"Nekem csupán két dologgal van bajom az életben... "

...kezdte így a mondatot az őrült séf. Mire a végére ért, komolyan el kellett gondolkoznom.

Ez kb 7-8 éve lehetett. Azóta megmaradt bennem, és sokszor eszembe jut. Elmondom most mindkettőt. Hiszen lehet hogy Neked is "csupán" ezzel a két dologgal van bajod az életben. Ennyire kristálytisztán leegyszerűsíthetőek a problémáink. Csupán két dologra.

Vagy mégsem? Nem biztos hogy lesz válasz, de érdemes lehet keresnünk. Jöjjön hát a történet!

Photo: Earth Photography

2000 -es évek

...közepén járunk. Akkor még Budapesten laktunk a feleségemmel, Zsuzsával. Volt pár év akkoriban, amikor egy nagy, budai holding cégnél dolgoztam. Amolyan, mindenes, "ügyintéző" voltam a központban. A cég ügyeit intéztem. Sokszor jöttem-mentem a városban. A holdingnak voltak érdekeltségei a vendéglátás területén is. Gasztronómia, élelmiszeripar és hasonlók. E kapcsán, együttműködésben volt egy kiváló szakáccsal. Úgy is mondhatnám, amolyan "sztárséf" -fel. Annak is inkább a kiöregedő típusával.

Alkalmanként együttműködésben voltak ezzel a szakács úrral, és annak a cégével. Ezért hát, a mindennapi ügyek bonyolítása közben, volt hogy én is találkoztam ezzel az úrral. 50-60 év körüli, jól megtermett szakács ember. Állandóan ideges, zaklatott, és késésben van. Szakmailag kiváló, a televízióban is szerepelt néha, nemzetközi kapcsolati és üzletei vannak stb. stb., emberileg azonban...

Aki körül izzik a levegő

Az a típus, aki körül állandóan feszültség van. Mindig ideges és zaklatott. Mindig siet, mindig késésben van. Izzad, üvölt, káromkodik. Sosem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné. Őszülő halántéka, és a jól megtermett szakácstest körül folytonos a feszültség. Azok akik nem szokták ezt meg, szinte bármelyik pillanatban várják hogy elcsattan egy pofon, vagy leüti a fazon a hozzá legközelebb álló embert. Néha persze jó kedve is volt, de az idegeskedés és a feszültség valahogy akkor is ott volt körülötte mindig a levegőben. Nem örültem a vele való találkozásoknak. Aztán egyszer nagyon csúnyán kiakadt.

Egy előkelő helyen volt egy fogadás, egy rendezvény az ő "vezényletével". Én csupán az előkészítő fázisban találkoztam vele egy rövid időre a helyszínen. Majdnem felrobbant. Totál ideges volt, hiszen rengeteg minden feladatot kellett kézben tartania, és sok nehézség adódott. Nem várt problémák. Tisztára kikészült. Már majdnem hogy őrjöngött. Szerencse hogy már akkor a meditációval foglalkoztam, így valamelyest higgadt tudtam maradni, és kezelni is tudtam a helyzetet. Ez talán még jobban bőszítette, és már totál kikészült. Izzadt, fújtatott, káromkodott. Ajajj, csak nehogy szívinfarktust kapjon itt nekem!

"két dologgal van bajom az életben"

Persze talán  már ő is kínosnak érezte a felrobbanó dühét és az indulatait. Ennek magyarázataként fordult hozzám teljes komolysággal, hogy elmondja a problémák valódi okát. Izzadságcseppeket törölt le a homlokáról, kicsit még zilált légzéssel rám nézett, és mintegy magyarázólag mondta összeszorított fogakkal:

- András, tudd meg, nekem csupán két dologgal van bajom az életben! Az emberekkel és az idővel!

"Megértem"

...mondtam neki. Majd  a dokumentációk és az ügyintézések rendezése után távoztam. Beültem a kocsiba, és mielőtt még elfordítottam volna a slusszkulcsot, mielőtt még beindult volna a motor duruzsolása, csak ültem csendben. És gondolkoztam. Az emberekről és az időről. Lehet hogy minden problémánk forrása ez? Minden nyűgünk, minden feszültségünk, félelmünk, idegeskedésünk és stresszünk alapja? Az emberek és az idő? Meglehet.

Nagy falat

volt ez a kérdés ott akkor. Elfordítottam inkább a slusszkulcsot. Beindult a motorzaj, felcsendült egy divatos rádióadás ütemes nyári slágere, és én lendületes rajtot vettem, hogy még idejében visszaérjek a holding, budai központjába. Ahogy haladtam a forgalomban, a szélvédőn keresztül figyeltem a várost. Az embereket és az időt. Vajon a problémáink tényleg "kívül" vannak?

* * *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:

A fotó készítője Mariann,
helyszín Rodosz.
Nagyításhoz klikk a képre!

* * *

A fenti történethez hasonló, korábbi munkahelyeimen átélt sztorikat olvashatsz ezekben a régebbi blogbejegyzésekben itt:

- Imre bácsi, az öreg bútordarab >>

- Egy gyűrű mindenek felett >>

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!