Azok voltak a szép idők...

Az elmúlt hetekben kétszer is szembe jött velem ez a téma. Az, amikor az emberek belesimulnak az emlékezés kellemes, nosztalgikus ábrándjába. Nincs is ezzel semmi baj, csak van egy furcsa jelenség mögötte. Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Bezzeg régen...

Biztos Veled is előfordult már, hogy azon kaptad magad, hogy vágyakozva rakosgattad magadban emlékképeidet egy bizonyos korszakról, és nagyot sóhajtva mondtad: bezzeg régen. Azok voltak a szép idők.

Hasonlóval találkoztam most én is, két területen is. Egy közgazdásszal folytatott rádió interjú közben hangzott ez el, és egy szűkebb társasággal folytatott levelezésben is felmerült. A rádió interjúban is céloztak erre a bizonyos régi szép időkre, és a társaság levelezésében is erről olvastam.

Csalóka a téma, mert

tudom hogy akkor, azokban a napokban, amire olyan "idilli" módon emlékeztünk, emlékezünk vissza a levelezésben, az csak innen tűnik már úgy. Mert ha őszintébben nézünk vissza a múltba, akkor azokban a bizonyos "régi szép időkben" is rengeteget gyötrődött az ember. Érzelmi viharok, nehézségek, vagy bármi egyéb. De az idő megszépíti az emlékeket. Talán így is van rendjén. Az akkori gyötrelmek, az akkori kétségek már távoliak. Így aztán marad a csalóka illúzió, bezzeg régen milyen jó volt...

És most?

A jelenben, itt most, az átélt pillanatokban is sokszor gyötrődik az ember. Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan Ő szeretné. Feszültség van. Kétségek, kiábrándultság, vagy bármi egyéb. Azonban el fog telni néhány hosszú esztendő, és akkor lehet hogy mégis úgy fogunk visszatekinteni ezekre a mostani napokra is, hogy bezzeg régen... Azok voltak csak az igazán szép napok.

Augusztusi Pillanatok

Továbbra is szép a nyár. Továbbra is forog a föld. Egyik nap jön a másik után, a maga gyötrelmeivel, és a maga szépségével együtt. Próbálj örömet találni a jelenben, hogy nagyot sóhajtva, elégedetten tudd mondani, bezzeg ez a mai napfelkelte is milyen szép lett. Ezek a mostaniak aztán az igazán szép napok. Talán a holnapi is az lesz, és a holnap utáni is. Örülök hogy élek, örülök hogy létezem. Még ha néha nem is egyszerű, még ha nehéz is. Sok-sok éve láthatom már az augusztusi nyár szépségeit, elkísér az "utamon", és nincs ehhez fogható. Hála Istennek.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén