Pizzini
Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - folytatódik a lassú, megfontolt gépelés. Készülnek a pizzinik. Így nevezik az olaszok a kis papírdarabokat, a kis kártyát, jegyzetecskét. Ezeket gépeli az öregember. Néha megáll, hátradől, és kitekint a résnyire nyitott ablakon. Lankás dombok, nyári hőség, a távolban legelő birkák, szikrázó napsütés. Bent a kunyhóban pedig árnyék. A szél felváltva szállítja a frissen kaszált fű, a birkák, vagy a citromligetek illatát. Alkalmanként a közeli faluból is beköszön valaki a kunyhóba. Ő mást szállít. Sajtot, paradicsomot, tésztát, bort, vagy éppen ruhát. És a pizziniket. Mint egy jó postás, hozza, viszi őket. Csöndben, diszkréten, ahogy Szicíliában szokás.
A teljes történetet, a legújabb publicisztikámat itt, a
Gépnarancs portálon találod >>
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
