2009
Különös
időutazásra indulok itt a kolostor őszi, ködös októberi udvarán. A
homokóra folyamatosan pergő szemcséi közt hullok vissza én is 2009-be.
Ugyanis sikerült hozzájutnom a Heti Világ Gazdaság 2009-ben kiadott
számainak nagy részéhez. Miért érdekes az hogy mi zajlott akkoriban a
világban? Ennek megválaszolására teszek most kísérletet.
Miért érdekes
egyáltalán
másokról tudnunk? Miért érdekes, miért hasznos, és miért tanulságos
tudnunk arról hogy mi van a szomszéd faluban? Miért jó az ha tudjuk,
hogyan boldogulnak mások? Miért elgondolkodtató az, ha megtudjuk mitől
buknak el mások? Országok, pártok, cégek, szervezetek, egyének és kisebb
nagyobb közösségek. Miért érdemes a történelmet tanulmányozni? Akár a
távolit, akár a közelit. Vallások, kultúrák, gazdaságok, társadalmak,
országok és politikusok történelmét. Miért érdekes ez? - kérdezheti
joggal az olvasó.
Mondhatnám azt is hogy
egyáltalán
nem érdekes, haszontalan, naplopó tevékenység. Nem érdemes foglalkozni a
múlttal, hiszen semmit sem adhat. Eltűnt, elmúlt, vége. Régi korok
ostobaságain nem érdemes csámcsogni, mihaszna, üres tevékenység ez.
Igen, mondhatnám ezt is. Talán sokak szívéhez közel is áll, hiszen így
élnek. Nem érdekli őket se a múlt, se a világ. (se annak tanulságai)
Kicsit
talán meg is értem ezt a hozzáállást, hiszen az egyre intenzívebb
információáradat terhes is tud lenni. Ilyenkor könnyebb felfeküdni a
facebook oldalaknak a jelenben végtelenre állított selfi-tenger
hullámaira, és átadni magunkat a like-ok, smiley-k, a gyönyörű vagy,
csini vagy, a semmit sem változtál szólamaira, és csak ész nélkül
pörgetni a közösségi hullámok egymás után érkező, egyre magasabbra csapó
byte-jait. Jaaaj, csak le ne maradjunk arról, hogy a sok kedves ismerős
mit is ebédelt a hétvégén, hol csapatta, mit vásárolt, kivel nyaralt,
vagy épp mit árul, mi a bánata, mire büszke, vagy épp mennyit fogyott.
Na és persze a kutyusok és a kiscicák...
Csak
pörög az infó, áramlik, tekeri, lapozza, olvassa, fogyasztja, metrón,
buszon, otthon és a kocsiban míg szét nem füstöl az agya, és utána már
három percig is képtelen odafigyelni bármire egy beszélgetésben. Bár,
ezekről a jojózó szemekről, és eldurrant, szétfüstölt agyakról is lehet
majd egy remek selfi-t készíteni. Már megérte fröccs helyett, netes
infókkal kiütni az agyunkat. Like-okért mindent!
A viccet félretéve,
megvan
ennek is a maga bája. A modern kor piacán, és a közösségi terein
felfedezhető pletykáknak, beszélgetéseknek és nézelődéseknek is. Csak
tudja az ember a mértéket. És az információs szupersztrádák idejében
azért tartsa meg az igényét a minőségibb dolgokra is. Vigyázzon arra,
hogy maradjon energiája komolyabb gondolatokra, mélyebb cikkekre,
komplexebb könyvekre, úgy is mondhatnám, a tartalmasabb, igényesebb
selfie-kre is. És ha már tartalom, akkor jöjjön a
HVG
Úgy
adódott, hogy idén ősszel hozzájutottam a HVG majdnem teljes, 2009-es
kiadásához. Valódi csemege. Majdnem egy évtizeddel ezelőtti történések,
gazdaság, politika, vallás, kultúra, társadalom nálunk és a világban
egyaránt. Érdekes ez? Hasznos? Kinek hogy. Számomra nagyon is, hiszen
rengeteg mindent mutat.
Annyira nem távoli
hogy ne emlékeznék a dolgokra, viszont mégis csak eltelt közel 10 év.
És ez már egy más fényt is adhat a történéseknek. Ráadásul 10 év nem
csak a világban, de talán az olvasó személyiségében is nyomott hagyott.
Ez esetben az enyémben. A hetilapban megjelenő egykori mondatok, máshogy
hangzanak ma már. Akkori tervek, ambíciók és elképzelések, máshogy
mutatnak itt most. Akkori problémák és félelmek is máshogy látszanak,
sok minden változott. Közben persze azt is lehet mondani, hogy sok
minden meg nem változik egyáltalán. Bizony, így van.
Rengeteg
minden fedezhető fel
egy ilyen komplett, egy éves lenyomatban. Persze a
témák a hetilap kiadójának szemüveglencséjén keresztül tükrözik a
világot, de hát vannak egyértelmű dolgok. Csődbe ment, siker volt,
megválasztották, elbukott, fegyverropogás, tüntetés, törvényalkotás,
bement, kijött, lehallgatták, felemelték, kitiltották, és így együtt, az
olvasót elgondolkodtatták. Engem legalább is sok mindenről. Ki tudja,
talán a kolostor látogatója is kedvet kap, hogy olykor-olykor bedugja
kezét az idő áramlásába, és a bőrén érezze a homokóra szemcséinek
pergését. Aztán a földre tekintve fedezze fel a tanulságokat: a
homokszemek pergése alá jó lett volna odatolni legalább egy talicskát.
Hiszen újra pörög az építőipar, talán a kőművesek hasznosíthatnák.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
