Korábban
már olvashattál a kecsketartással kapcsolatos szárnypróbálgatásainkról
Zsuzsával, és hogy született két kis gida is. Az Ő történetüket
ismerheted meg most picit közelebbről, itt-ott némi életszagú
tanulságokkal is, köztük "Büdi" esetében is, akiből bizony pörkölt lett.
A kezdetek
Több mint két évvel ezelőtt vettünk két kecskét. Darabja 6 ezer forint volt. Próbáltam kicsit alkudni, de nem sikerült. (alkudozásról később még olvashatsz majd). A kecsketartással kapcsolatban többféle célunk volt. Egyrészt a természethez közelibb életforma és élelmiszer előállítása. A kecske nyírja a füvet, trágyája értékes, a teje pedig szinte már a gyógyhatású készítmény kategóriába tartozik. Ellátása sok mindent nem igényel, és még anyagilag is befektetésnek tekintettük, ezt a fajta haszonállat tartást. Így indultunk a két kis lány kecskegidával több mint 2 évvel ezelőtt, amikor egyszer csak a természet fura szeszélye kapcsán totál leesett az állunk!
Manci, aki végülis Marci lett
Növekedtek szépen a lánygidák. Az egyiknek a neve Mici lett (a fehér), a másiknak pedig Manci (a barna). Itt a faluban, a tőlünk sokkal tapasztaltabb és bölcsebb állattartók kezdtek egyre furább véleményeket mondani Manciról. Amikor csak látták, egyre többször hangoztatták hogy fura a testfelépítése, a "szaga", meg még a viselkedése is. Olyan mintha nem is lány lenne, hanem fiú. Hát az meg hogyhogy? - döbbentünk meg. És valóban. Ahogy teltek a hónapok, egyre világosabb lett, hogy fiúnak érzi magát. Így tehát nem volt mit tenni, megéleztük a kés csillogó fémes pengéjét, és...
Mesterek rutinos vágása
Mivel nagy tapasztalatunk nincs ilyesmiben, hozzáértőkre bíztuk a vágást. Rutinos mozdulattal használták a kést, folyatták a vért, lógatták fel a már jól megtermett kecske testét, vágták le a fejet, nyúzták le a bőrt, kibelezés, feldolgozás miegymás. Húsba vágó és véres részletek voltak, amolyan kecskemészárlás a cseresznyefa alatt. Mélyebbre hatolva Manci már élettelen testében, kiderült hogy bizony keményen elbánt vele a természet, hiszen a teste csak kívülről volt lány, belül inkább férfias szervkezdemények támogatták őt a furcsa viselkedésében. Így próbált Manci, Marciként érvényesülni a világban, sikertelenül. Tehát jobb volt levágni. Kecskeállományunk rögtön 50%-ra csappant. Volt ebben néhány tanulság:
- Bármibe fektetsz is, nincs 100%-os biztonság! Valamilyen kockázatot merni kell vállalni.
- Ha kiderül nem jó úton jársz, érdemes minél hamarabb irányt váltani. Persze itt nemcsak érzésre kell hagyatkozni, hanem bármilyen tevékenységgel kapcsolatban érdemes előre több lehetséges kimenetelekről, verziókról, szempontokról és kritériumokról gondolkodni, és aztán a szerint cselekedni. (Azaz, meg kell tudni állapítani, hogy döglött-e a ló alattunk, és ha igen, le kell tudni róla szállni! - bármilyen hihetetlen, erre nagyon sokan képtelenek, akár állatokkal, akár egyéb pénzügyi, vagy más befektetésekkel kapcsolatban. A tőzsdén ezt úgy hívják Stop-Loss, azaz el kell tudni vágni a veszteséget idejében. És ez nagyon nehéz az életben is, mert az emberek letargiából, félelemből, bizonytalanságból ragaszkodnak a "döglött lovakhoz", legyen az párkapcsolat, vállalkozás vagy egyéb körülmények)
- Veszteség egyébként nincs, csak tanulópénz. Viszont ha nem tanulsz a helyzetből, akkor a későbbiekben lesz veszteség! Állattartással, vagy egyéb üzleti dolgokkal kapcsolatban is nagyon sokszor "bukóba", vagy veszteségbe szalad bele az ember, amit nehezen visel, mert úgy érzi hibázott a döntésekben. Sérül az egó, sérül a pénztárca. Pedig hibázás csak akkor van, ha nem tanul belőle az ember, ha nincs levont tanulság, és nem válik bölcsebbé, tapasztaltabbá tőle, amit a későbbiekben viszont kamatoztatni tudna.
- A modern ember egyre inkább irtózik a hús-vér valóságtól. Például egy kecske, egy disznó, egy csirke feldarabolásától, a belek, és a vér látványától és sikamlós tapintásától, az állat utolsó nyüszítő hangjától. Én magam is ilyen vagyok. Irtózom ettől, de erőt kellett vennem magamon, és direkt rákényszerítettem magamat, hogy végig nézzek mindent. Ez az élet része. A tányéron jól eső falatok bizony egykor kedves kis állatkák voltak. Szerintem nem kell ebbe több érzelmességet bele vinni a szükségesnél. Nagyon divat manapság hangsúlyozni a természetes, meg bio, meg öko életet, ami nagyon helyes is, de ennek a romantikája túl kell hogy lépjen, az ember kényelmességi szintjén, az áruházak divatos "biotermékeinek" virtuális valóságán.
(egyébkéntManciból, Marciból többszöri kiváló ebéd lett, a bőréből meg úgy tudom dob, vagy duda készült)
Micike a magányos kecske
Így tehát egyedül maradt a Mici kecskénk, aki ekkor már túl volt Manci elbúcsúztatásán, és egy sikertelen randevúhéten is egy bakkecskével. Már több mint 1 éve foglalkoztunk a kecskézéssel. Tej, sajt, túró még sehol, kisgidák szintén, az állomány pedig lefeleződött. Persze ezalatt rengeteget tanultunk és fejlődtünk. Megtanultuk például mi a különbség a széna és a szalmabála között. A kecskék "lélektanába" is elmélyedtünk, új embereket ismertünk meg, és a rendszeres kecskelegeltetés harmónikus nyugalmával bővítettük az amúgy is meditatív napjainkat. Közben persze a fűnyíró egyre nagyobb pihenőket kapott. A konyhakert, a gyümölcsfák és a komposztáló pedig egyre értékesebb trágyát. Ezen időszak újabb tanulságai:
- Attól még hogy a dolgok a felszínen változatlanok, a mélyben komoly átalakulások mennek végbe. Miközben látszólag nem történt semmi a kecsketartásunk ezen hónapjaiban, a mélyben bizony átalakulások voltak. Egyre több ismeretre tettünk szert. Egyre több környékbeli, a témával foglalkozó embert ismertünk meg. Egy adott "ágazat" számaiba (összegek, kiadások, nyereség, stb) is egyre nagyobb bepillantást kaptunk. A helyzet megkívánta hogy okosodjunk, képzettebbek legyünk, utána olvassunk könyveknek, és utána menjünk információknak, gyakorlati tapasztalatok szerzése, kaszálás, bálavásárlás és hasonlók tekintetében. Ez egy folyamatos "befektetés" önmagunkba. Ezek nem azonnal, de idővel megtérülnek. És ha ezt nem hagyja abba az ember, hanem ismereteit, tudását folyamatosan bővíti egy adott területről, akkor ez egy idő után már nemcsak megtérül, hanem a kamatos kamat elméletével hatványozottan növekszik! Ugye mennyivel szimpatikusabb ilyen helyzetekben a kamatos a kamat, amikor nem a banknak, hanem neked termel?! Keresd az életben minél több helyen, hogyan tudod ezt a folyamatot a saját javadra fordítani! (lehetőleg úgy, hogy közben azért más ne károsodjon.)
A nász boldogító órái
Közel két év, türelmes és kiváró kecsketartás után eljött újra a nász ideje. Találtunk egy bakkecskét a környéken, aki vállalta a kellemes feladatot. Két hétig vendégeskedett nálunk, a saját maga, Micike, és a mi örömünkre. Persze az ember ilyenkor újra csak türelmet tanul, hiszen a kecskék kb. 5 hónapig hordják a gidákat, és ebből csak az utolsó hónapokban sejthető, hogy lesz is valami. És akkor is az még lehet hogy csak álvemhesség. Mindegy. Újabb várakozás, türelmes "semmittevés". Persze eközben folyamatosan "terelgetnie" kell a gazdának a befektetését, mindennap kell kicsit foglalkoznia a jószággal, ameddig el nem jön az idő...
Zsuzsa egyik reggel kitörő örömmel újságolta, hogy Micike hajnalban világra hozott két kis gidát. Heuréka!!! Két év után végre sikerült. Beérni látszik az (örömmel) befektetett pénz és munka! Két kicsi gida, plusz az anya. Már hárman vannak. Elvileg lesz most már kecsketej is. No, de hát addig azért még...
Van pár feladat. Életben marad egyáltalán a mama? Életben maradnak egyáltalán a kisgidák? Nem fogunk valamit elbénázni? Kétségek, kérdések, újabb kétségek, újabb kérdések. Mindegy. Ha már az ember belevágott, akkor menni kell bátran, felvállalva a feladatot és a kihívásokat. Jöttek a tapasztaltabb kecsketartók jótanácsai és segítségei, úgyhogy semmi gond nem volt. A természet tudta a dolgát, mi pedig annyit tudtunk tenni, hogy igyekeztünk nem nagyon gátolni a kibontakozását, meg lehetőleg nem hátráltatni a folyamatokat, meg picit besegíteni, úgyhogy szépen lassan egyértelművé vált az első napok/hetek után, hogy életben maradtak, és minden szépen alakul. Kivéve egy lényeges dolgot!
.jpg)
Az átutazó vendégek
Kiderült hogy a két kis jövevény, a gidák fiúk lettek, így hamar "megpecsételődött" a sorsuk. Aranyosak, a pillantásuk egyenesen zabálnivaló, de az embernek tudnia kell racionálisan is döntenie, pláne ha haszonállatot tart. Nem volt nehéz dönteni a sorsukról, hogy a megjelenésük és látogatásuk a kecskeállományunkban csupán átmeneti lesz. Persze tavasszal és nyáron, az anyjukkal Micikével együtt lelkesen helyettesíthetik a fűnyírót, meg szolgáltathatják az értékes trágyát, azonban ősztől már nem sok értelme van megtartani őket. Eladás, vágás vagy csere lesz. Úgyhogy beindult a piackutatás.
A kapitalizmus gyökerei
Vidéken vannak. A célpiacnak, osztaléknak, elvárt profitnak, árnak, piackutatásnak, marketingnek, menedzsmentnek, értékesítésnek, keresletnek és kínálatnak, termékfelelősöknek, innovációnak, ügyfélkapcsolati menedzsernek, mind-mind a gyökerei vidéken vannak. Kicsiben itt is ugyanúgy működik minden, mint a metropoliszokban, ipari kamarákban, a tőzsdéken, fiókhálózatokban, vagy bárhol a modern világ gazdasági színtereiben. Így tehát mi is, még aktívabb résztvevőivé váltunk a magunk szerény és egyszerű módján a kecskepiacnak. Néhány tanulság:
- Próbálj többször alkudni az életben, mint amennyit szoktál! Persze ezt sokan kényelmetlennek érzik, meg méltóságon alulinak, pedig a kereslet és kínálat értéke bizony így találkozik! Persze nyilván nem tudjuk megerőszakolni a Sorsunkat, vagy az anyagi helyzetünket, vagy a karmánkat, de ha az ember elkezdi felfedezni hogy a kis dolgok kitartó véghezvitele milyen óriási eredményeket hozhat, akkor érdemes lehet elgondolkodnia, akár az alkalmi alkudozáson is! Ha találsz az életedben például egy olyan területet, ahol felfedezed hogy meg tudsz havonta 5 ezer forintot spórolni, és ha ezt minden hónapban megteszed, akkor az egy évben 60 ezer forint. Azonban az állattartók, a gazdálkodók, a befektetők és az üzletemberek akkor igazán sikeresek, ha hosszútávon gondolkoznak. Tehát az adott dolog, havi szintű megspórolását ha nem 1 évre, hanem 5 évre vetíted ki, akkor az már 300 ezer forint! Ha 10 évre, akkor az már 600 ezer forint. Egyébként el tudsz képzelni 10 éven túli gondolkodást? Hidd el, ha Te nem is, de az állam és a kormány igen, így például ha csak rájuk bízod a saját nyugdíjas éveid bevételét, könnyen lehet hogy bánni fogod! És itt most csupán 1 szituáció spórolását említettem meg hosszú távon, de mi lenne, ha több ilyet is találnál? Mekkora eredménye lenne? Hányszor 300 ezer forint? No de hát nem spórolásból áll az élet, ugye?!
Mi lenne, ha azon gondolkodnál, hogy azt a havi 5 ezer forintot amit megspórolsz, amiből mondjuk évi 60 ezer jön össze, azt hogyan bővítsd, hogyan kamatoztasd, hogyan fialtasd? Mint ahogy a gazdák az állataikat, a terményeiket, a gazdálkodásukat. Mi lenne, ha ebből az évi 60 ezerből tudnál csinálni, mondjuk 70 ezret? 80 ezret? 100 ezret? És mindezt mondjuk 5 éven keresztül? 10 éven keresztül? Nyugdíjig? Az élet számos területén van erre lehetőség, csak utána kell menni. Mindenki megtalálhatja a személyiségéhez, lehetőségeihez köthető ilyen dolgokat. Kérdés az hogy szerinted egyáltalán érdemes-e ilyesmiken gondolkodni, vagy sem? Hasznos-e ilyen információk után menni, vagy egyszerűbb szidni Orbánt-Gyurcsányt-Kádárt-Trianont? Eldöntheted mire fordítod az idődet, a figyelmedet, az energiádat és az életedet.
Mi lenne, ha naponta csak 1 órát önfejlesztéssel foglalkoznál? Az 1 héten 7 óra. 1 hónapban 28 óra, 1 évben pedig 336 óra. Mennyivel jutnál előrébb, ha folyamatosan új ismeretekre és tudásra, hasznos információkra tennél szert? És ekkor még csak napi 1 óráról beszéltünk, és csupán 1 évről! 5 év alatt vajon hová jutnál? 10 év alatt? nyugdíjig? Még mindig úgy gondolod hogy a Te legfőbb ellenséged és hátráltatód maga a Rendszer és az épp aktuális Miniszterelnök? A karvalytőke és a múlt hibás döntései? Valóban ők lennének az életed legfőbb ellenségei? Tényleg ők akadályoznak meg téged abban hogy fejlődj, és egyre bölcsebb döntéseket tudj hozni?
Vissza az alkuhoz
Kínáltak szénabálát 5 ezer forintért. Mindenféle erőszakoskodás nélkül, a kolostoros blog jelmondatát szem előtt tartva, "Csak Könnyedén" valami olyasmit mondtam a fazonnak:
- Én olyan 4 ezer forintra gondoltam.
Mire ő minden gondolkodás nélkül mondta, hogy jó oké. Biztos örült ennek is, mert talán nagyon el akarta adni, és gondolta hogy ő is jól jár. Egyébként 5 ezer forintért is megvettem volna simán, meg egyáltalán nem is erősködtem volna, csak gondoltam a játék kedvéért bedobok egy kis alkut. Simán mondhatta volna hogy de hát jó minőségű a bála, meg házhoz is hozza, és igaza is lett volna, és ki is fizettem volna boldogan az 5 ezer forintot, és nem éreztem volna becsapva magam. De mivel a 4 ezer forintra igent mondott, így talán ő sem érezte magát becsapva. De miért nem próbálkozott meg ő is, egy minimális kis játékkal sem, hogy tartsa az 5 ezret, vagy egyezzünk meg félúton? Mindegy az ő dolga. Persze most mondhatjuk hogy mi az az 1000 forint? Semmi. Na de naponta ezer? vagy Hetente? Havonta? Évente?... és több egyéb szituációkból összeadva a sok kis ezer... (majd akár azokat befektetve, fialtatva valóban semmi az az ezer?)
És hangsúlyozom, hogy itt ebben a kis párbeszédben/játszmában, semmi erőltetés, erőlködés, agresszivitás vagy ilyesmi nem volt. No de ha nem tanuljuk meg a saját érdekeinket (akár kollektíven is) érvényesíteni, akkor valóban keselyűk áldozatává válhatunk. Persze aki meditatívabb meg spirituálisabb életet követ, az tudhatja, hogy az élet azért kiegyenlíti a dolgokat, tehát nem érdemes szélsőségbe esni, de azért nem árt ha a figyelmünkben van az, mikor is vagyunk a saját magunk ellenségei, gátjai és korlátai.
"Büdire" is alkudtak
Az elmúlt hónapokban bizony cseperedtek a kisgidák, ami azzal járt, hogy leválasztottuk őket, és Micike most már minket ajándékozott meg a tejjel. Termőre fordult a befektetésünk, több mint 2 év után. Neked lenne türelmed 2 évet várni a profitra, mondjuk egy vállalkozásnál vagy befektetésnél?
A kezdetek
Több mint két évvel ezelőtt vettünk két kecskét. Darabja 6 ezer forint volt. Próbáltam kicsit alkudni, de nem sikerült. (alkudozásról később még olvashatsz majd). A kecsketartással kapcsolatban többféle célunk volt. Egyrészt a természethez közelibb életforma és élelmiszer előállítása. A kecske nyírja a füvet, trágyája értékes, a teje pedig szinte már a gyógyhatású készítmény kategóriába tartozik. Ellátása sok mindent nem igényel, és még anyagilag is befektetésnek tekintettük, ezt a fajta haszonállat tartást. Így indultunk a két kis lány kecskegidával több mint 2 évvel ezelőtt, amikor egyszer csak a természet fura szeszélye kapcsán totál leesett az állunk!
Manci, aki végülis Marci lett
Növekedtek szépen a lánygidák. Az egyiknek a neve Mici lett (a fehér), a másiknak pedig Manci (a barna). Itt a faluban, a tőlünk sokkal tapasztaltabb és bölcsebb állattartók kezdtek egyre furább véleményeket mondani Manciról. Amikor csak látták, egyre többször hangoztatták hogy fura a testfelépítése, a "szaga", meg még a viselkedése is. Olyan mintha nem is lány lenne, hanem fiú. Hát az meg hogyhogy? - döbbentünk meg. És valóban. Ahogy teltek a hónapok, egyre világosabb lett, hogy fiúnak érzi magát. Így tehát nem volt mit tenni, megéleztük a kés csillogó fémes pengéjét, és...
Mivel nagy tapasztalatunk nincs ilyesmiben, hozzáértőkre bíztuk a vágást. Rutinos mozdulattal használták a kést, folyatták a vért, lógatták fel a már jól megtermett kecske testét, vágták le a fejet, nyúzták le a bőrt, kibelezés, feldolgozás miegymás. Húsba vágó és véres részletek voltak, amolyan kecskemészárlás a cseresznyefa alatt. Mélyebbre hatolva Manci már élettelen testében, kiderült hogy bizony keményen elbánt vele a természet, hiszen a teste csak kívülről volt lány, belül inkább férfias szervkezdemények támogatták őt a furcsa viselkedésében. Így próbált Manci, Marciként érvényesülni a világban, sikertelenül. Tehát jobb volt levágni. Kecskeállományunk rögtön 50%-ra csappant. Volt ebben néhány tanulság:
- Bármibe fektetsz is, nincs 100%-os biztonság! Valamilyen kockázatot merni kell vállalni.
- Ha kiderül nem jó úton jársz, érdemes minél hamarabb irányt váltani. Persze itt nemcsak érzésre kell hagyatkozni, hanem bármilyen tevékenységgel kapcsolatban érdemes előre több lehetséges kimenetelekről, verziókról, szempontokról és kritériumokról gondolkodni, és aztán a szerint cselekedni. (Azaz, meg kell tudni állapítani, hogy döglött-e a ló alattunk, és ha igen, le kell tudni róla szállni! - bármilyen hihetetlen, erre nagyon sokan képtelenek, akár állatokkal, akár egyéb pénzügyi, vagy más befektetésekkel kapcsolatban. A tőzsdén ezt úgy hívják Stop-Loss, azaz el kell tudni vágni a veszteséget idejében. És ez nagyon nehéz az életben is, mert az emberek letargiából, félelemből, bizonytalanságból ragaszkodnak a "döglött lovakhoz", legyen az párkapcsolat, vállalkozás vagy egyéb körülmények)
- Veszteség egyébként nincs, csak tanulópénz. Viszont ha nem tanulsz a helyzetből, akkor a későbbiekben lesz veszteség! Állattartással, vagy egyéb üzleti dolgokkal kapcsolatban is nagyon sokszor "bukóba", vagy veszteségbe szalad bele az ember, amit nehezen visel, mert úgy érzi hibázott a döntésekben. Sérül az egó, sérül a pénztárca. Pedig hibázás csak akkor van, ha nem tanul belőle az ember, ha nincs levont tanulság, és nem válik bölcsebbé, tapasztaltabbá tőle, amit a későbbiekben viszont kamatoztatni tudna.
- A modern ember egyre inkább irtózik a hús-vér valóságtól. Például egy kecske, egy disznó, egy csirke feldarabolásától, a belek, és a vér látványától és sikamlós tapintásától, az állat utolsó nyüszítő hangjától. Én magam is ilyen vagyok. Irtózom ettől, de erőt kellett vennem magamon, és direkt rákényszerítettem magamat, hogy végig nézzek mindent. Ez az élet része. A tányéron jól eső falatok bizony egykor kedves kis állatkák voltak. Szerintem nem kell ebbe több érzelmességet bele vinni a szükségesnél. Nagyon divat manapság hangsúlyozni a természetes, meg bio, meg öko életet, ami nagyon helyes is, de ennek a romantikája túl kell hogy lépjen, az ember kényelmességi szintjén, az áruházak divatos "biotermékeinek" virtuális valóságán.
(egyébként
Micike a magányos kecske
Így tehát egyedül maradt a Mici kecskénk, aki ekkor már túl volt Manci elbúcsúztatásán, és egy sikertelen randevúhéten is egy bakkecskével. Már több mint 1 éve foglalkoztunk a kecskézéssel. Tej, sajt, túró még sehol, kisgidák szintén, az állomány pedig lefeleződött. Persze ezalatt rengeteget tanultunk és fejlődtünk. Megtanultuk például mi a különbség a széna és a szalmabála között. A kecskék "lélektanába" is elmélyedtünk, új embereket ismertünk meg, és a rendszeres kecskelegeltetés harmónikus nyugalmával bővítettük az amúgy is meditatív napjainkat. Közben persze a fűnyíró egyre nagyobb pihenőket kapott. A konyhakert, a gyümölcsfák és a komposztáló pedig egyre értékesebb trágyát. Ezen időszak újabb tanulságai:
- Attól még hogy a dolgok a felszínen változatlanok, a mélyben komoly átalakulások mennek végbe. Miközben látszólag nem történt semmi a kecsketartásunk ezen hónapjaiban, a mélyben bizony átalakulások voltak. Egyre több ismeretre tettünk szert. Egyre több környékbeli, a témával foglalkozó embert ismertünk meg. Egy adott "ágazat" számaiba (összegek, kiadások, nyereség, stb) is egyre nagyobb bepillantást kaptunk. A helyzet megkívánta hogy okosodjunk, képzettebbek legyünk, utána olvassunk könyveknek, és utána menjünk információknak, gyakorlati tapasztalatok szerzése, kaszálás, bálavásárlás és hasonlók tekintetében. Ez egy folyamatos "befektetés" önmagunkba. Ezek nem azonnal, de idővel megtérülnek. És ha ezt nem hagyja abba az ember, hanem ismereteit, tudását folyamatosan bővíti egy adott területről, akkor ez egy idő után már nemcsak megtérül, hanem a kamatos kamat elméletével hatványozottan növekszik! Ugye mennyivel szimpatikusabb ilyen helyzetekben a kamatos a kamat, amikor nem a banknak, hanem neked termel?! Keresd az életben minél több helyen, hogyan tudod ezt a folyamatot a saját javadra fordítani! (lehetőleg úgy, hogy közben azért más ne károsodjon.)
A nász boldogító órái
Közel két év, türelmes és kiváró kecsketartás után eljött újra a nász ideje. Találtunk egy bakkecskét a környéken, aki vállalta a kellemes feladatot. Két hétig vendégeskedett nálunk, a saját maga, Micike, és a mi örömünkre. Persze az ember ilyenkor újra csak türelmet tanul, hiszen a kecskék kb. 5 hónapig hordják a gidákat, és ebből csak az utolsó hónapokban sejthető, hogy lesz is valami. És akkor is az még lehet hogy csak álvemhesség. Mindegy. Újabb várakozás, türelmes "semmittevés". Persze eközben folyamatosan "terelgetnie" kell a gazdának a befektetését, mindennap kell kicsit foglalkoznia a jószággal, ameddig el nem jön az idő...
Zsuzsa egyik reggel kitörő örömmel újságolta, hogy Micike hajnalban világra hozott két kis gidát. Heuréka!!! Két év után végre sikerült. Beérni látszik az (örömmel) befektetett pénz és munka! Két kicsi gida, plusz az anya. Már hárman vannak. Elvileg lesz most már kecsketej is. No, de hát addig azért még...
Van pár feladat. Életben marad egyáltalán a mama? Életben maradnak egyáltalán a kisgidák? Nem fogunk valamit elbénázni? Kétségek, kérdések, újabb kétségek, újabb kérdések. Mindegy. Ha már az ember belevágott, akkor menni kell bátran, felvállalva a feladatot és a kihívásokat. Jöttek a tapasztaltabb kecsketartók jótanácsai és segítségei, úgyhogy semmi gond nem volt. A természet tudta a dolgát, mi pedig annyit tudtunk tenni, hogy igyekeztünk nem nagyon gátolni a kibontakozását, meg lehetőleg nem hátráltatni a folyamatokat, meg picit besegíteni, úgyhogy szépen lassan egyértelművé vált az első napok/hetek után, hogy életben maradtak, és minden szépen alakul. Kivéve egy lényeges dolgot!
.jpg)
Kiderült hogy a két kis jövevény, a gidák fiúk lettek, így hamar "megpecsételődött" a sorsuk. Aranyosak, a pillantásuk egyenesen zabálnivaló, de az embernek tudnia kell racionálisan is döntenie, pláne ha haszonállatot tart. Nem volt nehéz dönteni a sorsukról, hogy a megjelenésük és látogatásuk a kecskeállományunkban csupán átmeneti lesz. Persze tavasszal és nyáron, az anyjukkal Micikével együtt lelkesen helyettesíthetik a fűnyírót, meg szolgáltathatják az értékes trágyát, azonban ősztől már nem sok értelme van megtartani őket. Eladás, vágás vagy csere lesz. Úgyhogy beindult a piackutatás.
A kapitalizmus gyökerei
Vidéken vannak. A célpiacnak, osztaléknak, elvárt profitnak, árnak, piackutatásnak, marketingnek, menedzsmentnek, értékesítésnek, keresletnek és kínálatnak, termékfelelősöknek, innovációnak, ügyfélkapcsolati menedzsernek, mind-mind a gyökerei vidéken vannak. Kicsiben itt is ugyanúgy működik minden, mint a metropoliszokban, ipari kamarákban, a tőzsdéken, fiókhálózatokban, vagy bárhol a modern világ gazdasági színtereiben. Így tehát mi is, még aktívabb résztvevőivé váltunk a magunk szerény és egyszerű módján a kecskepiacnak. Néhány tanulság:
- Próbálj többször alkudni az életben, mint amennyit szoktál! Persze ezt sokan kényelmetlennek érzik, meg méltóságon alulinak, pedig a kereslet és kínálat értéke bizony így találkozik! Persze nyilván nem tudjuk megerőszakolni a Sorsunkat, vagy az anyagi helyzetünket, vagy a karmánkat, de ha az ember elkezdi felfedezni hogy a kis dolgok kitartó véghezvitele milyen óriási eredményeket hozhat, akkor érdemes lehet elgondolkodnia, akár az alkalmi alkudozáson is! Ha találsz az életedben például egy olyan területet, ahol felfedezed hogy meg tudsz havonta 5 ezer forintot spórolni, és ha ezt minden hónapban megteszed, akkor az egy évben 60 ezer forint. Azonban az állattartók, a gazdálkodók, a befektetők és az üzletemberek akkor igazán sikeresek, ha hosszútávon gondolkoznak. Tehát az adott dolog, havi szintű megspórolását ha nem 1 évre, hanem 5 évre vetíted ki, akkor az már 300 ezer forint! Ha 10 évre, akkor az már 600 ezer forint. Egyébként el tudsz képzelni 10 éven túli gondolkodást? Hidd el, ha Te nem is, de az állam és a kormány igen, így például ha csak rájuk bízod a saját nyugdíjas éveid bevételét, könnyen lehet hogy bánni fogod! És itt most csupán 1 szituáció spórolását említettem meg hosszú távon, de mi lenne, ha több ilyet is találnál? Mekkora eredménye lenne? Hányszor 300 ezer forint? No de hát nem spórolásból áll az élet, ugye?!
Mi lenne, ha azon gondolkodnál, hogy azt a havi 5 ezer forintot amit megspórolsz, amiből mondjuk évi 60 ezer jön össze, azt hogyan bővítsd, hogyan kamatoztasd, hogyan fialtasd? Mint ahogy a gazdák az állataikat, a terményeiket, a gazdálkodásukat. Mi lenne, ha ebből az évi 60 ezerből tudnál csinálni, mondjuk 70 ezret? 80 ezret? 100 ezret? És mindezt mondjuk 5 éven keresztül? 10 éven keresztül? Nyugdíjig? Az élet számos területén van erre lehetőség, csak utána kell menni. Mindenki megtalálhatja a személyiségéhez, lehetőségeihez köthető ilyen dolgokat. Kérdés az hogy szerinted egyáltalán érdemes-e ilyesmiken gondolkodni, vagy sem? Hasznos-e ilyen információk után menni, vagy egyszerűbb szidni Orbánt-Gyurcsányt-Kádárt-Trianont? Eldöntheted mire fordítod az idődet, a figyelmedet, az energiádat és az életedet.
Mi lenne, ha naponta csak 1 órát önfejlesztéssel foglalkoznál? Az 1 héten 7 óra. 1 hónapban 28 óra, 1 évben pedig 336 óra. Mennyivel jutnál előrébb, ha folyamatosan új ismeretekre és tudásra, hasznos információkra tennél szert? És ekkor még csak napi 1 óráról beszéltünk, és csupán 1 évről! 5 év alatt vajon hová jutnál? 10 év alatt? nyugdíjig? Még mindig úgy gondolod hogy a Te legfőbb ellenséged és hátráltatód maga a Rendszer és az épp aktuális Miniszterelnök? A karvalytőke és a múlt hibás döntései? Valóban ők lennének az életed legfőbb ellenségei? Tényleg ők akadályoznak meg téged abban hogy fejlődj, és egyre bölcsebb döntéseket tudj hozni?
Vissza az alkuhoz
Kínáltak szénabálát 5 ezer forintért. Mindenféle erőszakoskodás nélkül, a kolostoros blog jelmondatát szem előtt tartva, "Csak Könnyedén" valami olyasmit mondtam a fazonnak:
- Én olyan 4 ezer forintra gondoltam.
Mire ő minden gondolkodás nélkül mondta, hogy jó oké. Biztos örült ennek is, mert talán nagyon el akarta adni, és gondolta hogy ő is jól jár. Egyébként 5 ezer forintért is megvettem volna simán, meg egyáltalán nem is erősködtem volna, csak gondoltam a játék kedvéért bedobok egy kis alkut. Simán mondhatta volna hogy de hát jó minőségű a bála, meg házhoz is hozza, és igaza is lett volna, és ki is fizettem volna boldogan az 5 ezer forintot, és nem éreztem volna becsapva magam. De mivel a 4 ezer forintra igent mondott, így talán ő sem érezte magát becsapva. De miért nem próbálkozott meg ő is, egy minimális kis játékkal sem, hogy tartsa az 5 ezret, vagy egyezzünk meg félúton? Mindegy az ő dolga. Persze most mondhatjuk hogy mi az az 1000 forint? Semmi. Na de naponta ezer? vagy Hetente? Havonta? Évente?... és több egyéb szituációkból összeadva a sok kis ezer... (majd akár azokat befektetve, fialtatva valóban semmi az az ezer?)
És hangsúlyozom, hogy itt ebben a kis párbeszédben/játszmában, semmi erőltetés, erőlködés, agresszivitás vagy ilyesmi nem volt. No de ha nem tanuljuk meg a saját érdekeinket (akár kollektíven is) érvényesíteni, akkor valóban keselyűk áldozatává válhatunk. Persze aki meditatívabb meg spirituálisabb életet követ, az tudhatja, hogy az élet azért kiegyenlíti a dolgokat, tehát nem érdemes szélsőségbe esni, de azért nem árt ha a figyelmünkben van az, mikor is vagyunk a saját magunk ellenségei, gátjai és korlátai.
"Büdire" is alkudtak
Az elmúlt hónapokban bizony cseperedtek a kisgidák, ami azzal járt, hogy leválasztottuk őket, és Micike most már minket ajándékozott meg a tejjel. Termőre fordult a befektetésünk, több mint 2 év után. Neked lenne türelmed 2 évet várni a profitra, mondjuk egy vállalkozásnál vagy befektetésnél?
Naponta 2 - 2,5 liter teljesen egészséges, természetes, tiszta kecsketejet ad most Mici. Ennek a piaci ára változó, olyan 300 és 700 forint körül van literje. Az egészségre gyakorolt értéke szinte felbecsülhetetlen, olvass csak utána neten! Szóval ebből ad, most már naponta 2 litert. Ez az állapot kb. őszig így marad, mert utána újra csak hívunk egy bakkecskét, néhány kellemesen együtt töltött napra, ami után már nem nagyon jó fejni, aztán fél év múlva újra kisgidák, és újra kezdődik az egész elölről. Csak akkor remélhetőleg már lesznek lány gidák is, amiket megtartunk. No de nézzük addig is a bakkecskéket a kis gidákat.
A terv velük kapcsolatba az volt, hogy vagy eladjuk, vagy elcseréljük lánygidákra, vagy levágjuk (némi segítséggel) majd megesszük. Beindult az információ keringetés erre-arra a faluban, meg ismerősök körében, meg a modern technika nagy vívmányával az internet segítségével is. A piaci kínálat azt mutatta, hogy nagyon sok bakkecske született a környéken, így cserélni nem nagyon tudtunk. A levágásra volt jelentkező, így az maradt a legvégső esetre, azonban jobban örültünk volna az eladásnak. Aztán beindultak a folyamatok.
Egyik délutáni legeltetés alkalmával egy fiatal ember a kerítésen keresztül látva a kicsiket, jelezte hogy ő megvenné az egyiket, majd ha kap fizetést. A "piac" állapotából arra következtettem hogy olyan 5 ezer forint lehet a reális ár. (oda adtuk volna 4-ért is). Mondtam neki az összeget, mondta hogy oké, korrekt, jön egy hét múlva. És valóban jött, aztán vitte is. Vett mellé még lánygidákat máshonnan, így ő is belekezd a "kecskézésbe". Na de miért nem próbált meg, csupán a játék kedvéért egy kis alkut? Szerintem simán, és a jó hangulatot tartva tudtunk volna megállapodni egy összegben, de meg sem próbálta. Most sem nagy összegről beszélünk, hanem a hozzáállás a lényeg. Meg sem próbált esélyt adni annak, hogy máshogy alakuljon a szituáció. Miért? Szégyenlősségből? Nem hiszem, nem az a szégyenlős típus volt ;-)
Voltak akik olyan tanácsokat adtak nekem, hogy kicsiben nem is érdemes kecskéket tartani. De hát hogy kezdjem nagyban, amikor még kicsiben sem tudom. Az embernek fel kell nőnie folyamatosan a feladathoz, meg kell érnie. Amíg nem tudsz elkormányozni egy kis csónakot sem, addig hogyan vezethetnél egy nagy csatahajót? Voltak akik különböző pénzügyi befektetések kapcsán is mondták nekem, hogy azt bizony nem érdemes kicsiben művelni. De miért nem? Csak úgy tanulja meg az ember. Amíg nincs meg a kellő tudás, tapasztalat és bölcsesség, és kicsiben nem tud valamit sikeresen működtetni, akkor soha nem fogja azt tudni nagyban sem. Valahogy így érzem én ezt az alkudozást (érdekérvényesítést) is picit. Ha kicsiben nem tudja az ember, akkor nagyban sem fogja tudni. És ha nagyban nem fogja tudni, (és nem is csak összegekre gondolok, hanem egyéb érdekérvényesítésre) akkor amikor "rutinos érdekérvényesítőkkel" találja majd magát szembe, nagyon pórul fog járni. De hát nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekünk meditálóknak, azért nem szükséges ennek belemerülni túlságosan is a mentális és egós oldalába, meg a Sors Harmónikus Folyamát erőlködéssel megtörni, de azért a játszma szintjén érdemes néha bele-bele menni szituációkba, és megfigyelni a reakciókat. Magunkban is és másokban is.
Tehát sikeresen elvitték az egyik kisgidát (a fehéret), maradt a másik (a barna). Ahogy nőtt, egyre inkább előtérbe került a bakkecske vonása, annak jellegzetes, orrfacsaró szagával. Zsuzsa el is nevezte "Büdi"-nek. Ráadásul már egyre nagyobb szarva is volt, meg harciasabb is volt, úgyhogy egyre inkább ért bennünk, hogy Büdinek mennie kell. Jött is a "piac" jelzése.
A pörköltkészítő
Aztán egy nap, a környékből az egyik traktoros ember bizony meglátta a kertben Büdit, megtetszett neki, mondta megveszi. Mondtam neki az árat, amire gondolkodás nélkül mondta hogy jó oké. Sőt, még ki is hangsúlyozta hogy ő bizony nem alkudik, elviszi. Mondtam hogy persze jó oké. Pedig odaadtam volna 4 ezer forintért is, de kísérletet sem tett rá. Nekem kellett volna talán erőltetni hogy legyen az övé olcsóbban? Mindegy. Mindketten jól jártunk. Egyik reggel jött is érte, elvitte, mondta hogy délután már pörkölt lesz belőle. Megküzdöttünk picit az érzelmi részével is a dolognak, hiszen ott voltunk a születése utáni első órájában, amikor még lábra állni sem tudott, most meg délután már jóízű falatozás lesz belőle. Ez a bio-öko élet rendje. Ez a haszonállatok sorsa.
A jövő
Micike most újra egyedül maradt. Magányosan de jóízűen legelészik a kertben, várva az őszi randevú időszakát. Remélhetőleg jövőre már lesznek lánykecskék is, amelyeket meg is tudunk majd hosszútávon tartani. Addig pedig igyekszünk egyre több hasznos tudást és tapasztalatot összeszedni és kamatoztatni, meg néhány jóízű alkudozásban is részt venni... feltéve ha hagyják... (-:
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
