Ausztria tájai csodás utakat rejtenek. Érdemes időt szánni rájuk, bakancsot húzni, kirándulni és felfedezni.
A Myrafalle vízesésnél jártam a minap, ahol a természet lenyűgöző arcát mutatta. Különösen jólesett ezekben az izzasztó kánikulás napokban, hogy a hatalmas fák árnyékában meghúzódó meredek szorosban nagy erőkkel zúdult le a hideg erdei víz, ami által üdítően hűvös volt ott a levegő. Hideg zuhatag a hatalmas és hűvös sziklákon, itt-ott felcsapva a víz a kezünkre, bakancsunk pedig a mesteri precizitással készített falépcsőkön lépdelt felfelé, és mindeközben ha az ember a gondolatait maga mögött tudja hagyni, akkor felfedezheti, micsoda természeti szimfóniaként hallatszik a víz zubogása, ahogy óriási erővel tör utat magának a sziklákon.
A vízzuhatag robaja szinte kimos az ember agyából mindent, aztán csak lépked ott gondolatok nélkül a kristálytiszta levegőn, de valahol a kisagy hátsó szegletében titkon azért mégiscsak azon töpreng, hogy a sok-sok turista ellenére jut-e még számára is a hüttében délután egy finom schnitzel. És jut. Bizony-bizony, rutinos vendéglátók az osztrákok, így aztán jut schnitzel mindenkinek, csak jusson le épségben a túrázó a hegyről.
Vannak olyan kirándulók, akiket a természet e lenyűgöző kompozíciója nem billent ki annyira az eltökéltségből, hogy ne tudnák magabiztosan kezelni a fotózós és kamerázós masináikat, így aztán remek felvételeket készítenek. Kellemesen kifáradva és hazaérve pont egy ilyet találtam a neten.
Enjoy!
Mintha csak ott lennél.
A Myrafalle vízesésnél jártam a minap, ahol a természet lenyűgöző arcát mutatta. Különösen jólesett ezekben az izzasztó kánikulás napokban, hogy a hatalmas fák árnyékában meghúzódó meredek szorosban nagy erőkkel zúdult le a hideg erdei víz, ami által üdítően hűvös volt ott a levegő. Hideg zuhatag a hatalmas és hűvös sziklákon, itt-ott felcsapva a víz a kezünkre, bakancsunk pedig a mesteri precizitással készített falépcsőkön lépdelt felfelé, és mindeközben ha az ember a gondolatait maga mögött tudja hagyni, akkor felfedezheti, micsoda természeti szimfóniaként hallatszik a víz zubogása, ahogy óriási erővel tör utat magának a sziklákon.
A vízzuhatag robaja szinte kimos az ember agyából mindent, aztán csak lépked ott gondolatok nélkül a kristálytiszta levegőn, de valahol a kisagy hátsó szegletében titkon azért mégiscsak azon töpreng, hogy a sok-sok turista ellenére jut-e még számára is a hüttében délután egy finom schnitzel. És jut. Bizony-bizony, rutinos vendéglátók az osztrákok, így aztán jut schnitzel mindenkinek, csak jusson le épségben a túrázó a hegyről.
Vannak olyan kirándulók, akiket a természet e lenyűgöző kompozíciója nem billent ki annyira az eltökéltségből, hogy ne tudnák magabiztosan kezelni a fotózós és kamerázós masináikat, így aztán remek felvételeket készítenek. Kellemesen kifáradva és hazaérve pont egy ilyet találtam a neten.
Enjoy!
Mintha csak ott lennél.
A Kolostor Őre
