felfedezőúton találkoztam most három remek könyvvel, ami a jungiánus pszichológusokról szól. Arról, hogy a mester halála után miként alakultak a szakmai műhelyek, és milyen egyéniségek határozták meg a jungiánus közösségek útját.

C. G. Jung

Thomas B. Kirsch bámulatos alapossággal vette végig a Jung körül tevékenykedő szakembereket, a kezdeti közösség első lépéseit Zürichben. A Jung körüli emberekből már ismertem párnak a történetét, de rengeteg új alakot mutatott be számomra a mű. Korabeli érdeklődők, laikusok, páciensek, majd későbbi szakemberek, mind-mind ott a Zürichi-tó körül. Mindannyian elmerültek a pszichében, az álomelemzésben, önismereti út, mitológiai párhuzamok, és rengeteg érdekes dolog, ami hatással van  az emberre.

A szerző tovább bővítette a földrajzi kört, és bemutatta miként fejlődtek aztán Svájctól távol is a jungiánus közösségek, miként vitték el a világ távolabbi szegletébe Jung felismerismeréseit és munkásságát. Részletesen bemutatja az amerikai közösséget, és szóba kerülnek az Európában kialakult jungiánus társaságok is, meg az Európán kívüliek.

Ennek a világméretű fejlődésnek pedig egy kis szeglete Magyarország, ami a magyar olvasóknak különösen érdekes lehet.

Jung nálunk. Deák Zsolt jungiánus szakember kétkötetes műve nemcsak történelmi kitekintést nyújt a magyar pszichológia eredetéről, különösen a Junggal kapcsolatos vonulatra, hanem a terület kiemelkedő szakembereinek egy-egy előadásával mutatja be a téma széles spektrumát. A felületes szemlélődő erre a pszichológiai témára könnyen legyinthet, hogy ez csak amolyan érzelmi nyavalygás, kényeskedés és hasonlók, de aki szán egy kis időt arra, hogy belelapozzon Deák Zsolt könyvébe és az idézet szakemberek előadásaiba, megérezheti azt a súlyt, ami egy-egy családi konfliktus mélyén húzódik, vagy a félrement életutak depressziójának üzenetei, esetleg felismerhetik a mesék és mitológiák sokatmondó drámáit, ami ráadásul itt a jelenben is kopogtatja vállunkat figyelmeztetőleg.

Művészet, történelem, mítosz, álomelemzés, családi drámák, személyes problémák, szóval sok-sok minden szóba kerül a könyv lapjain, miközben megismerhetjük a jungiánusok hazai haladását is, miként lépked előre a szakmának ez a része, hogy egy tudatosabb és boldogabb társadalmat építsen. Lassú léptek, megfontolt haladás. A könyv figyelemreméltó, elgondolkodtató és mélyreható.


A Kolostor Őre

Kapcsolódó bejegyzések:

- C.G. Jung, a misztikus pszichológus >>

- Marie-Louise von Franz és az álomelemzés >>

- Marie-Louise von Franz és a remeteház >>

- Verena Kast és az álmok >>

- James Hollis, Az élet második fele >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Vannak esték, amikor átalakul a világ >>

- Jung. Red Book. Leviatán. >>

 Misztikus Könyv 
a svájci széfből

 YouTube Link >>