A titkosszolgálati témáknál maradva, a vatikáni-krimi mellett Frei Tamástól is elfogadtam most egy izgalmas idegenvezetést a könyve által: Puccs Moszkvában.
Minden könyvét olvastam, így aztán egyértelmű volt, hogy együtt utazom főhősével, Andréval a legújabb küldetésére is. Különös világban élünk, mert egyszerre olvashatjuk ezeket a fantázia-krimiket, aztán a hivatalos híradásokat, a szakértői véleményeket, és a közösségi médiát. És ott vannak még a szakmai könyvek is, akár pszichológia, politológia, harcászat, gazdaság, történelem, vallás, és ezeknek a hatalmas halmazoknak a metszéspontján pedig összeáll az ember fejében egy vélemény. Egy gondolat, egy érzés, vagy benyomás. Bennem is. És ezek alapján nekem úgy tűnik: André a jó oldalon áll.
Néha összekuszálódik a világ, a nagypolitika, egy ország, vagy akár egy kisebb baráti társaság. Ilyenkor nem egyértelműek a dolgok, nehéz eldönteni, kinek van igaza. Néha viszont nagyon is tiszta a képlet, és egyértelműen látszik, hol van az igazság.
Vannak helyzetek, amikor egyértelműen és tisztán látszik, hogy ki a Döbrögi nagyúr, és ki a Ludas Matyi. Vannak szituációk, amikor egyértelmű, hogy ki a jó király, és ki a rossz, ki főz éppen boszorkány főzetet, ki pedig táplálóan finom levest. Van amikor tisztán látszik, hogy ki a bajkeverő, és ki a jótevő. Néha egyértelműen, hogy ki az agresszor, vagy ki a diktátor, és ki az igazságért küzdő hős. Ilyeneket mutatnak be a mesélők minden egyes korban, de a legegyértelműbb karaktereket néha az élet maga írja. Ilyenkor kell tudni tisztán olvasni a sorokat.
Frei Tamástól jól esik egy csésze kávé, vagy egy különös történet, mikor épp mivel kínál.
A Kolostor Őre
