Számomra ilyen
Frei Tamás >>
André Kostolany >>
Krasznahorkai László >>
Lénárd Sándor >>
Barabási Albert-László >>
Rothschild Dinasztia >>
...és még jó néhányan.
A széles látókörűk mellett, ami adott esetben kiterjed a kultúrára, tudományra, üzletre, filozófiára, vagy éppen ezek kombinációjára, van ebben a "világpolgár" attitűdben a tágasság mellett egyfajta emelkedettség is. Magasabbról szemlélik a horizontot, és egy tágasabb mezőről gyűjtenek virágot. Nem véletlen, hogy régen is nagy becsben voltak azok a céhlegények, akik külföldön szereztek tapasztalatot. Ezen messzire tekintő világpolgárok sorába illeszkedik nálam a zseniális orgonaművész, Varnus Xavér is.
Viszont, amikor megtudtam, hogy vett egy templomot (mégegyszer: vett! egy! templomot!) amibe be is költözött, akkor aztán végképp egy olyan szférába került nálam, amit már nehéz szavakkal kifejezni. Mégis megpróbálom.
No nem valami félelmetesen hatalmas gótikus katedrálisba költözött be, hanem egy kisebb, szerényebb, emberibb léptékű helyre.
Hol járunk hát, kérem szépen, mesében talán? Nem-nem, ez maga a valóság, bizony, Varnus Xavér hétköznapjai ezek Kanadában az óceán partján. Ízlelgessük ezt még egy kicsit. Tehát a művész úr megveszi az óceánparti kis kanadai város viktoriánus kori templomát, majd beköltözik, aztán ha úgy adódik vendégeket fogad, közösségnek zenél, elvonul, elmélkedik, alkot, felvételeket készít, csodás kerti fák alatt sétál, és ha úgy tartja kedve, akkor kimegy a végtelen víz partjára, hogy megtekintsen egy napfelkeltét, vagy épp egy naplementét...
A "Merkel megy, Bach marad" című írásomban szó volt Bach zenéjének szépségéről, és az, hogy Varnus Xavér egy ilyen, már-már festői hátteret komponált a nagy zeneszerző dallamainak színpadául, ez már szinte meseszerű. Talán nem is evilági. Másik szférából származik már ez az egész történet. Angyalok írták? A szemem káprázik, képzelődöm tán? Nem-nem. Újra és újra megnéztem azokat az interjúkat, amiket az elmúlt napokban fedeztem fel ezügyben, és nem képzelődöm. Egyáltalán nem. Valóban ott él, ott alkot, tűnődik és gondolkodik, talán pont a magyarokon, esetleg a kanadaiakon, talán a világon, vagy a német mesteren, magán Bachon, de az is könnyen lehet, hogy a templomkert fáin csicsergő tavaszi madarakon.
Így él tehát kérem szépen Varnus Xavér, a magyar világpolgár, Bach muzsikájában elmerülve egy templom falai közt Kanadában az óceánparton.
A Kolostor Őre
A "Merkel megy, Bach marad" című írásomban szó volt Bach zenéjének szépségéről, és az, hogy Varnus Xavér egy ilyen, már-már festői hátteret komponált a nagy zeneszerző dallamainak színpadául, ez már szinte meseszerű. Talán nem is evilági. Másik szférából származik már ez az egész történet. Angyalok írták? A szemem káprázik, képzelődöm tán? Nem-nem. Újra és újra megnéztem azokat az interjúkat, amiket az elmúlt napokban fedeztem fel ezügyben, és nem képzelődöm. Egyáltalán nem. Valóban ott él, ott alkot, tűnődik és gondolkodik, talán pont a magyarokon, esetleg a kanadaiakon, talán a világon, vagy a német mesteren, magán Bachon, de az is könnyen lehet, hogy a templomkert fáin csicsergő tavaszi madarakon.
Így él tehát kérem szépen Varnus Xavér, a magyar világpolgár, Bach muzsikájában elmerülve egy templom falai közt Kanadában az óceánparton.
A Kolostor Őre
