Újra itthon 2. - Kérdések, válaszok

2016. Italy, Cabella, Guru Puja

szemináriumi regisztrációs kártya

Újra itthon 1. - Apostolok >>

Folytatva a Cabellából hazatérő, már itthon leülepedett gondolatok és élmények (talán különös) beszámolóját, jöjjön egy újabb fejezet.

Kérdések és válaszok

Miről is van szó? Megjelent már ez a téma is itt a blogban, de most újra kikívánkozik belőlem, ráadásul intenzív élmények is értek ez ügyben a meditációs szemináriumon. Arról, hogy ez a téma is erőteljesen kikívánkozik belőlem, arról gondolhatod hogy ez csupán egy öncélú dolog, és ebben a véleményben egy nagy adag igazság is lehet. Talán tényleg az. 

Ami valamelyest enyhítheti a jelenség öncélúságát, hogyha mégis megfogadja, átgondolja valaki az itt leírtakat, szerintem sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb élete lesz. Ezért pedig már érdemes lesz ezt elolvasni és átgondolni. Ami még ennél is sokkal nagyszerűbb, hogy nem csak az illetőnek, hanem a körülötte lévőknek is harmonikusabb lesz az élete! Akár kollégák, rokonok, szomszédok. És ha ez valóban megtörténik, könnyen lehet hogy egy sokkal vidámabb, tudatosabb, boldogabb világhoz érkezünk el mindannyian. Ezért pedig már tényleg megéri átgondolni a dolgokat. Na de ne rohanjunk még ennyi előre, kezdjük az elején!

Ha nincs türelmed

végigolvasni az egész gondolatmenetet, akkor álljon itt az üzenet tömény esszenciája egy mondatban. Csak ha ezt az egyet elolvasod, megérted és megvalósítod már sokkal bölcsebbé válsz, és boldogabbá teszed az embereket. Itt a mondat:

"Csak akkor beszélj, ha kérdeznek."

Ennyi csupán a tanítás. Letisztult, egyszerű, mélyreható üzenet. Kedves kolostoros látogató, kösz hogy itt voltál, és hogy elolvastad. Ha be tudtad fogadni, és meg is bírod valósítani, az csodálatos élmény lesz, majd meglátod. Ha még maradnál, és kíváncsi vagy a téma picit bővebb (talán tényleg öncélú) kifejtésére, akkor hajrá! Olvasd, értsd, és valósítsd is meg!

Régóta

foglalkoztat ez a téma. Menedzsment, coaching, tanácsadás, és hasonló területeken is találkoztam ezzel, de teljesen beillik a "népi bölcsesség" kategóriába is.

A coaching része valami olyan irányba mutat hogy: "A szakértő csak akkor ad javaslatot, ha kérdezik. Ráadásul ingyen, csakis az amatőrök adnak tanácsot."

A népi bölcsesség verziója pedig valami olyasmi irányba mutat, hogy: "Bölcsebb maradtál volna, ha csendben maradsz."

Amit még gyorsan hozzátennék, nemcsak hogy bölcs maradtál volna, hanem kevesebb sebet is ejtettél volna a környezetedben másokon. Mert a sok és kéretlen beszéd, sokszor bánt, sért, karcol, fájdalmat okoz. A kéretlen beszéd valami olyasmi, mint a hívatlan vendég. Nem mindig esik jól a jelenléte. Néha kellemes meglepetést tud okozni, de sokszor mégis kellemetlen, kényelmetlen a jelenléte.

Régóta gondolkodom tehát ennek a témának a mélységein, és nagyon szép dolgokat fedeztem fel. Pl:

- Valóban kibírom-e hogy csendben tudok maradni?
- Van elég önuralmam hozzá?
- Ha annak ellenére hogy nem is kérdeztek, mégis beszélek, javasolok, tanácsolok, vajon tényleg azt mondom ami a legjobb?
- Azt mondom ami a legszebb, legbölcsebb, leginkább helyénvaló?
- Ha nem kérdeznek, miért akarok egyáltalán megszólalni?

- Miért szeretnék "hívatlan vendég" lenni?

- Vajon a környezet tényleg kíváncsi azokra a hangokra, gondolatokra, érzelmekre, amit nyújtok?
- El tudom viselni, ha nem kérdeznek?
- Van-e bennem igény arra, hogy én is kérdezzek, vagy csak beszélni szeretnék?
- Ha kérdezek, akkor valóban, komolyan és őszintén érdeklődöm?
- Ha beszélek, akkor valóban, komolyan és őszintén beszélek?

Próbáld ezeket valahogy alaposan végiggondolni, és aztán

Képzeld el hogy

mi lenne, ha tényleg csak akkor beszélnél, ha kérdeznének. Persze így egy kicsit merevebbnek tűnik az egész emberi együttélés, de mégis, csak egy kicsit próbáld elképzelni! Lehet hogy a környezeted sokkal kevesebbszer kíváncsi arra, hogy a mi a véleményed a hírekről, a politikáról, az időjárásról, az emberek öltözködéseiről, kapcsolatairól, viselkedéséről, és sok minden egyébről. De Te mégis csak mondod. (sajnos én is többször, mint kéne... )

Most képzeld el ezeket a szituációkat úgy, hogy valamivel több önuralmad van, és nem mondod a fentieket. Képes vagy megtartani magadnak. Nem leszel hívatlan vendég. Különben is, muszáj mindig beszélni? Mi lenne, ha csak jólesően hallgatnának az emberek? Persze először zavaró lehet, de ki tudja, lehet hogy aztán a levegőbe leereszkedne valamifajta mély nyugalom. A csöndesség békéje. Nem lenne érdemes kipróbálni? És ezt a csöndet csak akkor megtörni, ha valóban van rá igény. És nem a részünkről. Hanem csak akkor, ha mások részéről van érdeklődés és kíváncsiság irányunkba. Mennyivel szerényebb és alázatosabb jelenlét lenne, nem?

A coach

vagy a szakember, vagy a tréner, az edző, de akár egy guru is, szóval mindazok, akik tudással és tapasztalattal rendelkeznek, azok folyamatosan rányomhatják ezt másokra, de az emberek lehet nincsenek is még megérve rá. Vagy nem is kérnek belőle. Ezért a jó "tanítók" bölcsen megvárják a pillanatot, amíg megérzik, meghallják az őszinte érdeklődést. A vágyakozást. És csak akkor beszélnek. Akkor javasolnak, akkor adnak tanácsot. Akkor indul útjára a tudás.

Mennyire más hozzáállás már ez a hétköznapok "hívatlan vendégeihez" képest, nem? Ahhoz, amikor boldog-boldogtalan kéretlenül adja egymásnak a (jó)tanácsokat. Azt, hogyan neveld a gyereket, hogyan étkezz, hogyan vezesd a céget, hogyan tanulj, hogyan meditálj, hogyan fogyókúrázz, hogyan öltözködj, hogyan élj stb. stb. Mindenki csak tolja-tolja az észosztást, akkor is, ha nem is kérdezték. Mi lenne akkor, ha tényleg megvárnánk a kérdéseket? Csöndben. Bárhol. Akár társaságban, a szakmában, a családban, klubban, vagy bárhol. Ez nem könnyű. Nagyon nem. Már gyakorlom egy ideje, és egyáltalán nem megy könnyen!

Érzem hogy

rengetegszer kifakadna belőlem sok minden. Azonban azt is érzem, hogy aki(k)re ráborítanám, ott nincs erre vágy. Akkor meg minek? Tényleg, minek? Csak azért hogy én megkönnyebbüljek? Vagy hogy a fene nagy egóm jól fel- és belefújjam a világba? Hogy "megajándékozzak" vele másokat? Hát nem lesz mégis kellemesebb hely a világ, ha ilyenkor mégis inkább csöndben marad az ember? És megvárja a kérdést. Ami talán el sem hangzik soha. Igen, benne van ez is a pakliban. A soha el sem hangzó kérdések hosszú sora. No, és akkor mi van? Tényleg kevesebb lesz attól a világ, ha megfosztom a környezetemet azoktól a bizonyos mondataimtól? Nem biztos. Sőt, talán pont azáltal lesz több, kellemesebb, élhetőbb és jobb hely! Hmm... Ki tudja...

Amikor mégis elhangzanak a kérdések

Aztán van az a helyzet, hogy eljön az idő, amikor mégis elhangzanak a kérdések. Nem is egy. Több. Egymás után. Ráadásul komoly, mélyre vivő, őszinte kérdések. Ilyen történt most velem is, kint az olaszországi meditációs szemináriumon. Több olyan beszélgetésbe is belekerültem, ahol sok-sok kérdést kaptam. Olyan témákról és dolgokról, amelyekről magamtól nem biztos hogy beszéltem volna. Néha jobb a csönd. Néha viszont tényleg helye van a beszédnek. És ha jönnek a kérdések, a komolyak, a mélyre vivők, akkor helye van a szavaknak. A tanácsoknak, a véleményeknek. Akkor beszélni kell. A legjobb tudásunk és szándékunk szerint.

Igyekeztem én is így tenni. Remélem sikerült. Persze az is lehet, hogy a válaszok újabb kérdéseket szülnek. Nem tudom. Az már egy következő fejezet. Tehát kérdeztek, én meg válaszoltam. Aztán meg újra hallgattam. Visszatérve újra:

"Csak akkor beszélj,

ha kérdeznek"

Próbáld ki, és felfedezed majd hogy micsoda önuralom kell hozzá. Majd végül azt is, mégis milyen békességet ad. Neked is, és másoknak is. Mindig másokat akarunk megváltoztatni, mindig a világot akarjuk átalakítani, pedig a legjobb ha önmagunkkal kezdjük. És akkor láthatjuk csak, milyen óriási erőfeszítések is kellenek hozzá. Már csak ahhoz is, hogy képesek legyünk türelemmel várakozni. Ha kell, akkor éppen a kérdésekre. Azokra is, amelyek talán soha meg sem érkeznek...

Shri Mataji

egyszer azt mondta, hogy a FöldAnya egyik tulajdonsága a türelem. Végtelen türelme van. Azt hiszem ezt érdemes magunkban is felébresztenünk. Légy türelmes, és légy csöndes. Tanulj meg várakozni, tanulj meg a kérdésekre várni. Szebb lesz minden majd meglátod.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén