Autósmozi
Autók érkeznek a Wiener Neustadt-i éjszakába
A Kolostor Őre
Pulzáló tó az alkotói ház mellett
Csöndes és meditatív napokat töltöttem az alkotói házban, abban, ami a valóság és a képzeletem határán feküdt fantáziafölde kertjében. Száz éves lehetett a ház az erdő mellett, a kertben nagy fák, a közelben pedig egy tó, ami pulzált, mint egy lassú, de stabil szívdobbanás, ami már évezredek óta lüktet. Hétköznapi szem nem látja, nem érzékeli ezt a lüktetést, le kell hozzá lassulni. Együtt kell lélegezni a tóval, és az egész környezettel. Nekem is csak néha sikerült. Végeztél, öregem, mész vissza a városba? - kérdezte a szomszéd a kerítésen átszólva, mikor látta, hogy zárom a ház ajtaját. Nem, dehogyis - feleltem - van még pár dolog, amit meg akarok festeni. Írni is akarok, úgyhogy néhány napig még biztosan maradok, csak a tóhoz megyek most le. Ááá - derült fel az arca - egy kis inspirációs séta, mi?! Valami olyasmi, szomszéd úr, igen, lemegyek a tóhoz kicsit levegőzni. Vigyázz a stéggel, kezd elég ramaty állapotban lenni - figyelmeztetett, aztán búcsúztunk. Na...
