A meditációs terem csöndje

Ahogy beléptem a terembe,

megéreztem a füstölő illatát. Tudtam hogy egy másik világba érkeztem. Csendes készülődés volt. Gyertyákat és füstölőket gyújtottak. Biccentés az ismerősöknek, halk köszönés, és szépen lassan mindenki elfoglalta a helyét. Volt aki már csukott szemmel meditált. Nem voltunk sokan. Néhány tucat ember, aki a hétfő estéjét nem filmsorozatokra, híradóra, focimeccsre, kocsmákra, shopingolásra, haverkodásra, vagy tompa bambulásra, hanem meditációra szánta.

A bécsi társasház

egyik tágas termében voltunk. "Havan" meditációt szerveztek az osztrákok. Kicsit. Olyan kis hétfő estit. A meditáció, és az egész spirituális ceremónia nagyon szépen sikerült. A falakon túl ott voltak a hétköznapok hírei és problémái. Gazdasági témák, Görögország, ukrán krízis, bevándorlási gondok amit Bécs is erősen érez, és sok-sok egyéb, kisebb-nagyobb nehézség. A világ, és az emberek gondjai. A falakon belül pedig meditáció. Füstölők, gyertyák. Shri Mataji fotója, az elme csendje, a kundalini vibrációi, és nyugalom. Béke. Mélyen belülről.

Menekülés

Vannak akik a menekülést látják ebben. Vannak akik valóban menekülni akarnak. A világ problémái elől. De ez nem az. Aki menekülni szeretne, csalódni fog. Ez többről szól. A megoldás kereséséről.

A megoldás kereséséről a csendben. A harmóniában és a megvilágosodásban. És ha el tudunk ezekben mélyülni, akkor viszünk belőle a falakon kívülre is. Ezért ülünk le meditálni. Hogy változzunk mi is, és a világ is. Hogy valamifajta rendezettség, harmónia, szelídség, és megvilágosodás felé haladjunk.

Ahogy illik

A társaság vegyes volt. Fiatalok, idősek, oroszok, magyarok, osztrákok. A füstölők és a gyertyák csendben leégtek. Ahogy Márai mondaná, "csonkig". A ceremónia után még volt egy kis zenehallgatás. A szelídebb fajtából. Halk beszélgetés, almás sütemény, kedvesség, és aztán szépen lassan mindenki elhagyta a termet. Hiszen jön a kedd, a szerda, és a csütörtök. Egymás után. Folytatódik az élet.

Visszük magunkkal a csöndet és a harmóniát. A falakon kívülre. Aztán ha elveszítjük, visszatérünk. Újra belépünk a terembe, biccentünk, gyertyát gyújtunk, meditálunk. És aztán megújulva köszöntjük ismét a hétfőket, keddeket és a szerdákat. És az almás süteményeket. Cukorral, fahéjjal. Ahogy illik. Csendben, kedvesen.

* * *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:

A fotó készítője Judit,
helyszín, Sopron, Erzsébet-kert, patakpart.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!