Egy zártkörű kis ünnepségen voltunk tegnap Zsuzsával. A bécsi sahaja jógik belvárosi meditációs központja ünnepelte 10 éves fennállását.
Kedves kis szerény összejövetel volt. Megemlítették hogy szinte mindennap van ott meditációs program már tíz éve. Angolul, oroszul, németül, és hogy mennyi ember megfordult már ott az elmúlt években, és mennyi szép pillanat volt.
Mondták hogy külön érdekessége a helynek, hogy a működtetése körül nincs semmi nagy "felhajtás", úgymond extra menedzselés, meetingek, fontoskodás stb, hanem valahogy szépen "megtörténnek" és haladnak a dolgok.
Az évforduló kapcsán meghívtak egy-két zenészt is a közösségből, hogy előadásukkal örvendeztessék meg az egybegyűlteket. Hogy egy közös meditációval köszöntsük ezt az alkalmat. Nagyon szép este volt. És hát ki volt az egyik előadó? Mr. Youcef.
Most is felemelő volt a zenéje.
Finom húrokat pendít meg az ember lelkében. Olyan érzésem van amikor hallgatom, mintha egy vándor énekelne a sivatag közepén. Nincs más csak a csillagos égbolt, és a sivatag végtelennek tűnő homokja a horizonton. A dala pedig fohász az Istenhez. De nem az a könyörgő, kérlelő fohász, hanem valami sokkal "finomabb".
Megbékéléssel és nyugalommal teli. Ami egy őszinte meghajlás az Isten felé: Legyen meg a Te akaratod. Megtörtént. Most ott, a Postgassén, Bécs belvárosában. Legyen meg a Te akaratod. Ott álltunk a sivatagban. Csak mi, a homok, és az égbolt. A fohász, a meghajlás, útmutatás az oázis irányába. És a karaván halad...
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
