2023. november 4., szombat

René Berger - A festészet felfedezése


A svájci művészettörténész, René Berger csodálatos két könyvével töltöm a mostani napokat. Első kötet: A látás művészete. Második kötet: A megítélés művészete.

Lenyűgöző az egyszerűsége és a mélysége. Nem az a fajta, tipikusan magasan hordott orrú, fennhéjázó, sznob és elitista, a szűkkörű művész szakmának szóló iromány ez, hanem azoknak a lelkes amatőröknek, akik két lábbal állnak a földön és a hétköznapokban, de mégis érdekli őket a művészet mélysége és szépsége. Szóval, kifejezetten magamat érzem megszólítva, így aztán érdeklődve lapozom Berger úr meglátásait egy-egy festménnyel vagy éppen szoborral kapcsolatban. Aztán gondolkodóba esem, tűnődöm, vitatkozom, értetlenkedek, csodálat és áhítat, szóval így haladok fejezetről-fejezetre.

A mandala festményeimet nem a művészeti kategóriába sorolom, hanem a pszichológiába. Ecsetemet nem művészeti motivációk, inkább lélektaniak vezetik. Ennek ellenére mindig is érdeklődéssel tekintettem az ecset valódi mestereinek munkásságára:

- Leonardo >>>
- Monet >>>
- Raffaelo >>>

...és egyéb, itt a blogban még nem említett képpel való kapcsolatomra. Különös tehát ez az egész alkotói folyamat, álljon az ember akár az aktív, akár a passzív oldalon.

Szemlélődés és mozgás az amatőr szférában, a mesteri dimenzióban, hallgatni hozzáértők és kevésbé hozzáértők véleményét, mind-mind elgondolkodtat azon, mi végre is vagyunk itt a földön, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. A barlangrajzoktól elindulva, a piramisokon át, reneszánsz, barokk, festészet és építészet, irodalom és zene, a művészetek és az önkifejezés minden ága és formája, ahogy lassan hömpölyögve hullámzik az évszázadokon át, amikor is aztán megérkezünk a 21. századi szélessávú internet, és a mesterséges intelligencia korába. Különös egy hely ez a föld, és bizony különös egy lény ez az Ember.


A Kolostor Őre