Mindennap.
Az osztrák Standard magazin most hétvégi számában, van egy hosszabb cikk
Ukrajnáról. Egy könyv kapcsán. Oroszországról, Putyinról, Ukrajnáról, a
történelmükről, a gazdaságukról, a háborúskodásról, családokról,
emberekről. És a bányászokról.
1000 méter mélyen
Sok minden felmerült bennem a cikk kapcsán. De legfőképpen a halál. Míg vannak, akik azért idegeskednek reggelente hogy késik a villamos, vagy a megszokottnál többet ülnek egy dugóban, addig a bányászok azért fohászkodnak, hogy a műszak végén feljussanak újra a felszínre. Hogy ismét megpillanthassák az eget.
Az ukránok különösen
Az ottani bányászok pedig aztán különösen, hiszen a kelet-ukrajnai szénbányászok az utóbbi idők háborúskodásában még azon is izgulnak, nehogy valami bombázás, vagy gránát beomlassza a felvonót. Így telnek a napjaik. A föld mélyén. Félelemben és reménykedve. Minden egyes nap. Szemben a halállal.
Hivatás
Persze vannak egyéb hivatások is, akiknek napi társuk a halál. Vagy Ők maguk néznek szembe vele, vagy a körülöttük lévő emberek. Orvosok, tűzoltók, rendőrök, katonák, és sok-sok egyéb terület dolgozói tevékenykednek így, nap, mint nap. Akik nem így élnek, szinte el sem tudják ezt képzelni. Én sem. Minden egyes nap benne lenni a "veszélyben", minden egyes nap szembe nézni a visszafordíthatatlannal, és az elkerülhetetlennel. Pedig nem szükséges hogy a szakmánk legyen ilyen, hiszen elég ha csak...
Belegondolunk abba,
hogy bármelyik napunk lehet akár utolsó is. Vagy a körülöttünk élőké. Hiszen nem kell extra nagy kockázatban éljünk, hogy bármi megtörténhessen velünk. Egy rossz mozdulat az úton, a konyhában, a közlekedésben, vagy bárhol. De ha nem is általunk történik meg egy ilyen mozdulat, akkor másik ember által is megeshet. De még mozdulatra sincs szükség.
A Felsőbb Erők
Hiszen a "Felsőbb Erők" ha egyszer csak úgy döntenek hogy eljött az idő, és nem lüktet tovább a szív, akkor... Még erre sincs befolyásunk. Nem áll hatalmunkban befolyásolni, hogy mikor történik meg az első, és az utolsó szívdobbanásunk. Nem élünk bányaomlási veszélyben, azonban mégis kiszolgáltatottak vagyunk a Természet Rendjének. Mit tegyünk tehát?
Nem könnyű a kérdés
Hiszen ha mélyen belegondol ebbe az ember, ez igazán letaglózhatja. De szerintem nem kell. Sőt. Pont ez az, hogy ez a tudat, ez az érzés, inkább felszabadítóvá kéne hogy tegye az embert. Hiszen ez az elkerülhetetlen esemény késztethet arra minket, hogy igazán megbecsüljük önmagunkat. És másokat. Az időnket. A lehetőségeinket. Az életünket.
És ha így teszünk
akkor valóban a Fontos dolgokra koncentrálhatunk. Megkereshetjük a "szépet", a "kedveset", az "értelmeset", a "bölcset", a "vidámat", az "örömet", a "harmóniát", és sok minden egyebet. Kereshetjük ezeket egy emberben, egy helyzetben, magunkban, másokban, a vidéken, a városban, a föld alatt, vagy a föld felett.
És ha találunk belőle, akkor
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
1000 méter mélyen
Sok minden felmerült bennem a cikk kapcsán. De legfőképpen a halál. Míg vannak, akik azért idegeskednek reggelente hogy késik a villamos, vagy a megszokottnál többet ülnek egy dugóban, addig a bányászok azért fohászkodnak, hogy a műszak végén feljussanak újra a felszínre. Hogy ismét megpillanthassák az eget.
Az ukránok különösen
Az ottani bányászok pedig aztán különösen, hiszen a kelet-ukrajnai szénbányászok az utóbbi idők háborúskodásában még azon is izgulnak, nehogy valami bombázás, vagy gránát beomlassza a felvonót. Így telnek a napjaik. A föld mélyén. Félelemben és reménykedve. Minden egyes nap. Szemben a halállal.
Hivatás
Persze vannak egyéb hivatások is, akiknek napi társuk a halál. Vagy Ők maguk néznek szembe vele, vagy a körülöttük lévő emberek. Orvosok, tűzoltók, rendőrök, katonák, és sok-sok egyéb terület dolgozói tevékenykednek így, nap, mint nap. Akik nem így élnek, szinte el sem tudják ezt képzelni. Én sem. Minden egyes nap benne lenni a "veszélyben", minden egyes nap szembe nézni a visszafordíthatatlannal, és az elkerülhetetlennel. Pedig nem szükséges hogy a szakmánk legyen ilyen, hiszen elég ha csak...
Belegondolunk abba,
hogy bármelyik napunk lehet akár utolsó is. Vagy a körülöttünk élőké. Hiszen nem kell extra nagy kockázatban éljünk, hogy bármi megtörténhessen velünk. Egy rossz mozdulat az úton, a konyhában, a közlekedésben, vagy bárhol. De ha nem is általunk történik meg egy ilyen mozdulat, akkor másik ember által is megeshet. De még mozdulatra sincs szükség.
A Felsőbb Erők
Hiszen a "Felsőbb Erők" ha egyszer csak úgy döntenek hogy eljött az idő, és nem lüktet tovább a szív, akkor... Még erre sincs befolyásunk. Nem áll hatalmunkban befolyásolni, hogy mikor történik meg az első, és az utolsó szívdobbanásunk. Nem élünk bányaomlási veszélyben, azonban mégis kiszolgáltatottak vagyunk a Természet Rendjének. Mit tegyünk tehát?
Nem könnyű a kérdés
Hiszen ha mélyen belegondol ebbe az ember, ez igazán letaglózhatja. De szerintem nem kell. Sőt. Pont ez az, hogy ez a tudat, ez az érzés, inkább felszabadítóvá kéne hogy tegye az embert. Hiszen ez az elkerülhetetlen esemény késztethet arra minket, hogy igazán megbecsüljük önmagunkat. És másokat. Az időnket. A lehetőségeinket. Az életünket.
És ha így teszünk
akkor valóban a Fontos dolgokra koncentrálhatunk. Megkereshetjük a "szépet", a "kedveset", az "értelmeset", a "bölcset", a "vidámat", az "örömet", a "harmóniát", és sok minden egyebet. Kereshetjük ezeket egy emberben, egy helyzetben, magunkban, másokban, a vidéken, a városban, a föld alatt, vagy a föld felett.
És ha találunk belőle, akkor
szólhatunk másnak is, hogy
"Hahóó, itt erre, gyere, itt lesz... "
"Hahóó, itt erre, gyere, itt lesz... "
Szóval kitölthetjük kellemesen is az időt.
Két szívdobbanás közt.
Az első, és az utolsó között.
Sokkal fókuszáltabban, lényegre törőbben, kellemesebben, tudatosabban, és bölcsebben is élhetünk. Ha szeretnénk.
Gondolj erre majd a villamosmegállóban, a dugóban, egy parkban, egy padon, vagy ha éppen egy kormos képű bányászt látsz szembe jönni az úton. Örülj vele, hogy meghallgattatott az Ő imája, és nem tépte gránát a felvonót, így újra láthatja az eget.
...na, szóval mennyi minden felmerül egy újság hétvégi melléklete kapcsán, csak kapkodom a fejem. Itt vár még a capuccinos csészém, az újság, és az egész délután. Megyek, folytatom is, megnézem miről írnak még az osztrák sógorok.
Szeretek olvasni.
* * *
Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:
Ezt a fotót most én készítettem.
Helyszín Bécs, Türkenschanzpark.
Nagyításhoz klikk a képre!
Gondolj erre majd a villamosmegállóban, a dugóban, egy parkban, egy padon, vagy ha éppen egy kormos képű bányászt látsz szembe jönni az úton. Örülj vele, hogy meghallgattatott az Ő imája, és nem tépte gránát a felvonót, így újra láthatja az eget.
...na, szóval mennyi minden felmerül egy újság hétvégi melléklete kapcsán, csak kapkodom a fejem. Itt vár még a capuccinos csészém, az újság, és az egész délután. Megyek, folytatom is, megnézem miről írnak még az osztrák sógorok.
Szeretek olvasni.
* * *
Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:
Ezt a fotót most én készítettem.
Helyszín Bécs, Türkenschanzpark.
Nagyításhoz klikk a képre!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
