Sorsfordító Pillanatok

Augusztus elején mindig elkap a nosztalgia. Kellemes emlékek jutnak eszembe. Nyár, Zene, Szigetfesztivál... és a Sorsfordító Pillanatok.

Azok, amelyekből nincs sok az ember életében, de az a néhány, az nagyon fontos változásokat hoz. Új családtagot, új szerelmet, költözést, karriert, egészségügyi, anyagi, kulturális, vagy bármilyen egyéb átalakulást az életünkben. Szóval valóban Sorsfordító Pillanatok. Biztos Neked is volt ilyen. Ezekről olvashatsz most egy érdekes dolgot, de előtte kanyarodjunk még vissza az augusztushoz.

2003

Szigetfesztivál. Óriási piálások, vadulások és bulizások helyszíne. Nekem legalább is az volt sokáig. Közben mélyen belül pedig már érett bennem a változás iránti vágy. Aztán a sok-sok apró "Sorsfordító kis Pillanat", a sok-sok kis "véletlen" összeadódott egy jelentős nappá, aminek a vége az lett, hogy részegen betántorogtam a Sziget Fesztiválon lévő, sahaja jóga meditációs sátorba. És ez valóban Sorsfordító lett. Menjünk azonban picit a mélyére!

"Véletlenek"

Ha alaposabban megnézzük az életünkben, azok a bizonyos "Sorsfordító" események, azok a szituációk, találkozások, napok, helyzetek vagy időszakok, azok egészen apró részletekből állnak össze. Sok kis apró történésből. Pici gesztusokból, folyamatokból, helyzetek összehangolódásából, egymáshoz illeszkedéséből. Sok kis apró "véletlenből". És még valamiből.

Emberekből. A "részvevők" gesztusaiból, érzelmeiből, gondolataiból. A mozgásukból vagy a mozdulatlanságukból. A megszólalásukból vagy a némaságukból. Rengeteg apró, kis nüanszi "pillanatokból" állnak össze a Sorsfordító nagy események. És amikor visszatekintettem ezekre, akkor döbbentem rá valami egészen különleges dologra!

ÉN!
én?

Gondolj bele, amikor a NAGY-NAGY sorsszerű események megtörténnek velünk, azok, amelyekre azt mondjuk ez nem véletlen volt, "ennek így kellett lennie", visszanézve mennyire szépen összeáll a kép, nemigaz? Minden egyértelmű. Azonban emlékezz vissza jobban a részletekre!

Miközben zajlottak az "események", a "pillanatok", közben folyamatosan azt érezted, hogy Te döntesz. Hogy Te irányítod önmagadat. Nem azt, hogy "vezetve" voltál, hanem hogy Te vezetted a folyamatokat. A saját döntéseid, gondolataid és érzelmeid alapján zajlottak a pillanatok. Sok-sok ilyen kis saját érzés és gesztus összessége aztán összeáll egy Sorsfordító eseménnyé. Amire viszont már azt mondjuk, ez karmikus volt. Ez nem volt véletlen. Így kellett lennie. Mindennek pont úgy kellett történnie, ahogy, és pont akkor, amikor stb. stb.

Akkor végül is

Én irányítottam a dolgokat?
Én hoztam meg a döntéseket?
Én voltam a dolgok mozgatója?

Egyébként erről szól a Mátrix film cukros jelenete is >>


ŐK!
ők?

És ezekben a nagy pillanatokban, ott van még a többi résztvevő is. Ők bizony. A többi ember. Akik nem is tudják éppen abban a pillanatban, hogy Sorsfordító dolgok történnek. De a dolgok mégis történnek. Bár, valakinek az az esemény csupán egy felejthető hétköznap volt. Soha nem is emlékszik rá. Valakinek viszont Sorsfordító volt az a nap. Amiben "Ők" is benne voltak. A többi résztvevő. És ők is meghozták a maguk döntéseit. Minden másodpercben. Ők is mondtak valamit. Vagy csöndben voltak. Gesztusokat tettek. Aktív vagy éppen passzív résztvevői voltak az események láncolatának. És ők is úgy érezték, hogy ők mozgatják a folyamatokat. Hogy ők döntenek. Közben pedig...

Ki irányít?

Így tehát eljutottunk az emberiség egyik legősibb kérdéséhez. Ki irányítja a dolgokat? Isten vagy Én? Lehet hogy már a kérdésfelvetés sem helyes. Mert a "vagy" szóval benne maradunk a gondolkozási szokásaink korlátaiban. Hiszen vannak dolgok, amelyek nem vagy-vagy, hanem mondjuk is-is. Ezzel azonnal egy új világba, egy új gondolati síkba csöppentünk. Hiszen hogyan lehet az, hogyan irányíthatja a dolgot egyszerre két erő? Az Istené is, és az Enyém is?

Hogyan lehet ez?

Talán úgy, hogy ez a két erő, sokkal közelebb van egymáshoz, mint ahogy gondolnánk. És ennek felfedezéséhez pedig, talán nem is a gondolatainkon át vezet az út. Nem. Hanem valahogy máshogy >>

*  *  *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:

A fotó készítője Petra.
Helyszín Eger, népkert.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!