Jártamban-keltemben többször találkoztam már egy olyan sajnálatos és szomorú jelenséggel, amibe hosszú-hosszú évekre is bele tudnak ragadni az emberek. Még ha be is vallják maguknak, talán még ha "kényelmesnek" is érzik ezt az állapotot, szerintem tudat alatt azért tuti frusztrálja Őket a szituáció. És az bizony szépen lassan de fel is fogja őrölni az embert, és egyszercsak arra fog majd kelni hogy UramIsten, így éltem le az életemet?
Erről fog szólni ez a bejegyzés, hogy Számodra el ne jöjjön az a nap, amikor azzal ébrednél hogy hazugságban élted le az életed, sőt, ráadásul még a keserűségnek egy olyan fojtogató érzése is elhatalmasodik majd rajtad, amit csak az érezhet, akiben leesett a tantusz, hogy évtizedekig más valakinek az életét élte, és nem a sajátját! Nem szeretném hogy Veled ez megtörténjen! Elég frusztrált már így is az ország, ne fokozzuk! Inkább ismerjük fel hamar a korlátainkat, és ha bírjuk akkor tágítsuk, és emelkedjünk a tudatosság és a harmónia egy sokkal magasabb fokára. A téma kidolgozásához, a saját meglátásaim mellé jópár egyéb ötletet is kaptam a blogolvasóktól, és ezeket is megismerheted most, természetesen név nélkül. Nincs más hátra, gyerünk!
----------------------------------------------------------------------
HOGYAN ÉLHETI VALAKI MÁSNAK AZ ÉLETÉT?
És miért is gond ez?
----------------------------------------------------------------------
A felborult egyensúly az amit sokszor látok, akár együtt élő pároknál, akár munkakapcsolatokban, közösségekben, vagy bármilyen egyéb csoportokban, és ez az ami ahhoz vezet, hogy valaki ne a saját életét élje, hanem másét. Sokszor ez annyira finoman és láthatatlanul megy végbe, hogy magukban a résztvevőkben sem tudatosodik. (ez a jobbik eset, mert ha tudatosan vannak benne ilyen "játszmában" háááááát.... az bizony már egy újabb blogbejegyzés témája (-:
Miről is van szó? Nagyvonalakban arról, hogy ha valaki rendszeresen és kitartóan nem azt cselekszi, amit a szíve mélyén igazán tenni szeretne! Nem azt csinálja, amit igazából és valójában szeretne. Mintha valaki másnak az akarata irányítaná az életét. Kimondva, leírva ez durvának tűnik, de természetesen az életben ez sokkal finomabb "manipulációval" és uralkodási vággyal jelenik meg. Mondom, szinte észrevétlenül csúsznak bele ebbe a szereplők. Most itt meg is nézzünk pár módszert arra, hogy milyen "technikákkal" történnek ezek a dolgok.
A fenti ábrát ismerheted már a sahaja jóga programokról, és most a két oldalsó energiacsatornát emelem ki, hogyan is mutatkozik meg ezeknek a gyengesége ebben a helyzetben. Két féle típusa van annak, aki nem a saját életét éli, és ez is szorosan kapcsolódik ehhez a két energiacsatornához. Nézzük az elsőt:
-----------------------
A letargikusok
-----------------------
Ők azok a típusú emberek, akinek a baloldali energiacsatornájuk van negativitásokkal terhelve. Ők azok, akik picit lustábbak, múltba tekintőek, érzelgősebbek, passzivabbak stb. Ők az életükben, hogy akár a párjukkal, akár a karrierjükben, akár egyéb közösségen belüli életükben az alábbi módokon csúszhatnak bele abba, hogy ne a saját életüket éljék, hanem másokét:
- Alapból ezek a típusú emberek eléggé passzívak, határozatlanok, amolyan minden mindegy hozzáállásúak, ezért nem is szívesen szeretnek dönteni dolgokról. Kényelmesebb nekik ha más dönt helyettük. Akár az életük egészen apró dolgairól van szó, akár a nagyobb volumenű döntésekről. Ezért szívesen is "csapódnak" olyanok mellé, akik döntenek helyettük, akik úgymond irányítják Őket. Na már most ha ez szélsőséges példát ölt, akkor szépen lassan a fejük fölött átveszik az irányítást, és egy idő után már olyanok lesznek, mint akiknek nincs saját akaratuk, vagy ha van, akkor az már nagyon mélyre van elásva. Életük folyamatos alkalmazkodás és igazodás, a körülöttük élő dominánsabb emberek világához. Még ha nem is veszik ezt észre magukon, ez akkor is frusztráltsághoz, keserűséghez, cinizmushoz, szorongáshoz és egyéb negatív dolgokhoz vezet. Ennek bizony nem lesz jó vége, hiszen úgy éli le az életét, hogy annak nagy részében mások akaratát teljesítette, másokhoz igazodott. Nekik érdemes (még ha nehéz is) a saját talpukra állni, erőt venni magukon, kiállni önmagukért és az életükért. Ezt lehet gyakorolni szépen lassan egészen kis lépésektől, a nagyobbakig.
- Szintén a gyenge baloldali csatornához tartoznak azok, akiket úgymond, nem az általános akarat gyengeségük alapján mozgatnak mások, hanem egy bizonyos dolog mentén, ez pedig a gyenge önbecsülésük kapcsán. Ők a "bocs hogy élek, bocs hogy megszólaltam" típusú emberek. Ez bizony "csodás" táptalaj azok Számára, akik előszeretettel választják azt az életformát, hogy másokat manipuláljanak, mozgassanak, irányítsanak. Hiszen az amúgy is gyenge önbecsüléssel rendelkező, vagy akár a folyamatos bűntudat állapotában lévő ember gyenge pontján teker egy "finomat", és utána már szinte bármit megtehet az illetővel! Ha ezt felismeri magában valaki, akkor viszont könnyen csorbulhat még jobban az önbecsülése, és akkor még sz@rabbul érezheti magát, de ne tegye! Össze kell mindenkinek szednie magát, és megvizsgálnia önmagában miért is gyenge az önbecsülése, miért is érez bűntudatot, és ezeket szépen lassan maga mögött hagynia, és felépíteni egy egészségesebb hozzáállást az élethez.
Erre a két dologra érdemes nagyon odafigyelnie a passzívabb típusú embereknek, hogy ne hagyják (még ha kényelmes is) hogy mások döntesenek a fejük felett a dolgokról, és ne ragadjanak bele a gyenge önbecsülés állapotába! A lehető legjobb, ha az egészen kis szituációtól kezdik az életben, és akkor a nagy is menni fog. Arra figyelj, hogyha ez Rád jellemző lenne, hogy általában pont az ellenpólusú emberek azok, akik szeretik "megmondani a dolgokat"! Tehát a passzívak ellenpólusa, az aktívak, azaz a pörgők, úgyhogy arra figyelj, hogy ne hagyd hogy a túlságosan pörgő emberek átvegyék az irányítást, és a legkissebb dolgoktól elkezdve a nagyobbakig, döntsenek helyetted! Tanulj meg nemet mondani! Ne feledd, kicsiben kell elkezdeni, a legkissebb szitációktól kezdve. Már ott csírájában kell elfojtani azt, hogy rátelepedjenek az életedre, és elérjék azt, hogy ne a saját életed éld, hanem övéket!
-----------------------
A pörgősök
-----------------------
A fenti finomenergiarendszer ábra jobboldali energiacsatornáján keresztül tudhatod, hogy azoknak akiknek az nincs rendben, nekik az életükben, az a túlzott pörgésként jelenik meg. Ők azok, akik folyamatosan pörögnek, kombinálnak, agyalnak, terveznek, a jövőben vannak, nyüzsögnek, pezsegnek, és közel áll hozzájuk a racionalitás, és nem értik hogy mi szükség az érzelgősségre. Az előző típusú embereknél írtam, hogy a pörgősök hogyan tudnak ráülni az életükre, hogyan tudják dominálni Őket, azonban a pörgősöknek is megvan a saját csapdájuk! Meg van az a terület, ahol Őket is "el tudják kapni" és könnyen elérik azt, hogy ne a saját életüket éljék, hanem másokét. Az Ő gyenge pontjuk bizony az Egójuk és a hízelkedés!
- Mivel általában az ilyen ember sokszor határozott, erős egyéníség, így csak úgy tudják náluk elérni mások azt, hogy azt tegyék amit ők akarnak, hogy ravasz módon hízelegnek nekik, "simogatják az Egójukat", és hát persze a büszkeségtől szétvetve pedig bármit megcsinálnak, amit csak "kérnek" tőlük. Persze az igazán ravaszak nem is kérnek, hanem csak finom egósimogatással terelnek jobbra-balra, és a buzgón pörgők pedig boldogan teszik meg azt, amit elvárnak tőlük, úgy, hogy szinte észre sem veszik. Persze ha észreveszi, nyílván akkor is kap majd egy, az egójának tetsző magyarázatot, és "szépen" haladnak a dolgok egymás után...
Nagyon fontos hogy a nagy pörgésükben azért megmaradjon a józanságuk, a megfelelő ítélőképességük, és vegyék észre azt, ha az orruk....ööö.... illetve az egójuknál fogva vezetnék Őket!
----------------------------------------------------------
Ez a két fő irányvonal van, ami mentén...
----------------------------------------------------------
...elérhetik azt a negatív erők, hogy ne a saját életünket éljük, hanem másét. Hogy ne legyünk kiegyensúlyozottak, felszabadultak, egyensúlyban lévők, önállóak, és igazán boldogok! Persze a két vonulatnak (letargikusok, pörgősök) lehetnek finomabb megnyílvánulásai és oldalágai, ami mentén megvalósul hogy más vezet minket, de főleg ehhez a két állapothoz vezethető vissza, innen fúj a szél, itt kell keresni a gyökereket. Nyílván a manipulációnak a hőfokában is lehet eltérés, azaz lehet nagyon durva és enyhébb verzió is. Persze amellett sem szabad elmenni, hogy nyílván azért az életében az ember hoz kompromiszumokat, meg azért igyekszik idomulni a környezetéhet, és itt ebben a bejegyzésben nem erre, hanem a folyamatosan vissza-vissza térő esetekre utaltam. Arra, amikor szépen lassan valaki, vagy valami tényleg átveszi más fölött az irányítást, és szépen lassan átalakulnak a dolgok. Megszűnik az önállóság, és a saját vágyak, a saját akarat pedig valahová nagyon mélyre kerül, ott elkezd "erjedni" megbüdösödni, rohadni, és szépen lassan megkeseríti valaki(k)nek az életét.
Az a lényeg, hogy próbáljunk a szélsőségekből (túlzott passszivitás vagy aktivitás) középre, egy kiegyensúlyozottabb állapotba kerülni, és akkor hamarabb tudunk álljt mondani, az életünket irányítani próbáló negativitásoknak. Ehhez kívánom mindenkinek hogy jól figyelj a dolgokra, legyél éber, önálló, de azért maradj meg rugalmasnak és nyílt szívűnek, és csak figyeld az élet játszmáit! (-:
-------------------------------------------
Olvasók véleményei
-------------------------------------------
Pár napja, amikor felvetettem hogy erről fogok írni, már akkor jó sok levelet kaptam. Többen megírták hogy mire is gondolnak ebben a témában. Sokan nagyon hasonlót írtak amit én most itt, de persze voltak más vélemények is, amiben azért mégiscsak vannak párhuzamok. Ezekből hoztam most egy kis csokrot, hogy a Hozzád hasonló, Kolostoros Blogolvasók hogyan is látták ezt a témát. Érdemes elolvasnod, hiszen nagyon tanulságos dolgok jelennek meg itt:
"...Úgy látom, hogy manapság sok ember éli valaminek vagy valakinek az életét vagy szerepét. Például a megfelelni vágyás életét, a siker életét, a karrier életét, a pénz életét, a még több pénz életét. Ez a trendi élet, életszerep manapság. ..."
* * *
"...Nekem azt jelenti, hogy a saját életem kell éljem, és hogy fel kell nőjjek. Felnőtt gondolkodásom kell hogy legyen, és ne mások irányítsanak. Ne mások mondják meg, hogy mit (hogyan) csináljak. Saját gondolataim legyenek, mert azok alapján döntök és azok után vállalom is a felelősséget. (Amit tettem megtettem, ha később rájövök, hogy hibáztam, akkor elismerem, tanulok belőle és legközelebb már jobban döntök. Van egy ilyen idézet: "Ha valamit hibáztam, az egyedüli mód, hogy kijavítsam azt, hogy legközelebb már jól csinálom"). Ha más meg is mondja, hogy mit kéne tegyek, akkor arra úgy tekintek, mint egy tanácsra, amit átgondolok és aztán azt a részét hasznosítom belőle, ami ténylegesen hasznos számomra. DE akkor is az én SAJÁT döntésem, hogy mit fogok tenni....."
* * *
"...Szerintem kétféle lehetőség van más életét élni. Egyik az, ha úgy élünk, ahogy azt elvárják tőlünk. És akkor már nem vagyunk önmagunk. A másik pedig a színjátszás, másnak mutatkozni mint a valódi énünk..."
* * *
"...Nekem erről az jut az eszembe, amikor valaki nem a saját életét éli. Az egó által létrehozott személyiségek, amikor azonosulunk egy szerepünkkel, a tanár, az orvos, a főnök, a feleség stb. Mi ezzel a probléma? Ha megszűnik a státusz, lehull a lepel. Aki azt hiszi főnökként, hogy a tisztelet a személyének szól, pedig csak a pozíciónak. Tipikus példa erre a celebek, akik mögött nincs művészet, az egész egy felfújt lufi, csak egy felkapott hírnév (amit mesterségesen gerjesztenek). Amikor ez elmúlik, jön az összeomlás, a csalódás.
Egyszerűbb embereknél régen a nyugdíjba vonulás hozta ezt elő. Vagy egy válás. Ilyenkor újra önmagunkra kellene találnunk (és nem egy újabb személyiségre), de ez nem könnyű. És az sem, hogy ne azonosítsuk magunkat egyes részeinkkel, személyiség jegyeinkkel. Merthogy sok ilyen személyiségünk van, Anyuka vagyok, feleség vagyok, nő vagyok....
Talán erről szól, talán nem , de kíváncsian várom...."
* * *
"...Szerintem a cikked a televízióról, esetleg számítógépes játékokról és bulvárról fog szólni. Rengeteg olyan műsor megy manapság, lásd Való Világ, a fiatalokat pedig a számítógépes játékok kötik le ugyan így, mikor az emberek más emberek bőrébe bújhatnak. Azonosulnak a szereplőkkel, vagy a játékokban látható karakterekkel, és ez rendkívül erősen elvonja a figyelmüket a valódi léttől. Képesek órák hosszat ott ülni a tévé illetve a számítógép előtt. Ami még veszélyesebb / középiskolában sőtt még egyetem elején is én is átéltem ezt / az ilyen filmek és játékok függővé tesznek, és legtöbbször rengeteg erőszak van bennük. A problémákat úgy oldják meg ahogy a karakterektől látták, és rengeteg gondolatuk forog a sorozat vagy a játék körül. Ezek a gondolatok ha kreatív alkotó munkára irányulnának nagyszerűek lennének...."
* * *
"...A véleményem az, hogy nagyon sok ember azért nem éli a saját életét, mert olyan dolgokat csinál meg ami nem az Ő feladata lenne.
pl. Sok szülő eltartja a felnőtt gyerekeit, ahelyett, hogy megtanítanák őket az önálló életre /és még Ők panaszkodnak a gyerekeikre és a körülményekre/ tehát éli a gyerekei életét és azok is valamilyen szinten a szülőkét. Döntenek az emberek mások helyett, felelősséget vállalnak a másik ember dolgaiért... "
* * *
"...Ahogy észrevettem, rengeteg elvárást támaszt felénk a társadalom, szűkebb és tágabb környezetünk. Jó példa erre a jól kereső orvos, aki azt szeretné, hogy a fia is ezt a pályát válassza. Az nem ellenérv, hogy a fia esetleg inkább zongorista szeretne lenni, "abból nem lehet megélni". És hát mit tehet szegény gyerek? Beleegyezik. Tágabb környezet pedig lehet például a média: leghyél ennyire sovány, ilyen színű legyen a hajad, ilyen kocsit vegyél, stb. Ha jól sejtem, mindegyik az ego-ra hat.
Én csak mostanában jöttem rá, hogy eddig mindenkinek éltem az életét, a sajátomét kivéve. Megmondták a szülők, nagyszülők, rokonok, hogy mit hogyan csináljak. Ha valamit szerettem, de ők értelmetlennek tartották, akkor szépen le kellett róla mondanom. Megmondták az osztálytársak, hogy akkor vagyok valaki, ha iszok, csajozok, stb. (Ezek mondjuk hál'istennek lepattogtak rólam.) Mindenki meg akarja mondani, milyen legyek. Nos, szerintem akkor élem a saját életemet, ha nem figyelek oda ezeknél a kelléténél jobban...."
* * *
"...Szerintem akkor éli valaki a másik életét, ha nem mer szembeszegülni a másikkal és a másik akarata szerint cselekszik. Nem azért mert nincs véleménye, csak a másik elnyomó és ebben a helyzetben nem tud másként cselekedni. Na az ilyen elnyomókat kell kerülni nagy ívben! ..."
* * *
-------------------------------
Egy kis nosztalgia
-------------------------------
Azon lepődtem meg a legjobban, hogy az egyik olvasó felhívta a figyelmemet, és emlékeztetett arra, hogy egy 2009-es cikkemben már megjelent ez a "Saját életed éld, ne másét!" című téma, még ha csak egy apró kis fejezetként is. Mégpedig a
A jógik 10 parancsolata >>
című írásban.
Összegzésként csak annyit tudok ajánlani, hogy lehetőleg próbáljuk meg minél inkább a saját életünket élni! Ha pedig nem tudjuk hogy hol is van az, milyen is az, merre is kéne keresni, akkor se essünk kétségbe, hanem csak meditáljunk, álljunk nyíltan a világ felé, és csak hagyjuk hogy személyiségünk kibontakozzon, megérjen, és nagy-nagy örömére tudjon lenni önmagának, és a körülötte lévő világnak! (-:
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
