Hübrisz

24 óra alatt porba zúzta az osztrák kormányt egy két évvel ezelőtt készült ibizai videó. Ráadásul az osztrák politikai élet legnacionalistább, leginkább a hazát és a nemzetet védő csoportja keveredett kínos helyzetbe. Boldogan adták volna el befolyásukat Oroszországnak. Harari szavai csengnek a fülemben:

 

"Nagyon gyakori az a furcsa kombináció, hogy a legkorruptabb politikusok a leghangosabb idegengyűlölők."

 

A gőg és az elbizakodottság csúcsán hajlamos az ember a nemzet, a világ, a vallás, a spiritualitás, vagy az emberiség megmentőjeként tündökölni, aztán ragyogó énjét és csillogó egóját egyszer csak porba dobja az élet, rátapos és kilapítja. 

 

A történelem kereke viszont tanulságul a történetet újra és újra legyártja. Az ember viszont nem tanul. Alig várja hogy jöjjön valaki ismét, mondjon valami nagyot, és elhiggye neki a szent szándékot.

 

Addig, amíg a következő, nemzetet és vallást "védő" hübrisz feje nem hull porba, álljon tanulságul itt egy szép vers a gőgösségről, amelyet Lengyel László könyvéből ismertem meg, olvastam először, és lenyűgözött hogy milyen pontosan és költőien mutatja be a gőgösség és fölényesség természetét:

 

 

Kálnoky László

 

Önhittség

Engem köszönt a porcelántorony
kilencezer csengője reggel óta.
Hajam álhaj, szemöldököm korom,
piros falábon járok, mint a gólya.

Kegyeskedtem versem elmondani,
s enyém lett az opálszemű királylány.
Homlokomat szent macskák talpai
illették az Áhítat Délutánján.

És este, bár a vásár még zsivajgott,
a tarkasapkás főpapok s a majmok
rézcsörgőt rázva tódultak körém.

Mézsört kínáltak s gyömbéres befőttet…
Láttam, hogy szinte leigázta őket
a lényemből kiáradó fölény.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés: