MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Hauszner Sándor Válogatás 70 év fotóiból című fotókiállítá s Különleges eseményen voltam ma Sopronban a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban. Hauszner Sándor fotóművész életművéből kaphattak az érdeklődők egy kis bepillantást. Több téma és több kor került feldolgozásra, de mind közül, talán maga Hauszner úr volt a legkülönösebb, aki annak ellenére hogy elmúlt 90 éves, lendületesen és lelkesen vezette végig a kiállítást. Mesélt, sztorizott, poénkodott, történelmi hátteret vázolt a képekhez,  miközben szakmai előadást tartott a fényképezőgépek technikájáról, évszázados várakról, tiszai vízállásról, Sopron elfeledett épületeiről, balatoni naplementékről, a lusta legyek reggeli fotózásának a trükkjeiről, és még sok-sok egyéb érdekességről. Hauszner úr 1932-ben született, az 50-es évektől foglalkozik fotózással, 1993 óta tagja a Győri és a Soproni Fotóklubnak, 2001 tavaszán megkapta a MAFOSZ diplomás művésze címet, 2023. decemberében pedig kiállítást vezet egy hossz...

A hideg víz és a napfelkelte szerelmesei Ősi élményben lehet részük azoknak az amerika nőknek, akik hátrahagyva a modernitást, minden reggel kimennek a Michigan-tóhoz, megnézik a napfelkeltét és megmártóznak a vízben, még ha jeges is. A The New Yorker magazin pár napja bemutatott egy dokumentumfilmet , amiben azok a chicagói hölgyek láthatók, akik életük egy pontján összetalálkoztak a tó mellett, és aztán egy különös kapcsolat vette kezdetét. Mélyen megérintett, és nemcsak a történetük, hanem a dokumentumfilmnek a lenyűgöző képi világa is. Mondom, tényleg valami ősiséget idéz. Lenyűgöző a természet ereje, és az, hogy milyen hatással van ez ránk még mindig. Történelmi távlatokban ha nézzük, épphogy csak megszoktuk a mikrohullámot, már itt van a szélessávú internet, a CD-ket lassan kukázzuk, mesterséges intelligencia, kereső algoritmusok, szóval fénysebességgel száguld körülöttünk a modern technológia, ennek ellenére mégis megbűvöl a természet. Varázslatos hatása alá kerülü...

  "Az első pofonig mindenkinek van terve." Mike Tyson Tökéletes indítómondat. Sir Lawrence Freedman, a londoni King's College professzora legalábbis így gondolta. A legendás bokszoló híres mondata kiváló lesz arra, hogy azonnal mélyvízbe dobja az olvasót a stratégiai gondolkodást illetően, ugyanis ezzel kezdődik a monumentális remekműve. Mielőtt azonban azt az elhamarkodott tanulságot vonná le az érdeklődő, hogy a téma magasszintű szakértője showbusiness jellegű idézetekkel tömte tele a több, mint hétszáz oldalas művét, gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a Tyson-i pofon meglepő csattanása után, bizony, Mr. Lawrence szakemberhez méltó gyomrosai következtek. Ugyanis ez nemcsak hogy egy monumentális mű, de bizony alapos szakértői munka, egyetemi szintű írás a stratégia történetéről. A szerző végigvezeti az olvasót a stratégiai gondolkodás fejlődésén a harcászatot illetően, majd továbbmegy az üzlet és a politika világába. Kampányok, háborúk, trösztök, pártok, hősök, diktátoro...

Kép: Forbes 99 évesen a napokban hunyt el békésen a modern befektetési világ egyik legnagyobb legendája: Charlie Munger. Élete végéig megőrizte szellemi frissességét, fanyar humorát, üzleti és emberi bölcsességét. Háttérember volt, az egyik legjelentősebb. Éleslátása, stratégiai bölcsessége, szorgalma és fegyelmezettsége emelte fel őt olyan magasságokba, ahol már csak kevesen vannak, ahol ritka a levegő, ahol nagy tapasztalatot és tudást igényel a létezés. Ilyen hosszútávon felépíteni és megőrizni a sikert csupán kevesen képesek. Hibátlan azért ő sem volt, de megfontoltsága és mértékletessége végigkísérte hosszú életét. Az hogy a befektetési világ lenyűgözve, és sokszor bizony irigykedve figyeli Warren Buffett és a Berkshire Hathaway páratlan sikerét, abban óriási szerepe volt Charlie Mungernek. Ha valakinek itt most ezek a nevek nem mondanak semmit, akkor csakis Bödőcs Tibit tudom idézni: tessék felzárkózni! Warren és Charlie tevékenységének üzenete túlmutatott a businessen. Vannak e...

KÉP: WorldPressPhoto , Alkis Konstantinidis Különös időket élünk. Veszélyek, válságok, viharok kora. De vajon mikor kezdődött ez az egész? Most ősszel az izraeli háborúval? Az ukrán harcok kezdetével? Mióta tartanak vajon a válságok? A covid-vírus óta? Brexit? A krími félsziget elcsatolása? Vagy mióta? Mikor kezdődtek vajon? Visszább is mehetünk az időben a válaszért, csak nem vagyok benne biztos, hogy megtaláljuk a kezdőpontot. Mert tényleg, vajon hol húzódhat meg a problémák gyökere? A 2008-as pénzügyi válságban? Vagy még korábban, 9/11 és az ikertornyok? Jugoszláv háború, vagy a komplett rendszerváltás? Esetleg az előtte lévő hidegháború? Vagy talán a gigantikus második világháború a gyökere a konfliktusainknak? Esetleg az első ? Vagy még talán ennél is korábbiak a problémák? Szent szövetség, napóleoni háborúk , francia forradalom, vallási háborúk, hódítók háborúk... és még lehetne bőven említeni a konfliktusok hosszú és kimerítő sorát, amelyeket aprólékosan feljegyeztünk a tört...

Különös sorsok az őrület küszöbén. A könyvben ez a szereplők közül kit jobban beszippant, kit kevésbé. Van akit csak meglegyint a téboly szele, és van akit teljesen bedarál. Monoton és fullasztó, de mélyen elgondolkodtató könyv ez a ködös északi Norvégiából, a Nobel-díjas Jon Fosse tollából. Márguez Száz év magány című írása, és annak az őrülete jutott eszembe, csak ott az valamifajta pezsgőszerűen pukkanó, fel-feldobott, szikrázóan groteszk humorba csomagolt tragikomikus abszurd volt, Ursulával és a cukorkaállatokkal, és egyéb elképesztő, nemes módon megírt fantasztikus baromságokkal a Dél-Amerikai psziché mélyéről. Itt viszont egy mélységesen nyomasztó és monoton téboly kerül bemutatásra. Nincs pukkanás, nincs szikrázás, se tragikomikus hahotázás, csakis a sötét és súlyos őrület. Téved azonban az olvasó, ha azt hiszi, hogy ez tőlünk nagyon is távoli. Dehogyis, dehogyis. Hasonló tébolyultság vesz körül minket is. Aki nyitott, értő szemmel és füllel mozog a társadalomban, az láthatj...

A svájci művészettörténész, René Berger csodálatos két könyvével töltöm a mostani napokat. Első kötet: A látás művészete. Második kötet: A megítélés művészete. Lenyűgöző az egyszerűsége és a mélysége. Nem az a fajta, tipikusan magasan hordott orrú, fennhéjázó, sznob és elitista, a szűkkörű művész szakmának szóló iromány ez, hanem azoknak a lelkes amatőröknek, akik két lábbal állnak a földön és a hétköznapokban, de mégis érdekli őket a művészet mélysége és szépsége. Szóval, kifejezetten magamat érzem megszólítva, így aztán érdeklődve lapozom Berger úr meglátásait egy-egy festménnyel vagy éppen szoborral kapcsolatban. Aztán gondolkodóba esem, tűnődöm, vitatkozom, értetlenkedek, csodálat és áhítat, szóval így haladok fejezetről-fejezetre. A mandala festményeimet nem a művészeti kategóriába sorolom, hanem a pszichológiába. Ecsetemet nem művészeti motivációk, inkább lélektaniak vezetik. Ennek ellenére mindig is érdeklődéssel tekintettem az ecset valódi mestereinek munkásságára: - Leo...