FOTÓ: NYTimes
Alapjáraton is sok politikát fogyasztok a hétköznapokban, de amikor a mostanihoz hasonló turbulens időszak van, akkor meg aztán különösen. És ez az elmúlt hónap nemcsak hogy turbulensnek számított, de történelminek is. Így aztán nálam az elmúlt hetek intenzíven a politika körül forogtak. Ebből jön most egy kis ízelítő, csupán pár gondolat.
Politika?! Hhrrr...
Sokan felhorgadnak a politika szó hallatán, hogy milyen borzalmas egy téma az. Megértem őket, de én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem az emberi természetnek olyan szintű tanulmányi terepe, ami semmihez sem fogható. A hatalom, a befolyás, a szolgálat, a közügyek, a társadalom életének olyan esszenciális tükre és terepe ez, ami rengeteg tanulsággal szolgál, főleg akkor, ha az ember a felületesség helyett a jelenségek mélyére tekint. Az persze már más kérdés, ki milyen tanulságokat von le a dolgokból.
Szóba lehetne itt hozni az ókori görögöket, rómaiakat, kínai császárságot, orosz cárokat, királyokat, földesurakat, felvilágosodást, köztársaságot és demokráciát, szóval a közügyek különböző formáinak megjelenését és tanulmányozását. A morál, az etika, a hagyomány, az emberi lélek és szellem elképesztően széles skálájú megjelenése. Háború és béke, múlt és jövő, remények és félelmek, a felelősség és a felelőtlenség találkozása itt a jelenben. Mindez együtt, esszenciálisan sűrítve a pillanatban. De leegyszerűsíthetjük a politikát a kenyér árára is. Kinek, hogy tetszik.
Én szívesen tekintek a politika mélyebb rétegeibe és a történelmi távlataira, akár a múltra, akár a jövőre vonatkozóan. És az elmúlt hónap bizony történelmi volt, a következő időszak pedig még inkább az lesz.
Szóba lehetne itt hozni az ókori görögöket, rómaiakat, kínai császárságot, orosz cárokat, királyokat, földesurakat, felvilágosodást, köztársaságot és demokráciát, szóval a közügyek különböző formáinak megjelenését és tanulmányozását. A morál, az etika, a hagyomány, az emberi lélek és szellem elképesztően széles skálájú megjelenése. Háború és béke, múlt és jövő, remények és félelmek, a felelősség és a felelőtlenség találkozása itt a jelenben. Mindez együtt, esszenciálisan sűrítve a pillanatban. De leegyszerűsíthetjük a politikát a kenyér árára is. Kinek, hogy tetszik.
Én szívesen tekintek a politika mélyebb rétegeibe és a történelmi távlataira, akár a múltra, akár a jövőre vonatkozóan. És az elmúlt hónap bizony történelmi volt, a következő időszak pedig még inkább az lesz.
"50 év múlva is beszélni fognak erről a hónapról"
Az amerikai MSNBC televíziós csatorna egyik munkatársa, Lawrence O'Donnell mondta ezt pár napja, utalva az elmúlt hónap turbulens időszakára. Pár hete megemlítettem én is az amerikai elnökjelöltek vitáját itt a blogban, ami elég furcsára sikerült. Onnantól kezdve aztán felpörögtek az események. Joe Biden végülis lemondott, Donald Trump túlélt egy merényletkísérletet, és a Demokrata Párt egy elképesztő négynapos elnökjelölő gyűlést tartott, aminek végén aztán Kamal Harrisre történelmi feladat vár. Róla négy évvel ezelőtt írtam már itt a blogban.
Elképesztő turbulenciák a szereplők körül: Trump és az alelnökjelöltje J.D. Vance, Joe Biden és a felesége Jill, a demokrata veteránok pl. Nancy Pelosi, nagypénzű donorok mindkét oldalon, Kamal Harris és az alelnökjelöltje Tim Walz, Harris férje Doug, Obama házaspár, Clinton házaspár, hírességek és televíziós társaságok, a social media zajos tömege, no és a kedvenc mágusom David Plouffe. Csúcsrajáratott üzemben tehát az amerikai politika, ami tényleg hihetetlen hónapot tudhat már most maga mögött, de ki tudja még mi vár ránk a következő időszakban a választásokig. És azután.
Személyesen én a mellett vagyok, hogy az a világ, amit Trump, Putyin, Xi-Jinping, és Orbán Viktor, meg a szövetségeseik képviselnek, azon végre lépjen túl a világ. Megértem, hogy az emberek frusztrációira és félelmeire építkeztek, az elmúlt években kihőböröghették végre kedvükre magukat, kegyetlenkedhettek gátlástalanul, és számolhatatlanul gazdagodtak, a hazugságokról pedig nem is beszélve, de talán egyszer már elég lesz végre, és betelik a pohár. Az emberek megunják ezt.
Örök küzdelem
zajlik mindig akörül, hogy mi viszi előre a világot. Szerintem a fenti, Trump féle politikusok egyértelműen nem. Nyilván a másik oldal sem tökéletes, és az élet sem egyszerű, ezért arra biztatom az olvasót, hogy ne egy blogbejegyzés, ne egy facebook poszt, ne egy egyszerű büfögés, hanem mélyebb ismeretek alapján hozzon döntést a politikáról, az életről, a hétköznapokról, a jelenről és a jövőről. A kenyér és a cirkusz mellett vegyen magához néha egy-egy könyvet is. Let's go, irány a könyvtár!
A Kolostor Őre
