"Ez egyszerűen egy másik kaszt, ahol ezek az emberek mozognak."
- írja az Index
És ahhoz hogy igazán megérthessük ennek a mesteri kasztnak a mélységeit és magaslatait, ahhoz nekünk is fel kell nőnünk. Ha a felszínen lubickolunk, akkor csak a felszínt kapargatjuk, ha mélyebbre megyünk, akkor új világok nyílnak meg előttünk. Az emberi létezés mélyebb rétegei, súlyosabb dimenziói.
A napokban volt szerencsém megnézni "Az ír" című filmet. Ez a három és félórás mestermű méltó búcsúja a fenti képen látható négy úrnak. Négy mester, akik ezen a képen kedélyesen kávézgatnak, sztorizgatnak, és akik egész munkásságukkal, valami olyan súlyos és sűrű üzenetcsomagot tettek le az emberiség kulturális asztalára, amit még hosszú-hosszú évtizedekig fogunk emészteni.
Az egész életművük, ami nem más mint egy ragyogó tükör, és ami minket, a társadalmunkat tükröz vissza, elgondolkodásra kell hogy késztessen. Könnyekre és kacagásra, megrettenésre és óvatosságra, ölelésre és megbánásra kell hogy jussunk.
Az örök témák körül forgattak meg minket nézőket az elmúlt évtizedekben. Barátság, bizalom, árulás, szerelem, család, hit, hűség, bűn, Isten, ember, hatalom, pénz, vallás, politika. Bejárjuk a poklot és a mennyet. Megmutatták a szörnyet és az angyalt. Üzenetük tartalma és előadásuk stílusa lenyűgöző volt. Állva tapsol hát a közönség újra és újra. Aztán nincs más hátra, és eljön lassan a búcsú pillanata. Szerintem "Az ír" ez volt. A búcsú maga. És tökéletesre sikerült. Méltó az életműhöz, méltó a mesterekhez. Köszönet érte! És felzúg a szűnni nem akaró vastaps...
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
