Szilveszteri Hujujúúúj

Fergetes Bulihangulat

rúgja be a kolostor kapuját szilveszterkor. Dübörögve érkezik hogy felszántsa az udvart, remegjenek a falak, és tán még a hold is hallja majd a szerzetesek vigadozását. Én magam csupán a hátsó sorokban csápolok szolidan, aztán visszahúzódom őrbódém magányába, és csöndes meditációval várom az újévet.

Kedves Barátom,

ha épp erre vetett az Út-ad most az év utolsó napján, gyere hát be a kolostor udvarára és csatlakozz a csápolók sokaságához Te is! Csak a falak bírják!

Boldog Újévet Kívánok!

Kösz hogy itt vagy, hogy türelemmel és érdeklődéssel olvasod kitartóan az itteni, kolostoros dolgokat! Jövőre tovább folytatódik a szemlélődés. Várlak.

2015 szilvesztere >>>
2014 szilvesztere >>>
2013 szilvesztere >>>
2012 szilvesztere >>>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Két szelet bejgli közt

Kiváló az idő most egy kicsit lassítani. Egy jó könyv mellett kinézni a meleg szobából az ablakon, és elgondolkodni a dolgokon. Mi az ami körülvesz minket? És hol állunk mi magunk ebben a környezetben?

 

A lét nagy kérdéseire sok helyen lehet keresni a választ. A filozófiában, a vallásban, a meditációban, spiritualitásban, a kultúrában, könyvekben, hegyek csúcsán, vagy épp rizsszemek közt a konyhán. Néha pedig meglepő helyen, akár közgazdasági írások sorai közt is elgondolkodtató dolgokra lelhetünk. Egy ilyet hoztam most ide a kolostor udvarára. A modernkori közgazdaságtan egyik Nobel díjasától, Paul Samuelson-tól. Tedd le picit a bejglit és figyelj!

 

"Ha bármikor valaki is büszkévé

 

válik saját gazdasági termelékenységére és saját reáljövedelmének szintjére, hagyjuk csak megállni és elmélkedni. Ha teljes szakismeretével és energiájával egy puszta szigetre vinnék, vajon mennyit tudna pénzjövedelméért vásárolni? Tőkefelszerelések, gazdag erőforrások, mások munkája és mindenekelőtt azon műszaki tudás nélkül, amelyet minden generáció a társadalom múltjából örököl, valójában mennyit tudna önmaga termelni? Az viszont túlságosan is világos, hogy mindnyájan egy olyan világ előnyeit aratjuk le, amelyet nem mi teremtettünk. Miként L.T. Hobhouse mondotta:

 

"Egy ipari szervező, aki azt gondolja, hogy önmaga alapozta meg karrierjét és >>teremtette<< üzleti tevékenységét, valójában egy egész társadalmi rendszert kapott kezeihez szakképzett munkásokkal, gépekkel, piaccal, békével és renddel - azaz egy roppant apparátust és egy átható atmoszférát; emberek millióinak és generációk tucatjainak művét. Ha elvesszük tőle a társadalmi tényezőket, akkor nem lesz belőle Robinson Crusoe, aki megmenekült a hajótörésből és rendelkezik a megszerzett ismeretekkel, hanem helyette csak egy csupasz vademberré válik, aki gyökereken, bogyókon és férgeken él."

 

- - -

 

Vissza a bejglihez

 

Tehát amikor a különböző anyagokból, lisztből, tojásból sóból, vajból, tejből, dióból, mákból és egyéb hozzávalókból összeállított "valamit", egy remek recept alapján valaki egy csodás bejglivé süti a konyhában, mi pedig elfogyasztjuk azt egy tányéron a bútoraink közt, majd kinézünk az ablakon körbetekintve a nagyvilágban, utána pedig visszatérve az internethez megnézzük mit is írt A Kolostor Őre, akkor észrevehetjük hogy sokkal, de sokkal nagyobb események láncolatának vagyunk részesei, mint azt első pillanatra gondolnánk. Ha ezt megértjük és felfogjuk, picit szerényebbé válhatunk. E szerénység által pedig kellemesebb hellyé varázsolhatjuk a világot. Talán érdemes megpróbálnunk...

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

A zsidó Budapest

A szavak ereje

A település ahol felnőttél. A családtagjaid neve. Példaképeid története. Mi a közös bennük? Az, hogy ezeknek a szavaknak olyan erős érzelmi töltete van, amely megdobogtatja a szívedet. Beleborzong az ember, meghatódik, gyűlölet ébred benne, harag, szeretet, vagy bármilyen egyéb indulat. Nem tudunk közömbösek maradni. A könyv, amit most olvasok, ez is valami ilyesmi lehet sokaknak. Hiszen már a címe is erőteljes:

"A zsidó Budapest"

Erre a szóra hogy, zsidó, rengeteg érzelem és gondolat indulhat meg az emberben. Persze az is lehet, hogy valakinek ez közömbös. Aztán ott van a Budapest szó is. Ez is sok mindent kiválthat az emberből, hiszen számtalan téma van a szó mögött. Történelmi, érzelmi, családi, személyes dolgok, és rengeteg minden. De az is lehet, hogy ez a szó is, van akinek közömbös. Van, akit jobban megérint az a szó, hogy Szekszárd, Cabella, vagy épp Jeruzsálem. De lehetne említeni Kaposvárt, Moszkvát, vagy akár országneveket, folyókat, dombokat. Mindannyian rezonálunk bizonyos szavakra. Mert a szavaknak ereje van. Ha ezek a szavak pedig egymás mellé kerülnek, még erősebbé válnak. "A zsidó Budapest"

Ezt a két részes könyvet olvasom most a budapesti zsidóságról. És hogy még erőteljesebb legyen az élmény, így KARÁCSONY előtt. Ugye?

Írók azt mondják hogy,

a könyveknek megvan a maguk sorsa. Elhiszem. Talán annak is, hogy az olvasó mikor találkozik bizonyos könyvekkel. Nekem most pár napja akadt a kezembe ez a két részes könyv a budapesti zsidóság történetéről. Egészen a kezdetektől, a 11-12. századtól, részletesen leírja a történeteket egészen a legújabb időkig. Kulturális, vallási, gazdasági, történelmi dolgokat. Kivel, mikor, hogyan, meddig, miképp. Fotókkal és képekkel gazdagon illusztrált olvasmány.

Ha vannak indulatok, 

erős negatív érzelmek bizonyos témákkal kapcsolatban az emberben, érdemes ezt néha lehűteni, félretenni. És egyszerű, befogadó állapotban is szemlélni a dolgokat. Talán olyan részleteket is felfedezünk, amelyeket az indulat nem enged látni. Talán a közelgő karácsonynak, és Jézus életének is van ilyen üzenete. Valami olyasmi, hogy az együttérzésünket egy magasabb tudatosságra emeljük. Még ha nem is könnyű ez sokszor. És nem is másoktól várjuk, hanem mi magunk kezdjük el. Talán az ünnepi pillanatok emelkedettsége segíthet, hogy újra és újra megpróbáljuk ezt.

Shri Mataji

" Az embernek nem csak egy valláshoz kellene tartoznia, hanem minden valláshoz, vagy pedig ahhoz a valláshoz, mely őbenne magában található, veleszületett és megvilágosult. Ez a vallás mindenkiben ott van, így univerzális, tiszta, velünk született vallásnak is hívhatjuk.” Forrás

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Mozart Est - Emanuel Shulz

Csodálatos dallamok a százéves bécsi épület alagsori klubhelyiségében. Szűk körben, már szinte családias légkörben tartott Emanuel Shulz, és zenésztársai egy Mozart emlékestet. Magával ragadó volt, Zsuzsával teljesen el voltunk bűvölve.

A klasszikus muzsikán túl, kedves történetekkel tették színesebbé az estet. Meséltek Mozartról, korabeli zenészekről, és a muzsika szépségéről. Alkalmanként még a közönséget is megénekeltették. Szolidan, finoman. Derűs és örömteli este volt, mosollyal az arcokon, lenyűgözve, elbűvölve, állva és vastapssal megköszönve.

Azt érzem ilyenkor, hogy megérte az emberiségnek átvergődnie magát mindenféle nehézségeken. Hogy a művészetnek ilyen finomságaival találkozhasson, hogy az emberi létezésnek ilyen finom húrjai pendüljenek meg benne. Ez egy csoda.




.

Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Pizzini élet halál ura

Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - kopog halkan, megfontoltan az írógép az öregember keze alatt. Viseltes kardigán, egyszerű parasztkunyhó, kis rádió és magány. Már hosszú évek óta.

Pizzini

Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - folytatódik a lassú, megfontolt gépelés. Készülnek a pizzinik. Így nevezik az olaszok a kis papírdarabokat, a kis kártyát, jegyzetecskét. Ezeket gépeli az öregember. Néha megáll, hátradől, és kitekint a résnyire nyitott ablakon. Lankás dombok, nyári hőség, a távolban legelő birkák, szikrázó napsütés. Bent a kunyhóban pedig árnyék. A szél felváltva szállítja a frissen kaszált fű, a birkák, vagy a citromligetek illatát. Alkalmanként a közeli faluból is beköszön valaki a kunyhóba. Ő mást szállít. Sajtot, paradicsomot, tésztát, bort, vagy éppen ruhát. És a pizziniket. Mint egy jó postás, hozza, viszi őket. Csöndben, diszkréten, ahogy Szicíliában szokás.

A teljes történetet, a legújabb publicisztikámat itt, a

Gépnarancs portálon találod >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

"De, ki az a Plotinus?"

Kérdezte érdeklődve a fiatalember, miközben sietősen szedte a lábát.

- Barátom, nekünk helléneknek illik Szókratész örökségét ápolnunk, és ha már kérdezünk, akkor legalább bölcsen tegyük! - Mondta kissé fennhéjázóan a társa, és ő is szedte a lábát. Porzott az út mögöttük. Mindketten siettek.

- Különben is, ki vagyok egyáltalán én? - folytatta, már kevésbé fennhéjázóan. Ki az az ÉN? Még magam sem tudom.

- Hát Porphüriosz vagy, ki más is lehetnél? - felelte a fiatalabbik egyszerűen, miközben lihegve próbálta tartani a tempót.

Siettek a csarnokba

az előadást meghallgatni. Előadást az EGY -ről, a JÓ -ról, a LÉLEK -ről, és az EMBER -ről. Csöndben, sietősen haladtak. A nap állásából sejtették hogy késésben vannak. Csak nem hagyta a kérdés a fiatalembert nyugodni.

- Porphüriosz vagy hát nagyra becsült barátom, tudom, nem más! De, ki az a Plotinus?

- Megérkeztünk, hallgass! Ülj oda az urak mellé a csarnok szélére.

Így az újonnan érkezők is

elvegyültek az örök kérdések csarnokában. Naplementéig tartott a találkozó. Az oszlopok árnyai már messze nyúltak, így aztán a filozófusok csendben haza indultak. Voltak mélyek, bölcsek, igazak és szerények, aztán voltak akik csak úgy tettek. Miközben semmit sem értettek.

- De, ki az a Plotinus? - Kérdezte hazafelé is a barátját, aki mintha már megváltozott volna.

- Elég volt! Legalábbis mára. Tudni kell hol a határ. Nagyszerű a filozófia, de valamit tennünk is kell. Holnap nyit a piac, és össze kell még pakolnunk az árut. Olajbogyó, szőlő, füge. Mind össze kell még raknunk, beáraznunk, aztán holnap kivinni a piacra, és eladnunk. Gyerünk!

Olajbogyó,

szőlő, füge mmm... micsoda ízek. Már az említésétől is összefutott a nyál a szájában a fiatalembernek. Hálás volt Porphüriosznak, nagyra becsült barátjának, hogy maga mellé vette. Kedvelte a piacot, a kereskedést, az üzletet és a befektetést. Közben jól megtömte mindig a hasát is. Nem bánta a kemény munkát. Este még későn összepakolták az árut, jóízűen megvacsoráztak, majd a hosszú nap után álomra hajtották a fejüket a hellének. Az élet maga a boldogság. Munka, üzlet, filozofálás... Csupán egy kérdés maradt hát.

- De, ki az a Plotinus?

Évszázadok jönnek mennek.

A csarnokok megtelnek. Újabb és újabb kérdések születnek, vagy épp a régiek visszaköszönnek. Ki vagyok én? Mi a jó? Honnan jöttünk? Hova tartunk? Mennyi a szőlő ára? Miért van hiány olajbogyóból?

- Az olajbogyó árát speciel nem figyelem. - mondta a szakember a rádióstúdióban.

Sűrűn hívják, ha gazdasági kérdésekről van szó, mert a véleménye hiteles és fontos. Nemcsak hogy átlátja a piacot, hanem benne is van.

- Az olajbogyót nem, mostanában inkább az ingatlanszektorukat, és az állampapírpiacukat figyelem. - folytatta szakmai elemzését a hellénekről a hungarian.

- Értem Zsiday úr, köszönöm. - felelte a műsorvezető, és búcsúzóul még megkérdezte:

- De, ki az a Plotinus?


 - - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: