Francis Fukuyama Bizalom

Pár nap híján pont egy évvel ezelőtt olvashattál itt a blogban egy könyvről,
ami a bizalomról írt.
Stephen M. R. Covey: A bizalom sebessége című kiváló könyvről volt szó.

Újra csak úgy hozta az élet, hogy a most itt a januári napokban szintén a bizalomról olvasok egy könyvet, és ezzel kapcsolatban van pár gondolat amit mindenképp szeretnék veled megosztani.
Hasznos lesz, mert a hétköznapok monoton és berögződött menetébe visz egy kis emelkedett elmélkedést, néhány meditatív gondolatot. Nézzük!

Francis Fukuyama: Bizalom című könyvéről van szó. A szerző, amolyan filolzófus, szociológus, közgazdász, politológus szemmel próbálja meg a társadalmi folyamatokat elemezni, értelmezni, megvilágítani. Külön fejezetekben taglalja, úgymond a nyugati típusú emberek, vagy a keleti világ képviselőinek a hozzáállását a munkához, a társadalomhoz, a gazdasághoz, a vállalkozásokhoz, a kockázatvállaláshoz, hagyományokhoz, szokásokhoz, és egyéb dolgokhoz. Aztán persze külön bontja, kisebb csoportokra is. Mi jellemző az olaszokra, franciákra, kínaiakra, japánokra. Érdekes dolgokat ír, hogy melyik nemzetre miképpen jellemző a családi összetartás, a kisvállalkozások működtetése, vagy a közigazgatásban történő elhelyezkedésre való törekvés, több generáció együttélése ésatöbbi ésatöbbi

Tanulságos viselkedésmintákról ír, és nekünk meditálóknak is érdemes lehet az ilyen, távolabbi szempontokból megvilágított "elemzésekről" is tudunk, és megfigyelnünk hogyan hatnak a mi életünkre közvetlenül. Mert sokszor hisszük azt, hogy mi aztán olyan fene nagy tudatossággal élünk, miközben csupán a környezetünk szokásait, és berögzült kollektív gondolatait és viselkedésmintáit tükrözzük vissza. Pár száz kilométerre meg már teljes más viselkedés programokat "prezentálnak" az emberek csoportjai. Azért mert ők meg másfajta viselkedési kondíciókban, szokásokban szocializálódtak. Úgyhogy ha legközelebb valamilyen témában kőkemény véleményed és határozott álláspontod van, akkor egy pillanatra azért majd állj meg, és gondolkodj el azon, hogy ez a vélemény valóban a Tiéd, vagy csupán a környezeted tükörképe?!?!

Van egy rész a könyvben amin jót mosolyogtam:

"Egy autóreklám, amit az amerikai televízióban lehet látni, egy fiatal lányt mutat be, amint egy nyomasztó teremben ül, s egy zordon tanító monoton hangon újra és újra ezt mondja neki:
"A vonalak közt rajzolj!"
Hirtelen változik a kép, a kislányból fiatal nő lesz - s immár színesben látható, nem fekete-fehérben -, aki saját nyitott kocsiját vezeti, haja lobog a szélben. És nemcsak hogy nem marad meg az autópálya vonalai között, hanem lehajt az útról, nekivág a nyílt mezőnek, és látszik, hogy ezt rettentően élvezi. A reklám kiagyalói ugyan nem gondoltak erre, de a kocsi lökhárítóján ott díszeleghetne egy ilyen szövegű matrica is:
"Ne törődj a szabályokkal!"
Mármost, ha ugyanezt a reklámfilmet Ázsiában készítenék el, valószínűleg egy rokonszenvesnek látszó tanító mutatná meg a kislánynak, hogyan kell gondosan a vonalak közt rajzolni. A kislánynak, miután türelmesen gyakorolta, ez nagyszerűen sikerülne is. és ekkor - csak ekkor! - jutalmul kapna egy új kocsit, lökhárítóján ilyen szövegű matricával:
"Tartsd be a szabályokat!"
A tanulságot egyik esetben sem racionális okfejtések, hanem képek, szokások és társadalmi felfogások értetik meg."

Meditálóként, a tudatosabb és harmonikusabb, emelkedettebb és bölcsebb élet felé haladóként jönnek akkor aztán a kérdések, hogy a fenti két szélsőségesnek mondható hozzáállásban vajon mi az ami használható és jó? Mikor melyik? Vagy ebből is egy kicsit abból is egy kicsit? Mikor épp melyik, az  szituációfüggő? Hogyan döntsük el, mikor melyik hozzáállás a jó?  Na de ha nem egy egyén döntéséről van szó, hanem nagyobb csoportok kollektívebb döntéseiről akkor hogy? Ezekben a hozzáállásokban mi az ami segítheti életünket? Mi az ami gátolhatja? És ha már szabályokról ír a fenti példa, akkor milyen szabályok lehetnek az életünkben? Persze ismerünk rendeleteket, törvényeket, alkotmányt, de létezik ezeknél is valamilyen magasabb rendű szabály? Van-e az emberi értelem alkotta törvényeken túl, valami bölcsebb szabályrendszer? Ha igen, akkor azt hogyan keressük meg? Ha megtaláljuk hogyan tartsuk meg? Ha megtaláltuk, megtartottuk, hogyan mutassuk meg másoknak? Ha megtaláltuk, megtartottuk, megmutattuk másoknak, akkor mi lesz? Érdemes egyáltalán ilyesmikkel foglalkozni? A választ Rád bízom.

* ** * ** * ** * ** * ** * **

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk, és ráérős szemlélődésünk mai padja pedig:

A fotó beküldője Góbé Bea,
helyszín: Sepsiszentgyörgy,
a padot pedig saját kezűleg a férje, Zsombor készítette!
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Te küldtél már be nekem padról készített fotót? Még nem? Hát ne hülyéskedj, csinálj már egy fotót egy szép üres padról jártadban-keltedben valamerre, aztán küld már be nekem ide a kolostorba! Köszi!

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!