avagy Hanák Péter elgondolkodtató metaforái:
Bécs - a Kert
Budapest - a Műhely
Hogy miért? Ebből a mostani bejegyzésből kiderül. Idézet a könyv elejéről, a szerző által írt bemutatásból:
"
Kert és műhely - eltérő fejlődéstípusok.
Melyek az eltérés történelmi tényezői?
A városfejlődést egybevető tanulmányunk egy helyen utal az eltérő fejlődés szemmel látható, konkrét megnyilvánulására. A bécsi Ringet teljes hosszában parkok övezik, a belterületet Döblingtől a Prateren át a Stadtparkig zöldövezet veszi körül, a Burg, a Belvedere Schönbrunn és a főúri paloták kertjei egykoron hírességek voltak.
Pest belterületének az egy Városligetet leszámítva, alig vannak parkjai, kertjei, fásított terei. Pestet kamaszkorától kezdve gyárak vették körül, melyek ugyan a város terjeszkedése során mindig kijjebb szorultak - mégis mindig a városon belül maradtak. A kert és a műhely kettőssége végigvonul a köteten, átvitt értelemben a címadó tanulmányon.
Mi magyarázza a két főváros eltérő arcát, jellemét?
A válasz könnyen, gyorsan adódik: Bécs szerencsés, Budapest kedvezőtlen történeti körülményei. Buda tornyain még a félhold hivalkodott, amikor Bécs óvárosát erős bástyafal és külső védelmi övezet - köztük pedig virágzó külvárosok sora - vette körül, amikor a későbbi pesti Nagykörúton túl majorságok szántóföldjei, rétjei terültek el, legelőin birkanyájak tenyésztek. Pest valójában úgy nőtt fel, mint nyúlánk kamasz: toldott-foldott gúnyáját évente kinőtte.
De ne elégedjünk meg a gyors és könnyű magyarázattal.
Az újkori Bécs fejedelmi székhely és birodalmi főváros volt, oda telepített főhivatalokkal és oda települt főurakkal; ausztriai, csehországi, magyarországi mágnások, meggazdagodott görög és zsidó kereskedők palotáival, a rang és a pompa minden jelvényével, míg Pest és Buda provinciális kisvárosi szinten állott, s az 1686. évi felszabadulás után jó évszázaddal szerezte csak vissza hajdani fővárosi ragjának elismerését. Bécsnek volt a városfejlődést meghatározó barokk korszaka, Pestnek nem. És ez döntő különbség....
De ne elégedjünk meg a gyors és könnyű magyarázattal.
Az újkori Bécs fejedelmi székhely és birodalmi főváros volt, oda telepített főhivatalokkal és oda települt főurakkal; ausztriai, csehországi, magyarországi mágnások, meggazdagodott görög és zsidó kereskedők palotáival, a rang és a pompa minden jelvényével, míg Pest és Buda provinciális kisvárosi szinten állott, s az 1686. évi felszabadulás után jó évszázaddal szerezte csak vissza hajdani fővárosi ragjának elismerését. Bécsnek volt a városfejlődést meghatározó barokk korszaka, Pestnek nem. És ez döntő különbség....
....A barokk azonban nemcsak városkép, művészeti stílusirányzat, hanem szemlélet, életérzés, életmód is. A barokk egyúttal az ellenreformáció kora is, vallási áhítattal, érzelmes hittel és buzgalommal - olykor vakhittel és túlbuzgalommal - amely nem tűri az eretnekséget, a pogányságot, de elnéző az igazhívők emberi gyarlóságaival szemben. A vallási intoleranciát jól kiegészítik a pompakedvelés iránti tolerancia, a vallási kultuszt a világi szépség és az érzékiség kultusza.
A bécsi udvar és nyomában a főúri udvarok zárt társasága Versailles-t, a párizsi civilizációt utánozta, életmódjuk szabályozó elve a reprezentáció volt. Az udvar a közélet színtere, színpada, ahol mindenki játszik, játssza a neki kiosztott vagy az önmagának szánt szerepet. Jórészt innen a barokk művészet és életérzés illuzionizmusa, a látszat és a valóság összemosódása, a színház és a teatralitás kedvelése, a valóság illúziójának keltése a színpadon, a természetének a kertben. A barokk főúri kertek a játék, a szépség, a természet varázsának színterei voltak. A felvilágosodás és a klasszicizmus nem rombolta le ezt a barokk kultúrát, hanem "polgáriasította", bevitte, meghonosította a felemelkedő bécsi középosztály, az új művelt hivatalnoki, értelmiségi réteg (a Bildungsbürgertum) soraiban.
Pest a klasszicizmus és a liberalizmus jegyében nőtt fel - ami jól megfért a hazafiság romantikus lángolásával. Pest korai városképét a klasszicizmus puritán egyszerűsége, polgári bensősége, majd a historizmus neoreneszánsz iránya határozta meg. Polgárosodó nemessége és a nemességhez idomuló polgársága számára a művészet nem az áhítat és érzékiség kifejezése, a színház nem a valóság illúziójának, hanem a nemzet öntudatának ébresztője, a népművelés és nemzetnevelés hatásos eszköze volt.
Pestet az európai rangú fővárossá való emelkedés vágya sarkallta, a birkalegelőkből nem kertet, parkot, hanem zsúfolt bérházat, utcasorokat, gyárakat épített, iparkodott és iparosodott. S ha egyáltalán valamiről, akkor Mátyás király birodalmának helyreállításáról ábrándozott.
A bécsi udvar és nyomában a főúri udvarok zárt társasága Versailles-t, a párizsi civilizációt utánozta, életmódjuk szabályozó elve a reprezentáció volt. Az udvar a közélet színtere, színpada, ahol mindenki játszik, játssza a neki kiosztott vagy az önmagának szánt szerepet. Jórészt innen a barokk művészet és életérzés illuzionizmusa, a látszat és a valóság összemosódása, a színház és a teatralitás kedvelése, a valóság illúziójának keltése a színpadon, a természetének a kertben. A barokk főúri kertek a játék, a szépség, a természet varázsának színterei voltak. A felvilágosodás és a klasszicizmus nem rombolta le ezt a barokk kultúrát, hanem "polgáriasította", bevitte, meghonosította a felemelkedő bécsi középosztály, az új művelt hivatalnoki, értelmiségi réteg (a Bildungsbürgertum) soraiban.
Pest a klasszicizmus és a liberalizmus jegyében nőtt fel - ami jól megfért a hazafiság romantikus lángolásával. Pest korai városképét a klasszicizmus puritán egyszerűsége, polgári bensősége, majd a historizmus neoreneszánsz iránya határozta meg. Polgárosodó nemessége és a nemességhez idomuló polgársága számára a művészet nem az áhítat és érzékiség kifejezése, a színház nem a valóság illúziójának, hanem a nemzet öntudatának ébresztője, a népművelés és nemzetnevelés hatásos eszköze volt.
Pestet az európai rangú fővárossá való emelkedés vágya sarkallta, a birkalegelőkből nem kertet, parkot, hanem zsúfolt bérházat, utcasorokat, gyárakat épített, iparkodott és iparosodott. S ha egyáltalán valamiről, akkor Mátyás király birodalmának helyreállításáról ábrándozott.
Nagy különbség tehát, hogy egy város fogékony ifjúkorának a barokk ellenreformáció, a barokk illuzionizmus, szépségkultusz és ornamentika-e a nevelője, vagy pedig a felvilágosodás toleráns klasszicizmusa és a liberalizmus humanista reneszánszkultusza.
A 19. század, 1848 és 1867 gyökeresen megváltoztatta a Monarchia - és két fővárosa - társadalmi struktúráját és az egész történelmi szituációt.
Az új bécsi elit, a nagypolgárság és az alkotó értelmiség a társadalmi felemelkedés és asszimiláció jelzéseként sokat átvett és megőrzött a barokk Bécs kultúrájából: a színházat, a látszat és valóság játékát, a zene, a művészet élvezetét, a titkolt vagy elfojtott erotikumot és persze a díszes villát, benne a zárt kertet, az elvonulás, elzárkózás és kontempláció színterét, amelyet nagy zavarok és válságok idején a lélekbe lehetett átültetni. A századvég Bécsében a lélek lett az evilág elől menekülők kertje, s egyúttal neurózisuk forrása.
A fiatalabb és nyugtalanabb szomszédvárosnak nem volt barokk hagyománya - sőt szerves kontinuitás híján más saját hagyománya sem. Így a nemesi hagyományt ébren tartó romantika hanyatlása idején, a századvégen, az alkotó értelmiség a jelen és a jövő, a társadalom és a reform felé fordult. Kilépett az úri társaság látszatvilágából, a valóságot, a hátsóudvarok, a külvárosok valóságát keresve, nekivágott Magyarország felfedezésének.
Ez az értelmiségi reformnemzedék nem vonult ki, nem vonult el - nem is lett volna hova -, mert ha idegsejtjeiben érezte is nagy csapások közeledtét, volt pozitív jövőképe. A művészetben, az irodalomban, a kultúrában akarta megkezdeni az új Magyarország felépítését. Így, ha olykor elsétált is a ligetbe vagy a szigetre, otthona, irodája, műhelye a szerkesztőség és a kávéház volt és maradt.
Az új bécsi elit, a nagypolgárság és az alkotó értelmiség a társadalmi felemelkedés és asszimiláció jelzéseként sokat átvett és megőrzött a barokk Bécs kultúrájából: a színházat, a látszat és valóság játékát, a zene, a művészet élvezetét, a titkolt vagy elfojtott erotikumot és persze a díszes villát, benne a zárt kertet, az elvonulás, elzárkózás és kontempláció színterét, amelyet nagy zavarok és válságok idején a lélekbe lehetett átültetni. A századvég Bécsében a lélek lett az evilág elől menekülők kertje, s egyúttal neurózisuk forrása.
A fiatalabb és nyugtalanabb szomszédvárosnak nem volt barokk hagyománya - sőt szerves kontinuitás híján más saját hagyománya sem. Így a nemesi hagyományt ébren tartó romantika hanyatlása idején, a századvégen, az alkotó értelmiség a jelen és a jövő, a társadalom és a reform felé fordult. Kilépett az úri társaság látszatvilágából, a valóságot, a hátsóudvarok, a külvárosok valóságát keresve, nekivágott Magyarország felfedezésének.
Ez az értelmiségi reformnemzedék nem vonult ki, nem vonult el - nem is lett volna hova -, mert ha idegsejtjeiben érezte is nagy csapások közeledtét, volt pozitív jövőképe. A művészetben, az irodalomban, a kultúrában akarta megkezdeni az új Magyarország felépítését. Így, ha olykor elsétált is a ligetbe vagy a szigetre, otthona, irodája, műhelye a szerkesztőség és a kávéház volt és maradt.
Ennyit a címadó metafora eredetéről, történetiségéről.
A történelemnek azonban megvan az a sajátos képessége, hogy magába tudja kebelezni a történéshez viszonyított jövőt, azt a distanciát, amely a történész tudatába épül be. Mert bizony különös átalakulásokra, varázslatokra képes a történeti idő. Közel egy század múltán a történész valahogy úgy látja, hogy a bécsi kert, mégis műhely is volt. Műhely, bármennyire levonultak is magányukba, a villájuk vagy a lelkük kertjébe a nagy alkotók, azért a Café Griensteidlben, a Centrálban csak összejöttek, és akárhányszor égették is el a műveiket, mégis maradandót alkottak, olyan kultúrát, amelyet ma Budapest, Párizs, New York kiállításokon csodál meg.
És ha e csaknem száz év távolából visszapillant a magyar fővárosra, valahogy úgy tűnik neki, hogy a pesti műhely egyúttal kert is volt, virágos és gyümölcsös, amelyet akárhányszor feldúltak, kiirtani sohasem tudtak a rázúduló sorscsapások.
Princeton, 1986. október 23.
- - -
Milyen érdekes, nem? Hát ilyen dolgokon is szemlélődöm két meditáció közt. Ilyen dolgokon is eltöprengek itt, sajátos szimbólumomban, a képzeletbeli kolostorban. Annak is az őrbódéjában.
Kicsit olyan érzésem van néha, hogy az "őrbódém" hideg falai, magánya, meditációja és csendessége, mintha két világ közt lebegne. A falu és a kolostor között. A szerzetesi élet és a világi élet között. A városok aktívabb, és a kolostor passzívabb létformája között. Ebből a helyzetből szemlélem a tájat és a környezetet. És van itt még más is.
- - -
Milyen érdekes, nem? Hát ilyen dolgokon is szemlélődöm két meditáció közt. Ilyen dolgokon is eltöprengek itt, sajátos szimbólumomban, a képzeletbeli kolostorban. Annak is az őrbódéjában.
Kicsit olyan érzésem van néha, hogy az "őrbódém" hideg falai, magánya, meditációja és csendessége, mintha két világ közt lebegne. A falu és a kolostor között. A szerzetesi élet és a világi élet között. A városok aktívabb, és a kolostor passzívabb létformája között. Ebből a helyzetből szemlélem a tájat és a környezetet. És van itt még más is.
A hírek
és információk. Hozom és viszem. Azaz hogy, az őrbódémban fogadom és továbbítom. Az elmúlt években, valahogy mintha a világból, a városból felhangzó híreket továbbítanám a kolostorba. Vagy éppen a kolostor udvarán és termeiben fellelhető csendességet továbbítanám a város felé. Azoknak, akik vágynak rá.
És mindeközben,
néha magam is elhagyom magányos őrbódém hideg falait, hogy a kolostor környékén megpihenve, egy padon ülve hallgassam, távoli Kertek és Műhelyek zajos semmittevéseit.
néha magam is elhagyom magányos őrbódém hideg falait, hogy a kolostor környékén megpihenve, egy padon ülve hallgassam, távoli Kertek és Műhelyek zajos semmittevéseit.
- - -
Ha tetszett, akkor talán majd ezek is:
- A haza bölcse >>
- A haza bölcse >>
A fotó készítője Márti,
helyszín Almamellék.
Nagyításhoz klikk a képre!
Márti elmondása szerint: "...A kép Almamelléken készült az általános iskola udvarán. Számomra nagyon kedves kép, mert gyerekként is ültem rajta, 33 éve pedig hivatásom helyszíne ez az iskola."
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
