Ha augusztus 20,
akkor sokaknak Budapest jut eszébe. És az éjszakai tűzijáték. Hadd meséljek most egy másikról. Andrew Sarlos, a magyar származású, '56 után Kanadába emigrált úr, Tűzijáték című könyvéről.
A 90-es évek
elején írta, az akkor már idős üzletember. Összefoglalta benne életét és tapasztalatait. Nem egy spirituális könyv, még ha egy meditációs blogban olvashatsz is most róla, de nagyon emberi. Sikerek, bukások, tűnődések, morfondírozások. Szerintem az olyan emberek életét, akik sok dolgon átmentek, azokét érdemes nagy odafigyeléssel olvasni. Jöjjenek akár a művészet, akár a sport, tudomány, szórakoztatás, vagy akár, mint Sarlos úr, az üzleti élet területéről. Szerintem érdemes a sokat látott és tapasztalt emberekre odafigyelni.
Az a tény,
hogy valaki átélt háborút, '56-ot, majd a világ másik végére sodorta az élet, már önmagában annyi élményanyagot és tanulságot ad az illetőnek, amit ha papírra vet, az sokak hasznára válhat. Aztán Kanadában újrakezdte az életét. Sok munka, és jelentős üzleti sikerek kapcsán olyan ajtók is megnyíltak a számára, amelyek az átlagembernek nem. És ha a belső szobákban, az irodaházak zárt ajtói mögött megérlelt gondolatokat és tanulságokat is papírra veti az illető, azt meg aztán pláne érdemes elolvasni. Alaposan elolvasni, megfontolni. Sokak hasznára lehet.
Ezekkel a gondolatokkal
töltöm az idei augusztus 20-át itt Bécsben. A zuglói kissrác történetével, aki végül a kanadai felhőkarcolók tetejéről nézett ki a nagyvilágba.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
