Kérdezte érdeklődve a fiatalember, miközben sietősen szedte a lábát.
- Barátom, nekünk helléneknek illik Szókratész örökségét ápolnunk, és ha már kérdezünk, akkor legalább bölcsen tegyük! - Mondta kissé fennhéjázóan a társa, és ő is szedte a lábát. Porzott az út mögöttük. Mindketten siettek.
- Különben is, ki vagyok egyáltalán én? - folytatta, már kevésbé fennhéjázóan. Ki az az ÉN? Még magam sem tudom.
- Hát Porphüriosz vagy, ki más is lehetnél? - felelte a fiatalabbik egyszerűen, miközben lihegve próbálta tartani a tempót.
Siettek a csarnokba
az előadást meghallgatni. Előadást az EGY -ről, a JÓ -ról, a LÉLEK -ről, és az EMBER -ről. Csöndben, sietősen haladtak. A nap állásából sejtették hogy késésben vannak. Csak nem hagyta a kérdés a fiatalembert nyugodni.
- Porphüriosz vagy hát nagyra becsült barátom, tudom, nem más! De, ki az a Plotinus?
- Megérkeztünk, hallgass! Ülj oda az urak mellé a csarnok szélére.
Így az újonnan érkezők is
elvegyültek az örök kérdések csarnokában. Naplementéig tartott a találkozó. Az oszlopok árnyai már messze nyúltak, így aztán a filozófusok csendben haza indultak. Voltak mélyek, bölcsek, igazak és szerények, aztán voltak akik csak úgy tettek. Miközben semmit sem értettek.
- De, ki az a Plotinus? - Kérdezte hazafelé is a barátját, aki mintha már megváltozott volna.
- Elég volt! Legalábbis mára. Tudni kell hol a határ. Nagyszerű a filozófia, de valamit tennünk is kell. Holnap nyit a piac, és össze kell még pakolnunk az árut. Olajbogyó, szőlő, füge. Mind össze kell még raknunk, beáraznunk, aztán holnap kivinni a piacra, és eladnunk. Gyerünk!
Olajbogyó,
szőlő, füge mmm... micsoda ízek. Már az említésétől is összefutott a nyál a szájában a fiatalembernek. Hálás volt Porphüriosznak, nagyra becsült barátjának, hogy maga mellé vette. Kedvelte a piacot, a kereskedést, az üzletet és a befektetést. Közben jól megtömte mindig a hasát is. Nem bánta a kemény munkát. Este még későn összepakolták az árut, jóízűen megvacsoráztak, majd a hosszú nap után álomra hajtották a fejüket a hellének. Az élet maga a boldogság. Munka, üzlet, filozofálás... Csupán egy kérdés maradt hát.
- De, ki az a Plotinus?
Évszázadok jönnek mennek.
A csarnokok megtelnek. Újabb és újabb kérdések születnek, vagy épp a régiek visszaköszönnek. Ki vagyok én? Mi a jó? Honnan jöttünk? Hova tartunk? Mennyi a szőlő ára? Miért van hiány olajbogyóból?
- Az olajbogyó árát speciel nem figyelem. - mondta a szakember a rádióstúdióban.
Sűrűn hívják, ha gazdasági kérdésekről van szó, mert a véleménye hiteles és fontos. Nemcsak hogy átlátja a piacot, hanem benne is van.
- Az olajbogyót nem, mostanában inkább az ingatlanszektorukat, és az állampapírpiacukat figyelem. - folytatta szakmai elemzését a hellénekről a hungarian.
- Értem Zsiday úr, köszönöm. - felelte a műsorvezető, és búcsúzóul még megkérdezte:
- De, ki az a Plotinus?
- - -
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
