Augusztus elején mindig elkap a nosztalgia. Kellemes emlékek jutnak
eszembe. Nyár, Zene, Szigetfesztivál... és a Sorsfordító Pillanatok.
Azok, amelyekből nincs sok az ember életében, de az a néhány, az nagyon
fontos változásokat hoz. Új családtagot, új szerelmet, költözést,
karriert, egészségügyi, anyagi, kulturális, vagy bármilyen egyéb
átalakulást az életünkben. Szóval valóban Sorsfordító Pillanatok.
Biztos Neked is volt ilyen. Ezekről olvashatsz most egy érdekes dolgot,
de előtte kanyarodjunk még vissza az augusztushoz.
2003
Szigetfesztivál. Óriási piálások, vadulások és bulizások helyszíne.
Nekem legalább is az volt sokáig. Közben mélyen belül pedig már érett
bennem a változás iránti vágy. Aztán a sok-sok apró "Sorsfordító kis
Pillanat", a sok-sok kis "véletlen" összeadódott egy jelentős nappá,
aminek a vége az lett, hogy részegen betántorogtam a Sziget Fesztiválon
lévő, sahaja jóga meditációs sátorba. És ez valóban Sorsfordító lett.
Menjünk azonban picit a mélyére!
"Véletlenek"
Ha alaposabban megnézzük az életünkben, azok a bizonyos "Sorsfordító"
események, azok a szituációk, találkozások, napok, helyzetek vagy
időszakok, azok egészen apró részletekből állnak össze. Sok kis apró
történésből. Pici gesztusokból, folyamatokból, helyzetek
összehangolódásából, egymáshoz illeszkedéséből. Sok kis apró
"véletlenből". És még valamiből.
Emberekből. A "részvevők" gesztusaiból, érzelmeiből, gondolataiból. A
mozgásukból vagy a mozdulatlanságukból. A megszólalásukból vagy a
némaságukból. Rengeteg apró, kis nüanszi "pillanatokból" állnak össze a
Sorsfordító nagy események. És amikor visszatekintettem ezekre, akkor
döbbentem rá valami egészen különleges dologra!
ÉN!
én?
Gondolj bele, amikor a NAGY-NAGY sorsszerű események megtörténnek
velünk, azok, amelyekre azt mondjuk ez nem véletlen volt, "ennek így
kellett lennie", visszanézve mennyire szépen összeáll a kép, nemigaz?
Minden egyértelmű. Azonban emlékezz vissza jobban a részletekre!
Miközben zajlottak az "események", a "pillanatok", közben folyamatosan
azt érezted, hogy Te döntesz. Hogy Te irányítod önmagadat. Nem azt, hogy
"vezetve" voltál, hanem hogy Te vezetted a folyamatokat. A saját
döntéseid, gondolataid és érzelmeid alapján zajlottak a pillanatok.
Sok-sok ilyen kis saját érzés és gesztus összessége aztán összeáll egy
Sorsfordító eseménnyé. Amire viszont már azt mondjuk, ez karmikus volt.
Ez nem volt véletlen. Így kellett lennie. Mindennek pont úgy kellett
történnie, ahogy, és pont akkor, amikor stb. stb.
Akkor végül is
Én irányítottam a dolgokat?
Én hoztam meg a döntéseket?
Én voltam a dolgok mozgatója?
Egyébként erről szól a Mátrix film cukros jelenete is >>
ŐK!
ők?
És ezekben a nagy pillanatokban, ott van még a többi résztvevő is. Ők
bizony. A többi ember. Akik nem is tudják éppen abban a pillanatban,
hogy Sorsfordító dolgok történnek. De a dolgok mégis történnek. Bár,
valakinek az az esemény csupán egy felejthető hétköznap volt. Soha nem
is emlékszik rá. Valakinek viszont Sorsfordító volt az a nap. Amiben
"Ők" is benne voltak. A többi résztvevő. És ők is meghozták a maguk
döntéseit. Minden másodpercben. Ők is mondtak valamit. Vagy csöndben
voltak. Gesztusokat tettek. Aktív vagy éppen passzív résztvevői voltak
az események láncolatának. És ők is úgy érezték, hogy ők mozgatják a
folyamatokat. Hogy ők döntenek. Közben pedig...
Ki irányít?
Így tehát eljutottunk az emberiség egyik legősibb kérdéséhez. Ki
irányítja a dolgokat? Isten vagy Én? Lehet hogy már a kérdésfelvetés sem
helyes. Mert a "vagy" szóval benne maradunk a gondolkozási szokásaink
korlátaiban. Hiszen vannak dolgok, amelyek nem vagy-vagy, hanem mondjuk
is-is. Ezzel azonnal egy új világba, egy új gondolati síkba csöppentünk.
Hiszen hogyan lehet az, hogyan irányíthatja a dolgot egyszerre két erő?
Az Istené is, és az Enyém is?
Hogyan lehet ez?
Talán úgy, hogy ez a két erő, sokkal közelebb van egymáshoz, mint ahogy
gondolnánk. És ennek felfedezéséhez pedig, talán nem is a gondolatainkon
át vezet az út. Nem. Hanem valahogy
máshogy >>
* * *
Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és
padja pedig:
A fotó készítője Petra.
Helyszín Eger, népkert.
Nagyításhoz klikk a képre!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A
MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy,
rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni!
Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az
ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke
is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már
igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő
eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha
tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen
elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most
másoknak is! HAJRÁ!