2019. augusztus 13., kedd

A halhatatlanság enciklopédiája

Az emberiség nagy tanulságai történetekbe vannak csomagolva. Néhol szikár, lényegre törő minimalista stílusban előadva, néhol gyönyörű irodalmi függönybe tekerve. Történetek közt éljük az életünket. Regék, mondák, szent vallási könyvek, pletykák, sztorik, filmek, mind-mind történeteket mesélnek. Így tesz Ungvári Tamás is.
 
Vannak történetmesélők,
 
akik mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Belekezdnek, és hamar észreveszi a hallgató hogy itt érdemes lesz figyelni, mert nemcsak a történet, de a tálalás is tanulságos. Mondhatni: mesteri.
 
Haladva a könyvben fejezetről fejezetre, azt veszem észre hogy egyre inkább bólogatok, kuncogok, megmosolygom, majd aztán kételkedem kicsit, újra elgondolkodom, aztán pedig elámulok. Egyetértek a kiadóval, aki a könyv hátulján azt írja:
 
"Ungvári különleges író, megbecsült mester.
 
Árad belőle a szellemes mesélőkedv, a történelem és az irodalom áhítatos tisztelete, a bölcsesség és a részvét. A feledést próbálja legyőzni a múlt felelevenítésével."
 
 
85
 
Néhány évvel ezelőtt, a 85. születésnapján arról mesélt hogy, a derűt próbálja képviselni. El tudom képzelni hogy a 90. születésnapján is egyfajta emelkedett, irodalmi derű jellemezte volna a stílusos öregurat a Borsalino kalapjával együtt, ha megérhette volna... Azonban idén nyáron távozott. Egy újabb, másfajta fejezetét nyitotta ki a halhatatlanság enciklopédiájának.
 
Vannak történtmesélők, akik mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Ungvári Tamás ilyen volt.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: