Lakótelep

Gyerekkorom helyszíne. 

A lakótelep. 

Most találtam meg a google térképén gyerekkorom helyszínét, Magyarország keleti részén fekvő egyik kisvárosának lakótelepét. És ezt a házat, ahol gyerekeskedtem végig a 80-as években.

Akkor még nem voltak ezek a parabola antennák. Zastavák álltak az utcán, Wartburgok, Zsigulik és régi Skodák. Bizony, változik a világ. 

H.F.

Van egy klasszikus mondás, amit az autógyáros Henry Fordnak tulajdonítanak, ami valahogy így hangzik: Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit szeretnének, azt mondták volna, egy jobb lovat.

Nehezen tudunk "forradalmi átalakulásokban" gondolkozni. Általában azon szoktunk merengeni, milyen jó lenne az életünk, ha a tárgyaink egy kicsit jobbak lennének. Egy kicsit ilyen, olyan, ebből egy picit több lenne, abból pedig kevesebb. Azaz, lenne egy jobb lovunk. Az "autót" el sem tudjuk képzelni. És akik olyan nagy haraggal vannak a modernizációra, általában ők is inkább egy kocsiban ülve morognak csak, nem pedig egy lovasszekéren.

Ez a lakótelepi kép a google elmondása szerint pár éve készült. Itt már nem a régi Wartburgok vannak, hanem újabb kocsik. Kicsit jobbak. Kicsit szebbek, kicsit környezetkímélőbbek, kicsit másmilyenek. Ha most megkérdezne Téged Henry Ford, hogy mit szeretnél, mit mondanál?

A 80-as években nagy szó volt, ha valakihez bevezették a telefont.

Ha megkérdeztek volna hogy mit szeretnénk, mit mondtunk volna? Gyorsabb vonalkapcsolást, kicsit szebb készüléket stb,

A 90-es években nagy szó volt, ha valakinek volt mobiltelefonja.

Ha megkérdeztek volna hogy mit szeretnénk, mit mondtunk volna? Kicsit ilyet, kicsit olyat. Kihúzható antennásat, vagy banán-nokiát, vagy ilyesmiket mondtunk volna. Szóval megint a kicsit ilyet, kicsit olyat.

A 2000-es évek elején már az email volt a nagy szó.

Ha megkérdeztek volna hogy milyet szeretnénk, mit mondtunk volna? Hogy legyen több megabytos tárhely. Hamar töltse be a videókat stb. stb. Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan.

Persze fontosak ezek az apróbb javítások, csiszolgatások, fejlesztések, de az igazi nagy átalakulásokat a forradalmi változások hozzák.

Van egy rossz hírem

Visszatérve a kocsikra, az elmúlt hetekben dörgedelmeskedett a nagy budapesti, Uber kontra Taxis vita. Ez a vita is érdekesnek tűnik, de tudod mi az igazán érdekes?

Hogy a taxisokkal az a helyzet, mint régen a lópatkoló szakemberekkel. Amikor még tele volt az ország lovaskocsikkal, hintókkal és hasonlókkal. Szükség volt a lópatkolókra. Ma már nincs. A taxisok most még az Uberrel küzdenek, pedig a közeli dombokon túl, tudod mi van? Önműködő autók. Néhány év és itt lesznek. És nemcsak személyautók, hanem a teherfuvarozásban is önműködő, automata teherautók jönnek. Talán a tömegközlekedésben is. Buszok, villamosok stb.

Sőt,

az árurakodásra használt, gigantikus méretű tengeri kikötők lesznek teljesen automatizálva. Mindezek belátható időn belül. Ráadásul olyan szolgáltatások is vannak már, ahol ha el szeretnél menni a város egyik végéből a másikba, egy bárki által használható kocsit is vezethetsz. Amolyan "közösségi autót", amiből rengeteg áll a városban. Az egyikhez odamész, mobiltelefonon fizetsz, az ajtó nyílik, beülsz, mész, a város másik végén meg lerakod. Az utánad jövő majd megy vele, amerre akar. Ez már létező történet! Lehet hogy előbb-utóbb az autótulajdonlásnak is vége lesz...

Tetszik?

Nem tetszik? Ha mégsem tetszene ez a modernizáció, azért remélem nem egy kényelmes szobából/irodából, a szélessávú internet, a szuperkocsik és mobiltelefonok szférájából panaszkodsz erre a világra, hanem egy szekéren ülve.

Vissza a lakótelepre

Apunak a 80-as években nagy dolog volt, amikor a Trabantba vett egy kis kezdetleges, ülésfűtő huzatot, hogy a hajnali induláskor ne legyen olyan hideg télen a kocsiban. Aztán később már modernebb autója is lett. Légkondícionálóval, ABS-sel, modernebb ülésfűtéssel és mindenfélével.

Mi lesz ezzel a nagy modernizációval?

Nem tudom, de mondok durvábbat! Mi lesz velünk? 

Ugyanis ez a fajta modernizáció nemcsak egy sokkal kényelmesebb és könnyebb életet biztosít számunkra, hanem lehetőséget ad arra is, hogy szembesüljünk önmagunk gyengeségével is. Azaz, hozzásegíthet egy tudatosabb fejlődéshez is. 

Pl. amikor megjelent a TV, akkor még nem is sejthette az emberiség mennyire TV függő lesz. Amikor megjelent a mobiltelefon, meg a telefonon elérhető internet, az emberiség még nem is sejtette, hogy mindenki "rágyógyul" majd, és elvonási tünetei lesznek, ha nem tudja 1 óráig nyomkodni a telefonját. Ki a hibás? A modern technika, vagy a saját gyengeségünk? 

Na de most jön még csak igazán durva történet, figyelj!

Az Ember
Aki Nem Tud Magával Mit Kezdeni

Rengetegen panaszkodnak a munkájukra. A főnökükre, a cégükre, a környezetre, az iparágra, mindenre. De tudod mi a legdurvább? Ezek közül az emberek közül a legnagyobb része olyan, hogy ha lenne egy minimális bevétele, és nem lenne az a "szörnyű" munkahelye, kikészülne! Egész egyszerűen nem tudna magával mit kezdeni. Nem tudják az emberek önmagukat értelmesen lefoglalni huzamosabb ideig. (akár életforma szinten)

A tragédia

A modern életünk egyik legnagyobb tragédiájának azt látom, hogy rengetegen, akik hiába eljutottak egy bizonyos anyagi szintig, nem tudnak kiszállni, az általuk annyira szidott mókuskerékből. És most nem azokról van szó, akik imádják a munkájukat és a tevékenységüket, úgymond a "flow" -ban élnek. Nem. Hanem azokról, akik panaszkodnak, szenvednek, nyűglődnek, de ha megszabadulnának attól, még jobban szenvednének. De miért is érdekes ez?

"Forradalmi Gondolatok"

Tetszik nem teszik, halad a globalizáció, a modernizáció, és tényleg egyre több gép veszi át az ember helyét. Nem tudni mi lesz a vége, de lehet eljut ez oda, hogy a termelés automatizálása miatt rengeteg bevétel lesz a cégeknél és az államnál, és ebből szépen lassan elkezd visszafolyni a társadalomhoz, már egyre nagyobb rész. Kiépül az alapjövedelem. 

Azaz, mindenki kap egyfajta minimum bevételt, ami az élet alapvető szükségleteihez elég. Ha többet szeretne, akkor kénytelen lesz valami speciálisabb területet elsajátítani, és abban munkát szerezni, vagy vállalkozást indítani. Viszont a munkaadók meg kénytelenek lesznek jobb fizetéseket adni, hogy valóban magukhoz csalogassák a jól képzett munkavállalókat.

A Nagy Kérdés

itt merül fel. Vajon a társadalom nagy része, ha a megélhetése biztosított, akkor képes-e, van-e olyan tudatossági szinten, hogy értelmes tevékenységgel elfoglalja magát? Vajon képesek-e az emberek külső kényszerítő erő nélkül, önállóan lefoglalni magukat hasznosan, vagy sem? Képes-e az egyén olyan hasznos és értelmes tevékenységgel elfoglalnia magát, ami számára is kedvező, és a társadalom számára is? Képesek vagyunk erre?

A jobb ló?

Hol tartunk most? Ha nemcsak tárgyakban/eszközökben gondolkodunk, azaz hogy jobb "lovat" szeretnénk, hanem az életformánkra, a gondolatainkra, tevékenységeinkre, szokásainkra, akkor vajon azzal kapcsolatban ha megkérdeznék mit szeretnénk, hogyan jelenne meg ez a "jobb lovat" példa? Ha az életünkre és a tevékenységünkre vonatkozna ez a kérdés, akkor hogyan jelenne meg a kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit ilyen, kicsit olyan verzió? 

És mindezek mellett mi lehetne az igazán átalakító, forradalmi változás? Az életformánkban mi lehet az az áttörés, amit a tömeges autóhasználat jelentett? Vagy a mobiltelefon, vagy az internet? Mondom, most ne tárgyakba gondolkozz, hanem egyéb lehetőségekben, körülményekben.

Tudatosság

Kétségtelenül erőteljes tudatosság kell ahhoz, hogy tudjunk élni a lehetőségeinkkel, és ne a foglyai legyünk. Akár az autónak, akár a TV-nek, akár a mobiltelefonnak, akár az alapjövedelmnek, akár bárminek. Rajtunk múlik hogy mit kezdünk a "tűzzel". Begyújtjuk és teát főzünk, vagy magunkra gyújtjuk az egész házat. 

És meggyőződésem, hogy ebben segíteni fog a meditáció is. Hogy sokkal tudatosabban és harmónikusabban tudjunk élni, és dönteni. Alakuljon bárhogy is a jövő. A napokban indul a Majom éve. Talán egy jó lehetőség ez is, hogy ebben az évben egy pillanatra megálljunk, és átgondoljuk a dolgokat. Azt, hogy mivel, mit is tudunk kezdeni. Mivel érdemes foglalkoznunk, és mivel nem. Most megyek, vár egy csésze tea.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén