Egyre jobban kedvelem Sopront. Minél több időt töltök itt, annál kellemesebbnek tűnik. Akár a
belvárosi antikvárium, vagy a
múzeumi látogatások, esetleg a közeli
fürdő Hegykőn, éttermek, kávézók, történelmi helyszínek és egyebek, mind-mind egyre jobban megérint. Komolyan mondom, Sopron kezd a szívemhez nőni! Ez az érzés erősödött még jobban a napokban, amikor Zsuzsával egy nagyot kirándultunk a város fölötti erdőben.
Túrabakancs Fel!
Irány Az Erdő!
Nagyításhoz klikk a képekre!
Hangulatos helyszínek, jó levegő, és szerencsére madárfüttyös, kellemes
tavaszi napunk volt. Lassan bandukoltunk ki a városból, be az erdőbe, be
egyre beljebb. Nagyon tetszik Sopronban, hogy sok információ elérhető a
város történelméről a házakon, ahol emléktáblák informálják az
érdeklődőt a történelmi helyszínekről, legendás emberekről, városi
kiválóságokról, szóval igyekeznek ébren tartani a múltat. Tanulságosak
ezek az információk és kedvesek. Az emlékezésnek ez a formája engem
nagyon megérint. És ezzel találkoztam az erdőben is:
A hegytetőre megérkezve aztán ott várt ránk masszív kőfalaival a
Károly-kilátó. Kellemesen elfáradva, de mégis kiváncsian jártuk körbe a
tornyot, majd felmentünk a tetejébe, miközben bejártuk a kis ablakos
termeit is, ami az elmúlt évtizedek helyi botanikai és természeti élet
jelentős szereplőiről tartott kedves és tiszteletteljes, gazdagon
illusztrált kiállítást. Hangulatos volt az egész épület.
A látványától hamar nosztalgikus emlékek törtek rám, hiszen eszembe
jutott
Sina Báró Őrtornya, és az attól nem messze lévő, szintén
masszív kőtorony Bad Vöslauban is. Hiába no, csak közel van azért ez az
Ausztria Sopronhoz. Remek tornyok épülnek Európa ezen vidékén a túrázók
legnagyobb örömére.
A Károly-kilátó
szomszédságában további érdekességek voltak a kirándulóknak. Parkos
rész, padok, kellemes büfé, túraútvonalak jobbra-balra, és még egy
múzeum is remek kiállítással.
Tényleg nem túlzok ha azt mondom, Sopron egyre jobban megérint.
Nagyításhoz klikk a képekre!
Emberi léptékű, hangulatos kisváros, gazdag történelemmel, csodálatos
tájjal, ráadásul egy karnyújtásnyira a nyugati világgal és Európával.
Magyarország keleti határvidéke sem ismeretlen számomra, és egyértelmű a
kép, hogy milyen irányba és milyen célból áramlanak az emberek, merre
vezetik autóikat, honnan várják a reményt, a békét és a jólétet.
Nyugatról. Még mindig. Szerencsére.
Túránk végén aztán volt még egy ízletes ebéd Sopronban, kellemes
fáradtság, fotók, szép élmények, a lemenő nap fényénél pedig lassan mi
is vissza autóztunk Burgenlandba. Várom viszont a következő napot,
amikor Sopron újabb arcát is megismerhetem.
Kirándulók Üdvözletével
A Kolostor Őre
