Hamvas - Az öt géniusz

Magyarország egymástól nagyon távoli pontjain éltem az eddigi 46 év alatt, mert többször költöztem. Rokonok az ország különböző vidékein vannak, sok megyében megfordultam már események és ismerősök kapcsán, utazás-, munka-, és olvasmányélmények ügyében is nyitottan próbáltam felfedezni a különböző tájrezdüléseket. A youtube végtelenített tartalmaira most nem is térek ki, szóval mély benyomásom van a magyar vidékről, ami által csak még kíváncsibb lettem az évek alatt, vajon mit mond erről a nagy gondolkodó: Hamvas Béla. Az öt géniusz című könyvét olvastam a napokban.

Folyamatosan bővítek egy listát, ami az íróasztalomon van mindig, és amin az elolvasandó könyveket jegyzem. Közel háromszáz műnél tartok most, ami fel van írva, amit a jövőben mindenképp szeretnék elolvasni. A lista folyamatosan bővül, talán soha nem is fogok a végére érni, és talán ez így is van rendjén. Mindenesetre haladok. Az elmúlt közel húsz évben kialakult nálam a heti egy-két könyv elolvasásának ritmusa, remélem ezt a jövőben is tudom tartani, mert a kíváncsiságom és az érdeklődésem egyre csak nő és nő. Különböző témákat érintenek ezek a könyvek: pszichológia, tőzsde, gazdaság, történelem, művészet, vallás stb. Egy részük megjelenik itt a kolostoros blogon, ebben a sajátos szellemi udvarban, de nyilván nem kerül minden mű említésre. A Privát olvasónaplóimban viszont igen.

Türelmesen várakoztak tehát a kézzel írt betűk azon a bizonyos elolvasandó könyvek listáján, aminek egyik sora így hangzott: Hamvas Béla, Az öt géniusz. Régóta terveztem, sok helyről jött már ezügyben impulzus, hogy érdemes elolvasni. Most viszont tényleg eljött az ideje, elértem hozzá, kivettem a könyvtárból. A hatalmas Hamvas-Univerzum egy sokat emlegetett és fontos bolygója ez a mű. Nem véletlenül. Provokatív, elgondolkodtató, sokaknak talán sértő, vitára ingerlő; érinti a történelmet, szociológiát, pszichológiát, filozófiát, és ki tudja még mennyi mindent. Rólunk ír magyarokról, a Kárpát-medencéről.

Öt térségre osztja fel a régiót, viselkedés, lelkiség, történelem, hagyomány, kultúra, és egyéb alapon. Nem érzem tévedhetetlennek írását, viszont mélyen elgondolkodtató. Kénytelen voltam a személyes tapasztalataimmal is összevetni, és komolyan eltűnődni az általa leírtakon. Benyomásaim az alföld világáról, vagy az ország északi vidékéről, esetleg a nyugat, vagy a déli tájak hangulatáról és embereiről vulkánszerűen törtek elő az emlékek régóta szunnyadó mélyéről. Néhol túlzott magabiztosságot éreztem a könyv határozott kijelentéseiben, néhol viszont lézer pontosságúan találó volt a megfigyelés. Szóba kerültek történelmi alakok, ételek, viselkedések és szokások, a mélyben meghúzódó, a tudat alatt szinte kötelezően viselt magatartáskódex, szóval kíméletlenül kiteríti az ország apraját és nagyját. Így éltek Ti, nesze!

Igen, így élünk, Mi! Fájdalmas ezzel szembesülni? Lehet. Elgondolkodtató? Mindenképp! Haragudjunk emiatt Hamvasra? Nem-nem... Tűnődni kell ezen bizony hosszan, meditálni rajta, töprengeni, és ezzel a friss látással nézni át újra Magyarország domborzatát, síkságait, a tavakat, folyókat és erdőket, de legfőképpen a benne élőket. A falvakat és a városokat, az embereket és a családokat, ünnepet és hétköznapot.

Hogy mennyire felkavaróak és mélyrehatóak Hamvas sorai, az talán jól mutatja, hogy a könyvtári könyv végig volt jelölve, firkálva, aláhúzva, hangsúlyozva, felkiáltó jelezve. Valaki, vagy valakik, határozottan üzentek a könyvben az utókornak, nyomatékosítani akarták az utánuk jövőknek, hogy EZT FIGYELD! Meg EZT! Aláhúzom, hogy ki ne hagyd! Ezen itt gondolkodj!!! Vonal, vonal, jel, jel. Felkiáltójel! Jelölés. Hangsúly. Ki ne hagyd! Ezt figyeld! Szóval nem bízták a véletlenre. Nyomatékosítani akarták Hamvas sorait az utánuk jövőknek mindenképp. Biztos jó okuk volt rá. Gondoltam besegítek kicsit, és elhozom a felkiáltójeleiket ide, a virtuális kolostor udvarára:

Nagyításhoz klikk a képekre!

A könyvben szinte végig aláhúzások, itt-ott karikák, súlyos felkiáltójelek. Ceruzával, tollal, néhol vastagabbak a vonalak, néhol vékonyabbak. Izgatott, vagy éppen nyugodtabb a jelölés. Kik lehettek ezek az alakok és mikor helyezték el vonalakait az idő örökében? A könyv kiadásának éve: 1996.

A súlyos felkiáltójelek itt éppen az európai szellemi kaszt hanyatlását hangsúlyozzák. Az aggódást érzem ezekben a kemény módon odatett figyelmeztető vonalakban. Aggodalom a kontinensért és az emberekért. Így üzennek az időn és a téren át egymásnak a könyvtár csöndes tagjai. Figyeljük hát, olvassuk és gondolkodjunk.

A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- A puszták népe 

- Illyés Gyula a Meldrum-házban

Moldova György
 Európa hátsó udvara  

YouTube Link