MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Pár napig nem lesz most itt új esemény a kolostorban. Elutazom egy nemzetközi sahaja jóga meditációs szemináriumra. Igen, most is Olaszországba, Cabellába . Utána is van még egy kis dolgom, így majd csak ősszel találkozunk itt legközelebb. No, de addig is... Érdekesen alakul az élet Tavasszal még, a kolostoros blog hetedik évéhez közeledve, egy teljes, egyéves blogírói szabadság ra akartam menni, aztán az élet közbeszólt. Gyors Ausztriába költözés történt, ami aztán végülis annyira inspirálólag hatott rám, hogy mégsem szüneteltettem a blogírást. Visszatekintés Az őszi kolostoros napokig van még egy kis idő, és ha van kedved, akkor addig tölthetjük azt egy kis visszatekintéssel is. Nézzük meg, mi is történt itt a nyáron! Az újabb feliratkozóknak érdemes lesz felfedezniük ezeket a blogbejegyzéseket, a régebbi feliratkozóknak meg érdemes lehet akár újra elmerülni bennük. Újra átolvasgatni, mert könnyen lehet hogy most már más arcukat is megmutatják Neked! Új tanulságokat, új megfontoln...

Megszokásból mondják csupán, vagy komolyan is gondolják? Itt Ausztriában a hétköznapok része, hogy az emberek így köszönnek egymásnak: Grüß Gott ! Ez olyasmit jelent, hogy Isten hozott! vagy Isten Áldjon vagy Adjon Isten! De vajon komolyan is gondolják, vagy csak megszokásból használják? Nem tudom. Találkozok valakivel, mondjuk egy buszmegállóban és rám köszön hogy, Grüß Gott! De vajon komolyan gondolja, hogy Isten hozott? Komolyan hálás azért hogy találkoztunk, és hála annak hogy Isten keresztezte az útjainkat? Egyáltalán Isten vezetett engem arra a helyre, vagy én magam magamat? Bármilyen témakörben felvetődik az Isten , hamar oda ér a téma, hogy akkor most Ő rendezi a dolgokat, vagy én magam? Az Isteni Erő irányítja a folyamatokat, vagy pedig mi emberek? Az örök kérdés. Erről már szó volt a Sors vagy Szabad Akarat című bejegyzésben, vagy az Élmények és felismerések meditációban című ebook-ban. Lehet hogy már az is a korlátozottságunk, hogy el akarjuk dönteni az eldönth...

Ausztriába költözésünk lassan már harmadik hónapjában, most hétvégén egy új albérletbe mentünk. Két öregúr fogadott. Bár a fotó nem túl jó minőségű, de talán átadja a hangulatukat. Kis kerámiadísz örökítette meg a pillanatot. Valóságos volt, vagy elképzelt talán? Ki tudja. Az alkotó. A keleti világ valamelyik kerámiaműhely mélyén talán. Az urak szemmel láthatóan kedélyesen társalognak egy fa alatt. Friss levegő, jó társaság, némi tea, talán egy kis bölcsesség is... Kik Ők? Átlagos öregurak, kelet távoli világából? A Tao emberei, Zen mesterek, vagy Csan Buddhisták, netán Lin-csi egykori tanítványai? Esetleg Konfuciunisták ? Miről beszélgethetnek? Az élet céljáról? Láthatatlan fasorok történetéről? A Figyelem fontosságáról a meditációban, netán a Csindonguk haszontalanságáról? Az Önvaló Állapotáról, vagy a Samadhi Titkáról? ...vagy lehet hogy csupán egy jót kacagnak azon, hogy az olcsó tescos tea annyira megcsiklandozta egyikük belét, hogy hangos szellentés vette kez...

Öreg Mike -ék után most mesélek Neked egy másik úrról, akit az itteni, osztrák sahaja jógában ismertem meg jó néhány évvel ezelőtt. Most azonban egy különleges helyről köszönt vissza a jelenléte! Érdemes lesz megismerned a történetét Neked is, nemcsak azért egy mert különleges helyre jutott be vele, hanem mert mindannyiunk életében vannak ilyen pillanatok. Amikor már nincs tovább. Amikor minden szétesik, és már nem jut más, csak a kilátástalanság, és a fájdalmas zokogás. Herbert Reininger rel még valamikor a 2000 -es évek eleje/közepe felé találkoztam Ausztriában, egy meditációs szemináriumon. Fent voltunk a hegyekben, Ottensteinben. A szálláson többen is aludtunk egy szobában, és ott mesélt néhány dolgot, hogy mióta meditál, meg volt párszor Magyarországon stb. stb. stb. Kellemes volt a jelenléte. Békesség és vidámság sugárzott belőle. Amolyan végtelen elégedettség. Akkor még nem tudtam, hogy Ő amolyan kreatív igazgató féle. Kisebb-nagyobb cégekkel, szervezetekkel dolgo...

"Nem gondolok rád." Ezt a poént a meditatív emberek értik csak igazán (-: A viccen túl, de maradva a Zen témájánál, képzeld tavasszal volt egy japán túra. A nemzetközi sahaja jógás meditálók közül, a "Fiatal Erő", azaz a "Yuva Shakti" felkerekedett, különböző országból összejöttek páran, és elmentek egy japán túrára. Különböző japán helyekre, városokba és szervezetekhez mentek el, és osztották meg velük a Sahaja Jógát . Nagyszerű élmény lehetett. Átadni másoknak az önmegvalósulás t, az valóban felemelő érzés és állapot. Nagyon meditatív, nagyon szép. Ez a nemzetközi fiatalokból álló kis csoport is, idén tavasszal ezt élte át a túra során. Ráadásul igazán különleges helyekre is bejutottak! "A túra különleges fénypontja volt, amikor egy zen templomban adtunk önmegvalósulást. Japán legrégibb zen templomába mentünk el és alázatosan kértük, hogy csatlakozhassunk az ő meditációs összejövetelükhöz. Miután egy kis ideig meditáltunk megkérdez...

Már most júliusban? Igen, hiszen egy életre bennem maradt az élmény. Már az augusztusi évforduló előtt hetekkel emlékezni szoktam az eseményre. Ráadásul nem csak nekem volt ez Sorsfordító, hanem talán Neked is! Pont 11 éve. 2003 augusztusában keveredtem a Sziget fesztiválon a Sahaja Jóga Meditációs Sátorba. Totál részegen betántorogtam . Borgőzös "illatfelhő", dadogó beszéd, zilált megjelenés. Képzelheted (-: Ennek ellenére mégis a kezembe nyomtak, meditációs programokról egy szórólapot. Egy igazán Sorsfordítót. Számomra legalábbis. Előtte is nagyon érdekelt már a téma . Foglalkoztam is vele sokat, de ez a "találkozás", egy igazán "minőségi ugrás" volt a meditációval kapcsolatos viszonyomban. Sok-sok minden történt aztán, rengeteg élmény és tapasztalat . 5 évre rá elindult a Kolostoros Blog is. Így a "szórólapot" most már én (is) osztom. Pénztárcakímélő, és könnyed üzemmódban. A blog is már több mint 6 éve megy. Van akinek ez csupán egy b...

No nem az amit Frodó kergetett! Mágikus hatalma azonban ennek a gyűrűnek is lehetett. A bepárásodott szemű idős hölgy aláírása a szerződésen legalább is erre enged következtetni. Rövid kis történet következik üzletről, emlékekről, érzelmekről, szóval rólunk emberekről. Az " Imre bácsi az öreg "bútordarab " című bejegyzésben már olvashattál életem egyik régi-régi fejezetéről. Egy korábbi munkahelyemről, és annak néhány emlékéről. Valami hasonló jön most is. A 2000-es évek közepén volt egy időszak amikor a média területén tevékenykedtem. Annak is a reklámpiac környékén. Azaz, cégek megjelenését szerveztem nagy televíziós csatornák reklámfelületeire. Itt történt találkozásom a bepárásodott szemű, meghatódott idős hölggyel, aki boldogan írta alá a szerződést. Miközben egy dolog állt mindennek a középpontjában. A gyűrű. Szokásos nyári reggelnek indult. Napsütés, készülődés, ingvasalás, arcszesz, nyakkendő, frizura igazítás. És némi izgalom. Hiszen már hetek ót...