MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Rohan az idő és robog az élet, csak a megbarnult őszi falevelek hullanak ráérősen. Én igyekszem lassítani mindig a tempót, de ha az ember kíváncsi, akkor sok téma jön szembe vele, és bizony besűrűsödnek a napok. De lehet, hogy ez így van rendjén. Ennek a sűrű szemlélődésemnek egy kis lenyomata az, ami megjelenik itt a kolostoros blogban. A témák, amik számomra érdekesek, és amiket már feldolgoztam bizonyos, itt a blogban publikálható szinten. Ezeket én úgy tekintem, mint egy ablaknyitást. Kitárom a témát és az olvasón múlik, mennyire néz el messzire a tájban, mennyire távoli dolgokat fedez fel ezen kitekintés alkalmával. Ennek szellemében jöjjön most a szokásos évszak végi összegzés. Nézzük, milyen témák merültek fel most ősszel itt a kolostor meditatív, és szemlélődő udvarán: SZEPTEMBER - Alkonynapló >> - C.G. Jung és a svájci széfből előkerült misztikus könyv >> - Utószezon, Novigrad >> - Mandala 27. >> - James Hollis: Az élet második fele >> -...

Budapest belvárosában  egy ködös novemberi éjszakán lassan suhanok négykerekű szerelmemmel az úticélhoz, a békés és biztonságos kikötőhöz, egy teremgarázshoz. Az autóban klasszikus zene szól, a hőmérséklet tavaszt idéz, bőrömön pedig két szisszenésnyi fás-fűszeres parfümillat. Rajtam a közelgő esti rendezvényt megtisztelő elegancia; fekete nadrág, ing, a nyakamban ascot tie, a hátsó ülésnél pedig türelmesen várakozik az öltöny és a kabát. Szolid színek, kellemes anyagok, finom varrás. Fontos és érdekes szakmai összejövetel vár, egy különös rendezvény. Elég drukk van emiatt így is az emberben, nem kívántam még parkolási-stresszel is tetézni, így aztán gondosan elterveztem, hogy az autó mélygarázsba megy. Budapest belvárosa már készülődik a karácsonyi vásárra, tele van turistával; munkából haza igyekvő emberek, buszok, kocsik, felújítás, terelés és dugók. Nem kívánok egy kis utcába beragadni, se felszíni parkolóhelyre vadászni. Nem kívánom az általam hajónak becéz...

. "elcsendesedem" 95 évesen elcsendesedik az élő legenda, a befektetési világ nagy öregje, Warren Buffett. Az utolsó levelét megírta.   Több, mint 80 évvel ezelőtt vette élete első részvényét, és több mint 60 éve kezel nagyobb méretű vagyont, ami aztán egy nyilvánosan is elérhető részvénytársasággá nőtt, Amerika egyik legnagyobb és legsikeresebb cégévé. A pénzügyi és befektetési világ számára nem kell őt bemutatni, mindenki ismeri. Ahogy egy sportolónál a számok és az adatok mutatják hol tart, így Warren Buffett elmúlt kb. 60 éves track record-ja is önmagáért beszél: egyedülálló és páratlan. Egy életre szóló barátsága és üzleti partnersége volt Charlie Mungerrel, amit szintén lenyűgözve figyelt a világ. Charlie azonban távozott , így most már Warren is visszavonul. A céget a sikerei csúcsán, rengeteg és hatalmas részvénybefektetéssel, és felfoghatatlan mennyiségű pénzzel a számlán (382 milliárd dollár) adja át az utódjának.  Híresek voltak a az évente megírt levelei, amit...

"Nincs magyar közgazdász, akinek Lámfalussy Sándorénál magasabbra ívelt volna a karrierje a nemzetközi pénzvilágban (Bod Péter, 2015). Életútja csodálatra méltó és egyedi: a jegybankok és tőkepiacok világának egyik legnagyobb szaktekintélye, az euró egyik atyja, az Európai Központi Bank alapítója, az európai integráció egyik hőse és boldog családapa. Másfelől azonban a huszadik század jellegzetesen magyar történeteinek egyike az övé: a tehetséges ifjú, akinek családi története a határokon innen indul, aki végigéli fiatalon a második világháborút, majd nem talál szabad életet saját hazájában, és más országban teljesedik ki." idézet a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar  GAZDASÁG & TÁRSADALOM kiadványából ~ ~ ~ Valóban lenyűgöző Lámfalussy Sándor életútja, az hogyan válik a dunántúli kisfiúból a történelmet formáló européer férfivá, aztán az euró atyjává. Engem is megihletett néhány gondolat erejéig az életéről szóló könyv: YouTube Link >> ...

Évek című művében Annie Ernaux , a Nobel-díjas francia írónő az elmúlásról ír. Az elhomályosuló képekről és emlékekről, arról hogyan válik majd az élettel teli friss pillanat emlékké, és hogyan porlad szét ez aztán távoli nemzedékek arctalan tömegévé. Krasznahorkai László, a Nobel-díjas magyar író többször visszatér munkásságában a társadalom azon rétegéhez, akiknek szinte neve sincs. A legalul lévőkhöz, akikről a legkevesebb említés sem esik a történelemkönyvekben, és mégis, akik szinte a hátukon viszik az egész emberiséget. Illyés Gyula Puszták népe is ezen a vonalon halad, az említésre sem méltónak hitt arctalan és névtelen réteget mutatja meg. Stájerország hegyei közt jöttek most velem szemben ismét ezek a témák, az osztrák szobrászművész, Hortensia Fussy alakjainak képében egy torony tetején. Különös élmény volt, magával ragadó, elgondolkodtató, emberi és isteni, valamifajta pátoszmentes áhitat. No de, kezdjük az elején! Öt napos őszi túrán voltam a feleségemmel, Zsuz...

Az ősz színei 1. Napkelte a város felett Nagyításhoz klikk a képekre!  Kellemes szállodát találtunk Zsuzsával a deutschlandsbergi vár alatt, ami tökéletes bázisa volt az idei őszi túránknak. Öt napot töltöttünk ezen a festői hangulatú környéken. Reggeli köd és pára, a fákon az ősz csodálatos színei, történelmi vár, kedves kis város, kellemes hangulat, az erdőben pedig kalandos túraútvonalak. Kilátás a szobánk ablakából Vörösen duzzadó fürtök lógtak a dombolban lévő szőlősorokon, amire ráláttunk a szobánk ablakából. A szüreti munkálatokra nem vállalkoztunk, viszont a szálloda bőséges reggelije, és a hajnali sejtelmes köd felszállta után a nap sugaraival egy ritmusban vettük fel mi is a túrabakancsot, és irány az erdő! Útjelző táblák irányítják a túrázókat, kitaposott ösvények, évezredes sziklák, hatalmas fák, hidak, lépcsők, jó levegő és madárfütty. Az erdő sűrűjébe már nem ér fel a város, csak a természet hangját hallani, ami nagyon megnyugtató. Az őszi falevelek s...

 Halál után sokszor nemcsak a szomorúság  és a hiány marad, hanem egy életnyi kacat. Családi hagyaték felszámolására gyűltünk össze a rokonsággal több héten át a nagy vidéki házba. Ruhák, könyvek, iratok, szerszámok, lomok és kacatok. Megsárgult fotók a dobozban, rengeteg emlék, sóhajok, könnyek, pakolás és emlékezés. Szorgalmasan szortíroztuk, hogy ki mit vigyen magával haza, vagy szabaduljunk meg végre örökre az adott tárgytól. Kacat lenne ez, vagy szép emlék? Lesz helye az új lakásban? Biztos megtartjuk? Sokszor tettünk fel ilyen kérdéseket azokban a napokban, miközben aprólékosan mentünk végig a nagy vidéki ház szobáin, garázsában és pincéjében.  Az egyik tetőtéri szobában jártunk  éppen, amikor a falon lévő kis faragvánnyal kapcsolatban kijelentettem: szívesen magamhoz veszem, ha nem bánjátok. Egykedvű vállrándítások, lebiggyedő ajkak, unott tekintetek fogadták felvetésemet, így aztán hamar eldőlt a fából faragott bikán ülő alak sorsa, jön v...