Svájc
Bankok, bicskák, órák,
csokik, hegyek, tehenek.
Sok minden eszébe jut az embernek erről a kis országról. Van azonban egy másik fontos jellemzőjük is. A sűrű népszavazás. Svájcban sok mindenről szavaznak az emberek. Bizony-bizony. Megkérdezik őket, s lőn világosság. Persze, van hogy erre 40 évet kell várni. Mint legutóbb, a kis Surrein falucskában.
Történt ugyanis
Svájc egyik kis hegyi falujában, a 250 fős Surreinben, hogy már 1977-ben népszavazásra bocsátották azt, legyenek-e utcai lámpák a faluban. A lakók leszavazták. A takarékos svájciak arra gondoltak, hogy felesleges extra költség lenne ez, meg egyébként sem túl szépek a lámpaoszlopok. A korán sötétedő, téli, hegyi estéknek meglehet a hangulata, de néha azért nem árt ha látja az ember, hová, és mibe lép.
A 90-es években
újra csak kísérletet tettek, de ismét leszavazta a falu. Hasonló érvek miatt. A 2000-es években történő újabb népszavazáson, már kiegészült az érvelés a "fényszennyezéssel" is, meg hát eltűnne a csillagos, éjszakai égbolt látványa is. Most mondja nekem valaki, hogy kiveszett az emberekből a romantika!
Az idei tavasz
azonban elhozta a változás szelét Surreinbe. Ismét szavaztak. 84 igen, és 3 nem arányban megszavazta a falu az utcai lámpákat. S lőn világosság! Most már Surreinben is. Így megy ez kérem szépen. A fejlődés megállíthatatlan. Néha picit lassú, néha picit érthetetlen, de halad. A maga ütemében, és a maga ritmusában.
Ha Te is
nemmel szavaztál volna, és inkább maradtál volna a sötétségben, légyszíves ne írd meg ezt nekem levélben! Pláne akkor, ha egy modern városban élsz, autód van, irodában dolgozol, és mobiltelefonról pötyögnéd be ezt az emailt, a falusi, ezo-bio-öko élet romantikájáról! Köszi, inkább ne írj! Ezügyben, hiteles véleményt és levelet, csakis tanyasiaktól tudok elfogadni. "Zürich-iek" kíméljenek! Köszi.
Zürich
Az egyik nemmel szavazó a faluban azt mondja, hogy a nagyvárosban, Zürichben, az emberek fizetnének azért a természetességért, és a fénytelenségért, ami ott van a hegyekben. Hát persze, de mégiscsak Zürichben élnek azok az emberek, és mégsem egy 250 fős, hegyi faluban. Nem könnyű az élet. Az ember mindig másra vágyik, mint ami van. A városi ember falura, a falusi meg városra. Vagy legalább lámpára? Vagy széles sávú internetre? Mindegy, a lényeg, mindenki vágyik valamire. És különben is, ősidők óta tudjuk, hogy a szomszéd fűje mindig...
Aggodalomra nincs ok
Talán mégsem lesz azért túlságosan sokkoló a Surrein-i élet, mert a Svájciak nem hazudtolják meg magukat, ugyanis halvány fények lesznek csak.
(ezügyben Bödőcs Tibor klasszikusa jutott eszembe, aki azt mondta: a Svájciak annyira féktelenek, hogy szilveszterkor egyenesen a porszívóba szórják a konfettit... )
Energiatakarékos izzók lesznek tehát Surreinben, és ráadásul csak este 10 óra után fog bekapcsolni. Pontosabban: 10 órától, 10 óra 10 percig, hogy a templomi kórus még fényben, és biztonságban hazaérjen. Szóval óvatosan indul a téma, kis adagokban és szolidan. Talán így könnyebb lesz megbékélni. Egymással is. És a fénnyel is.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
