Vallás és hatalom.
Hatalom és vallás.
.
Katedrális épül. Isten dicsőségére. Vagy
talán a "vallási egó" buzgólkodására és kielégítésére? Ken Follett
könyvéről már régóta hallottam, eddig azonban még nem olvastam. A
napokban viszont volt szerencsém megismerni a katedrális történetét, és
azt kell mondjam hogy egy letehetetlen, magával ragadó, fantasztikus
írás. Legalábbis ami a történetmesélést illeti. Mert engem az is
lenyűgöz. Sőt, az nyűgöz csak le igazán, az írói mestermunka. Mint
Thomas Cromwell esetében is.
Mozgatórugó
Viszont
ha a történetmesélés csodálatossága mögé nézünk, magunkba az
emberiségbe, akkor azért a minimum az, hogy elgondolkodtató a szereplők
mozgatórugója. Ami semmit sem változott az elmúlt évezredekben. Nem
változik az ember. Királyi palást, bíborosi gyűrű, grófi várak, vallási
templomok, mind-mind egyről szóltak. Ki birtokolja a hatalmat. Akár egy
országban, akár egy kisebb csoportban. És ma sincs ez másként, csak ma
már modernebb tárgyakkal és kiegészítőkkel bírnak a szereplők.
Kié a hatalom?
Ki
dönt életről-halálról? Ki dönt városok sorsáról? Adókról, terményről,
erotikáról, családokról, vallásokról, háborúkról, hírekről és
miegymásról? Kié az erő, és ki akar rendelkezni a közösségek figyelmével,
energiáival és javaival? A katedrális körül is ezek a témák forognak.
Szerelmek, ármánykodások, gyilkosságok, jóindulatú naivitások, vallás,
politika, és sok minden más. Minden, ami bennünk emberekben megbújik.
Külső tárgyaink, eszközeink, kapcsolataink és viszonyaink mind-mind azt
generálják, hogy a felszínre jöjjön és megmutatkozzon mindaz, ami mélyen
bennünk lakozik. Legyen az bölcsesség vagy ostobaság, jóindulat vagy
gonoszság, naivitás vagy meghunyászkodás, félelem vagy zsarnokoskodás,
gőg, vagy éppen alázatosság.
Ez a könyv pedig
Ken
Follettből is egy valamit mindenképp felszínre hozott és megmutatott.
Hogy nagyszerű író, és mestere a történetmesélésnek. De, talán még
többet is.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
