Séta közben


Sétálj egyet a költővel. Figyelj, hallgass, s ha csöndben vagy csodát látsz. Fülhallgató és teljes képernyő: csupán egy jó tanács.





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár

Kép
Az idő halad, pörög, múlik, telik, folyik, kúszik, és az élet másodpercről másodpercre szállítja az eseményeket itt a földön, zajlik a világ és angyalszárnyaikkal suhintanak a történések, vagy velőtrázóan sodornak el éppen az események; csöndes szemlélődés, kétségbeesett kapálózás, politika, gazdaság, kultúra, sport és tudomány, élet és halál: 2026 nyár. Ebből a hatalmas forgatagból apró villanásként jelennek meg témák hétről hétre itt ebben a sajátos szellemi térben, ezen kolostoros blog virtuális udvarán. Nézzük mik jelentek meg itt az elmúlt három hónapban, jöjjön tehát a szokásos évszakvégi visszatekintés! JÚNIUS - Annie Ernaux, két kisregény - Hamvas, Az öt géniusz - Zen moments: leaves - Kőfejtőben a Mylord - Mandala 28. - Az alkotói ház varázsa - Hugo Boss? Nem Eladó! JÚLIUS - Térkép és veszély az alkotói házban - Néprajzi múzeum, tárlatvezetés - Kiterítve az alkotói házban - Sivataggá változott alkotói ház AUGUSZTUS - A történelem tegnapelőttje - Privát ol...
További információk

Őszi égbolt az alkotói ház felett

Kép
Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...
További információk

Pulzáló tó az alkotói ház mellett

Kép
Csöndes és meditatív napokat töltöttem az alkotói házban, abban, ami a valóság és a képzeletem határán feküdt fantáziafölde kertjében. Száz éves lehetett a ház az erdő mellett, a kertben nagy fák, a közelben pedig egy tó, ami pulzált, mint egy lassú, de stabil szívdobbanás, ami már évezredek óta lüktet. Hétköznapi szem nem látja, nem érzékeli ezt a lüktetést, le kell hozzá lassulni. Együtt kell lélegezni a tóval, és az egész környezettel. Nekem is csak néha sikerült. Végeztél, öregem, mész vissza a városba? - kérdezte a szomszéd a kerítésen átszólva, mikor látta, hogy zárom a ház ajtaját. Nem, dehogyis - feleltem - van még pár dolog, amit meg akarok festeni. Írni is akarok, úgyhogy néhány napig még biztosan maradok, csak a tóhoz megyek most le. Ááá - derült fel az arca - egy kis inspirációs séta, mi?! Valami olyasmi, szomszéd úr, igen, lemegyek a tóhoz kicsit levegőzni. Vigyázz a stéggel, kezd elég ramaty állapotban lenni - figyelmeztetett, aztán búcsúztunk. Na...
További információk