Nádas Péter - Halott barátaim

.

"Kegyetlenség, érzelmesség, barátság"

- írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán. 

Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát.

Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek itt nagyító alá, amiket a szerző lézer pontosságú megfigyeléseinek és leírásának köszönhetően olvasás közben a zsigereinkben érzünk. Nem csoda, hisz Nádas mestere ennek. Egész életművében a testi érzékelés magas fokának lehettünk tanúi, a könnyektől a spermáig, illatoktól szőrszálakig, majd lassan tova kúszva a testtől az érzetekig és érzelmekig, intuícióktól talán a transzcendensig. Az apró rezdülések tanulmányozása, amelyek összessége aztán földrengésszerű és megállíthatatlan tektokinus drámákig dagadnak. Igen, ezt kínálja Nádas, az egész életműhöz méltón ebben a legújabb könyvében is. Önmagával együtt négy eltérő, érzékeny alkotó ember viszonyát mutatja meg. Ebbe a különös kapcsolatba kapunk egy kíméletlenül őszinte betekintést.

Nádas Péter szemén keresztül kísérhetjük végig a szereplők drámáját, kínjait és örömeit, a sikereket és a kudarcokat; háttérként mindehhez a háborút és a kommunizmust, Kelet-Európát, Magyarországot, vidék és a város, az arisztokraták és a zsidóság, a pesti panelélet, vagy egy kis szlovák falu kutyáinak ugatását. Háttérként állnak mindezek ahhoz, hogy jobban megismerjük Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Esterházy Péter és Nádas Péter személyiségének alakulását. Felbukkan aztán mellettük néhány másik művész, családtag, ismerős és ismeretlen alak is, hogy így együtt mutassanak meg nekünk olvasóknak valamit abból, ami akár hasonlóan játszódhat le éppen most a szemünk előtt, talán a szomszédban, a rokonnál vagy a kollegánál, csak nem vesszük észre. Nádas Péter írásai után azonban nincs már mentség, nem lehet ugyanazzal a szemmel nézni a világot.

Apró gesztusok és rezdülések összessége rajzolja ki a nagy képet. Egy házasság közös évtizedeit, egy ember öregedését, betegségek elhatalmasodását, az élvezetek hosszú tobzódását, emésztési folyamatokat, könnyeket, agresszív pusztítást, a közöny némaságát és sok minden mást. Apró gesztusokból, fénybe fordított láthatatlan kis pihékből lesz aztán a sűrű szőrzet, simogatás vagy durvulás. Nádas művei után más szemmel tekint már az ember a testre, a gesztusokra, önmagára és a világra. Érzékeny látásmód ez, precíz megfigyelés, tanítványi alázat ott a kisoroszi domboldalban, ahol aztán búcsút kell inteni a mesternek, önállóvá válni, és a belső parancsot követni. Nincs más, csak a saját út, egyéni toll, az évek és az emlékek. Az élet néha kegyetlen, máskor érzelmes, hosszú vagy rövid, kérdésekkel és kétségekkel teli. Pár ember néha mégis összekapaszkodik, együtt haladnak és szemlélődnek, vagy csak ülnek ott a Duna partján, az alkonyban és a csöndben. Azt hiszem, valami ilyesmi a barátság.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Nádas Péter magasrangú nemzetközi 
elismertségéhez két gondolat >>

- Nádas Péter 80. >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tűnődések (ebook) 52. oldal

Mészöly Miklós és a halk léptek >>

 

 Két év Nádas Péterrel 
a kortárs irodalom
gombosszegi remetéjével

 YouTube Link >>