Shakespeare
is megjelenik mások mellett Szerb Antal, A varázsló eltöri pálcáját című könyvében. Az egyik rész ami róla szól megérintett, gondoltam megosztom itt is:
"Most visszatér mint tekintélyes ember, akire szülővárosa büszkén mutat. Földbirtokot vásárol, valami olyasmi lesz, amit a mai angolok gentleman-farmernek neveznek: úriember, aki a gazdálkodás örömeinek él. Részt vesz a városka ügyeinek intézésében, barátságos, jó szomszéd, vendégszerető házigazda kis vidéki körében - és az irodalommal, a színházzal nem törődik többé."
Aztán itt több mondaton keresztül is azon elmélkedik Szerb Antal, vajon miért lehetett ez a visszavonulás. Majd folytatja:
"A legegyszerűbb magyarázat az, hogy Shakespeare-ben is élt az angol ember oly erős vágya a falu, a természet után, ő is arra vágyott, hogy szülővároskájában, köztisztelettől övezve, az egyszerű élet nyugalmának és örömeinek éljen. Nem is kell ehhez angolnak lenni. Ez volt Arany János legfőbb álma is:
"Csöndes fészket zöld lomb árnyán...
S hogy megint ültessek, oltsak."
Talán Shakespeare lelkében is ott rejtőzött mindig a józan és takarékos polgár, s drámáiban végigjárva valamennyi emberi szenvedélyt, végül is ott kötött ki, ahol Voltaire Candide -ja: műveljük meg kertjeinket."
- - -
Milyen szép:
"...műveljük meg kertjeinket."
"...műveljük meg kertjeinket."
Látom magam előtt az öreg Shakespeare-t, ahogy elért a sikerei csúcsára, majd visszavonulva, békességben megöregszik egy hűvös kis angliai faluban. És az egyszerű élet nyugalmának él - ahogy írja a szerző.
Elképzelem ahogy reggelente felveszi viseltes ingét, kertjét megműveli, és délután már csak a munkájában gyönyörködik. Várja a naplementét, addig pedig csodálja a kertet, a levélhullást, a vízcsobogást, az évszakok változásának kellemes ritmusát. Nyugalmas és idilli kép ez. Már-már meditatív.
Mi lehet nagyobb ajándék, mint hogy boldogan át tudjuk magunkat adni, az egyszerű élet örömének és nyugalmának? Semmi. Azt hiszem nincs ennél tovább.
(Természetesen, csak miután már mi is meghódítottuk Londont és a nagyvilágot. Vagy legalábbis megpróbáltuk.)
- - -
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
