Ausztria álarc nélkül

A sokat látott és tapasztalt Paul Lendvai könyvét olvastam a napokban Ausztriáról, ami azért is érdekes, mert Magyarországról nézve sokszor idealizált a "sógorok" földje, itt viszont most illúziók nélkül kerül bemutatásra a modernkori története és politikája. Ausztria álarc nélkül.

Szerintem még azoknak is sok újdonságot rejt a könyv, akik követik az osztrák híreket és politikát, mert a szerző mély alapossággal mutatja be a résztvevők tevékenységét. Végigvezeti a mű az olvasót Ausztria huszadik századán, és próbál a néplélek mélyére is nézni. Feltárja az osztrák mentalitás és attitűd mozgatórugóit, mindezt valós politikusok és közéleti személyiségeken keresztül. A történelmi évtizedek fényében aztán rákanyarodik a huszonegyedik századra.

Az önismeret egy ember számára szerintem fontos a testi-lelki egészség és a harmónia szempontjából. Ugyanez igaz egy közösségre, egy országra nézve is. Csak kollektíven ez nehezebb ügy, hiszen szereti az ember szédíteni önmagát, csoportosan pedig különösen, úgy még édesebb az önámitás közös nagy bódító táncában együtt ringatózni. Ám előbb-utóbb be kell nézni az álarc mögé. És ez sokszor nehéz, de a szembenézés fájdalmát talán enyhíti az, ha egy olyan segítő által történik, aki szeretettel teszi ezt. És Paul Lendvai bizony szereti Ausztriát. Kiderül ez nemcsak ebből a könyvből, hanem a korábbi nyilatkozataiból is.

 

Sokat kapott Ausztriától, szereti az országot. Hosszú évek óta él ott, ennek ellenére mégis képes a kivülálló szemével tekinteni a folyamatokra, és ez segíti őt abban, hogy éles képet rajzoljon a tájról.

Néha keserű pirulát kell bevennie az embernek ahhoz, hogy gyógyuljon, vagy megelőzzön egy nagyobb bajt. És néha bizony le kell venni a hamis maszkot is, hogy egy egészségesebb és igazabb életet tudjon élni. Ebben segít Paul Lendvai könyve: Ausztria álarc nélkül. Ezáltal jobban megértjük az osztrákokat, és talán egy kicsit magunkat is.


A Kolostor Őre