MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

KÉP: WorldPressPhoto , Alkis Konstantinidis Különös időket élünk. Veszélyek, válságok, viharok kora. De vajon mikor kezdődött ez az egész? Most ősszel az izraeli háborúval? Az ukrán harcok kezdetével? Mióta tartanak vajon a válságok? A covid-vírus óta? Brexit? A krími félsziget elcsatolása? Vagy mióta? Mikor kezdődtek vajon? Visszább is mehetünk az időben a válaszért, csak nem vagyok benne biztos, hogy megtaláljuk a kezdőpontot. Mert tényleg, vajon hol húzódhat meg a problémák gyökere? A 2008-as pénzügyi válságban? Vagy még korábban, 9/11 és az ikertornyok? Jugoszláv háború, vagy a komplett rendszerváltás? Esetleg az előtte lévő hidegháború? Vagy talán a gigantikus második világháború a gyökere a konfliktusainknak? Esetleg az első ? Vagy még talán ennél is korábbiak a problémák? Szent szövetség, napóleoni háborúk , francia forradalom, vallási háborúk, hódítók háborúk... és még lehetne bőven említeni a konfliktusok hosszú és kimerítő sorát, amelyeket aprólékosan feljegyeztünk a tört...

Különös sorsok az őrület küszöbén. A könyvben ez a szereplők közül kit jobban beszippant, kit kevésbé. Van akit csak meglegyint a téboly szele, és van akit teljesen bedarál. Monoton és fullasztó, de mélyen elgondolkodtató könyv ez a ködös északi Norvégiából, a Nobel-díjas Jon Fosse tollából. Márguez Száz év magány című írása, és annak az őrülete jutott eszembe, csak ott az valamifajta pezsgőszerűen pukkanó, fel-feldobott, szikrázóan groteszk humorba csomagolt tragikomikus abszurd volt, Ursulával és a cukorkaállatokkal, és egyéb elképesztő, nemes módon megírt fantasztikus baromságokkal a Dél-Amerikai psziché mélyéről. Itt viszont egy mélységesen nyomasztó és monoton téboly kerül bemutatásra. Nincs pukkanás, nincs szikrázás, se tragikomikus hahotázás, csakis a sötét és súlyos őrület. Téved azonban az olvasó, ha azt hiszi, hogy ez tőlünk nagyon is távoli. Dehogyis, dehogyis. Hasonló tébolyultság vesz körül minket is. Aki nyitott, értő szemmel és füllel mozog a társadalomban, az láthatj...

A svájci művészettörténész, René Berger csodálatos két könyvével töltöm a mostani napokat. Első kötet: A látás művészete. Második kötet: A megítélés művészete. Lenyűgöző az egyszerűsége és a mélysége. Nem az a fajta, tipikusan magasan hordott orrú, fennhéjázó, sznob és elitista, a szűkkörű művész szakmának szóló iromány ez, hanem azoknak a lelkes amatőröknek, akik két lábbal állnak a földön és a hétköznapokban, de mégis érdekli őket a művészet mélysége és szépsége. Szóval, kifejezetten magamat érzem megszólítva, így aztán érdeklődve lapozom Berger úr meglátásait egy-egy festménnyel vagy éppen szoborral kapcsolatban. Aztán gondolkodóba esem, tűnődöm, vitatkozom, értetlenkedek, csodálat és áhítat, szóval így haladok fejezetről-fejezetre. A mandala festményeimet nem a művészeti kategóriába sorolom, hanem a pszichológiába. Ecsetemet nem művészeti motivációk, inkább lélektaniak vezetik. Ennek ellenére mindig is érdeklődéssel tekintettem az ecset valódi mestereinek munkásságára: - Leo...

Nagyításhoz klikk a képre! C.G. Jung munkásságából merítve elkezdtem megfesteni én is a magam lélektani mandala-sorozatát. Ez a tizennyolcadik kép. Kreatív Játék. Mandala Címadás! Egy különös játékra invitálom ezúton a mandalák iránt érdeklődő közönséget, a kreatív lelkű kolostoros blogolvasókat: Mit sugallnak neked itt a blogban megjelent mandalák? Nézd át újra őket, klikkelj rá külön egyenként a képekre, nagyíts bele, csendesedj el, és csak figyeld meg mi a benyomásod. Mi az első sugallatod? Mit üzen neked? A fő kérdésem: milyen címet adnál az adott mandala-festménynek? Próbálj intuitíven ráérezni arra, hogy mit üzen neked személyesen egy-egy ilyen ábra. Milyen cím illene szerinted a képhez? Nevezd nevén az első benyomásodat, az első sugallatodat, és küld át nekem emailben! kolostorore (kukac) gmail.com Nyugi, nincs jó válasz, nincs rossz válasz, nincs semmi ilyesmi, ez nem egy vizsga. Pusztán csak kíváncsi vagyok a benyomásokra, a sugallatokra, és az intuitív érzékelésedre. Jöhet...

Az idei Nobel-díjak kapcsán sokak örömére a díjazottak közt megjelent Karikó Katalin, és egy másik magyar származású kutató, Krausz Ferenc is. Egy élet munkája, szorgalma és tehetsége kerül ezáltal maximális elismerésre. Lenyűgöző dolog ez, és tanulsággal állhat az egész világ előtt. Hozzám közelebb áll a művészet, így aztán a tudományos elismerés mellett az irodalmi Nobel-díj győztesére voltam nagyon kiváncsi. Az idei díjazott: Jon Fosse, norvég író. Róla lesz most szó. Az irodalom területén nem vagyok annyira pallérozott, mint amennyire szeretnék lenni, így a tavalyi díjazottat Annie Ernaux -t is csak a Nobel-díj után ismertem meg. Felkeltette az érdeklődésemet az egyik könyve, az Évek , ami aztán annyira lenyűgözött, hogy egy cikk is született belőle: a Librariuson olvasható itt >> Így vagyok a mostani díjazottal is. Jon Fosse-t nem ismertem, de most hogy így utánaolvasok és kezdem egyre jobban megismerni őt is meg a munkásságát is, egyre jobban felkelti az érde...

Carl Gustav Jung egyik kiemelkedő tanítványáról, Marie-Louise von Franz-ról volt már szó itt a blogban korábban, most azonban visszatértem hozzá néhány remek könyv erejéig. Álmok. Álmok. Álmok. Nagyjából így összegezhető azon könyvek témái, amiket a mostani hetekben olvasok a pszichológusnő kapcsán. Meséken, mitológián, és személyes történeteken keresztül mutatja meg, miként működik a jungi pszichoanalízis és álomfejtés. A mandalák mellett évek óta foglalkoztat ez is, hogy mit is akarnak elmondani nekünk az álmaink. Érdekes megfigyelni, hogy az éjszakai álmokon keresztül miképpen szól személyiségünk mélyebb (és sokszor a bölcsebb) része, maga a Tudattalan, ez az ismeretlen dimenzió, az ismertebbhez, (és a felszínesebbhez) a Tudatos énünkhöz. Fontos jelentéssel bíró képsorok, személyes üzenettel teli szimbólumok, érzések, vágyak, félelmek, mind-mind megjelennek az álmainkban, és valamit nagyon el akarnak nekünk mondani. De vajon mit? C.G. Jung és Marie-Louise mélyre veze...

Autók érkeznek a Wiener Neustadt-i éjszakába Zsuzsával a napokban autósmoziban jártunk. Remek volt a hangulat, a büfé, és az újjászületett Harrison Ford is Indiana Jones szerepében. Hatalmas vetítővászon, ropogós nachos, és a csillagos égbolt... A Kolostor Őre