Jöjjenek most az elmúlt félév olvasmányaim, azok amik kimaradtak innen a blogból. Nem jutott rájuk energia, hogy részletesebben tárgyalt blogbejegyzéseket írjak ezekről a most említett könyvekről, de mégsem kívánok elmenni mellettük. Mindenképp az olvasók figyelmébe szeretném ajánlani, ezért most így egyben hozom ezeket ide. Még ha csak szűkebb szavú ajánló is következik most róluk, de mindenképp érdemes átfutni, hátha 1-1 mű felkelti az érdeklődést, és elindítja az olvasót valamilyen irányba.
Álljanak tehát most itt azok a könyvek, amik sajnos érdemtelenül kimaradtak a kolostoros blogból, de mégis nagyszerű olvasmányaim voltak ebben az elmúlt 5-6 hónapban:
Walter Isaacson, Elon Musk. Óriási sztorik, hatalmas karakter, életveszélyes figura. Elon Musk korunk ikonikus alakja, de nem szívesen lennék a közelében se alkalmazottként, se befektetőként, se tulajdonostársként, se alvállalkozóként. Fantasztikus figura, de jobb az ilyet távolról nézni. A
Tesla részvényeimből már rég kiszálltam nagy nyereséggel, jó volt, szép volt, köszönöm ennyi. Az pedig már, amit most művel Donald Trump oldalán, hát, arra már szavakat is nehéz találni. Nem tudom mit látunk még tőle ebben az életben, de hogy egy ekkora egó-turbó hübrisz történetnek, amit Elon Musk produkál, mikor és hogy lesz vége, azt nem tudom, de mindenképp érdemes figyelni, mert tanulságára lesz ez az emberiségnek. Ikarosz bizony túl közel repül a naphoz. Mindezeken túl, mégiscsak érdemes elolvasni a könyvet és megismerni Elon Muskot. Az író miatt is. Walter Isaacson az életrajzírás nagy mestere! Több könyvét is olvastam,
mindegyik lenyűgözött.
Harle Tamás, Az újságírás mestersége és művészete. Néhány fejezetet kihagytam, de alapvetően nagyon tetszett. Olvastam már egyszer pár éve, de újra akartam, mert érdekel a téma, az írásnak mindenféle formája. A könyvek mellett nagy újságolvasó is vagyok. Kedvelem a cikkeket, publicisztikákat, riportokat, interjúkat. A betű a barátom, múzsám és tanítóm.
Tamás Gáspár Miklós, Világvége I. A korszellem dúdol. Válogatásmű a korábbi írásaiból. TGM nagyon jól ír, bámulatos a tudása és a tájékozottsága, no és a lényeglátása. Ilyenkor régi interjúkat is előveszek, amikor olvasok egy könyvet, az adott témával kapcsolatban. Igyekszem interjúkat, dokumentumfilmeket, egyéb fellelhető dolgokat is átnézni. Emellé a könyv mellé, így aztán TGM-napokat tartottam. Az írása egyébként itt-ott elég tömény, de például az nagyon megfogott, amikor a súlyos gondolatok közé humort csempészett, csipkelődős megjegyzést, és mindezt stílusos megfogalmazásban tárta az olvasó elé. Mesteri.
Földes Anna, Újságírás és irodalom. Na, ez aztán végképp nagy kedvenc témám, és szerencsére a magyar kultúrkörben ennek óriási hagyománya van, hogy a kiemelkedő íróink újságcikkekben, publicisztikákban is rendszeresen megírták a véleményüket, élményüket és tapasztalataikat. Nagy hagyománya van ennek, tessék ezt jobban megismerni, elismerni, tanulmányozni!
Verena Kast, Krízis és remény. A megunhatatlan
jungiánus iskola. Legalábbis számomra. Carl Gustav Jung és a tanítványai valami olyan értékes dolgot bocsátottak, és bocsátanak ki magukból a mai napig is a világ számára, ami mellett felelőtlenség csak úgy szó nélkül elmenni. A pszichológiai
munkásságukat érdemes tanulmányozni, csak előnyére válhat az embernek.
Verena Kast, Változás és megújulás. Már a téma és a problémafelvetés is remek, hiszen miről is szólna az életünk, ha nem az örökös változásról. Magzatból csecsemők leszünk, kisgyerekek, kamaszok, felnőttek, öregek és vének. Mindemellett változik körülöttünk a politika, a gazdaság, a vallás, a tudomány, és az egész társadalom is. Szóval, az örökké változó világban, nem árt, ha a személyiségünk stabil, és kellőképpen rugalmas. E témában mindig eszembe jut az ősi Ji-king, a Változások könyve.
Sólyomi Dávid, Túl az osztalékon. Tőzsdével 2009 óta foglalkozom intenzíven, napi szinten. A hosszútávú,
értékalapú befektetés híve vagyok, és elmondhatom magamról ennyi idő után, hogy sikeresen megállom a helyem ezen a piacon. Egyre nagyobb személyes vagyont fektetek be jelentős haszonnal, és ez magával hozza azt is, hogy egyre nagyobb a feladat és a felelősség. Ezen az úton nem árt, ha alázatos marad az ember, amit részben azzal is megélhet, ha személyiségének egy része megmarad a kíváncsiság, és az örök-tanítvány állapotában. És Sólyomi Dávidtól bizony lehet tanulni. Érdemes forgatni tehát a könyvét azoknak, akik e területen kívánnak tevékenykedni.
Kosztolányi Dezső, Álom és ólom. Kosztolányi hírlapírói, publicisztikai válogatáskötete ez. Igazán remek volt! Nagyszerű cikkeket írt. A stílus, a témák, és a hangulat maga. Boldog lehet az az ország, aminek ilyen publicistái vannak. A hétköznapokat a művészet szintjére emelni a legnemesebb feladat.
Nádas Péter, Szépírás mint hivatás. Csodálatos. Nádas mester.
Elfogult vagyok vele kapcsolatban. Inspiráló a munkássága és a személyisége, lenyűgöző, jó érzés, hogy a kortársai lehetünk.
Moldova György, Fej vagy írás. Szikár, tömény, frappáns, humoros, elgondolkodtató, lendületes, szóval nagyon jó könyv volt, megfogott.
Moldova György, A pénz szaga. Riportkönyv az autópályák és a kamionosok világából. Fantasztikus történetek, kiváló riporteri munka. Moldova nagyon jól ír. Tetszik ez a módszer és a stílus. Pontosan tudja mikor kell abbahagyni, letenni a mondatvégi pontot, úgy, hogy kellően nagy visszhang legyen utána, egy csöppnyi és szükséges hiányérzet, a tanulság és a poén leesésének pedig az olvasó által önállóan megélt nagyszerű élménye. Tessék Moldovától tanulni,
tessék Moldovát olvasni.
Földényi F. László, A melankólia dicsérete. Lenyűgöző! Szerintem ezt újra el fogom olvasni. Egyre több könyv van már az életemben, amit többször is, újra és újra elolvasok. Ezt a könyvet is tervezem felvenni erre a listára. Bámulatos láncolatot mutatott be Földényi úr, korokon és kultúrákon átívelően, elgondolkodtató meglátásokkal, varázslatosan szép tálalással. A Caspar David Friedrich munkájától is
leesett az állam. Angela Merkel, Szabadság. Nincs mostanában jó PR-ja Merkel asszonynak, ám én valahogy mégsem tudom őt Európa sírásójának tekinteni. A hatalomnak az olyan csúcsszintje ahol ő volt, ráadásul igazán hosszú ideig, az nyílván óriási tömegek életére van hatással, és az ott elkövetett óvatlanságok, hibák vagy bűnök, messze nyúló árnyat húznak maguk után. Valahogy mégis úgy érzem, hogy ő sok-sok politikushoz képest mégiscsak más ligában van. Ezért is fordultam kíváncsian ehhez az önéletrajzi könyvhöz. Tudom, sokan izgalmasabbat vártak, leleplezőbbet, színesebbet, botrányosabbat, stb. Na de, kérdem én, kitől várták ezt? Angela Merkeltől? Szóval, lehet vitatkozni Merkel könyvéről, személyiségéről és életéről, a munkásságáról és a korszakról bőven. Lehet vitatkozni, kell is, érdemes is, hiszen ez viszi előre a világot. Erről szól a Szabadság maga. És ezt hiányolom sok politikusnál és szavazónál. Nem vágynak a Szabadságra, nem tesznek érte, és nem is tudják azt értékelni. Csak ha már elveszett... vagy talán még akkor sem.
Bodor Pál, A kíváncsiság természete. Gondolatok írásról, sajtóról, újságról, irodalomról, világról, ilyesmi...
Pogátsa Zoltán, Digitális kapitalizmus. Bírom Pogátsát, rendszeresen hallgatom interjúit, mégha nem is mindig értek vele egyet, de nagy tudású, felkészült, érdemes rá odafigyelni. Az ilyen emberek miatt érzem azt, hogy Magyarország mégsem egy reménytelen hely.
Illyés Gyula, Puszták népe. Lenyűgöző volt, megható, csodálatos írás, mesteri. RE-MEK-MŰ! A könyv olvasása közben valamifajta titkos hagyományi láncolat bontakozott ki előttem, ami indul ezzel az Illyés könyvvel (1936) majd folytatódik Lénárd Sándor Völgy a világ végén (1967) aztán Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) majd Moldova György Európa hátsó udvara (2000) és Nádas Péter Világló részletek (2017). Nyílván sok egyéb szerző munkája is becsatlakozhat még ide. Ebben a fent említett sorban nem valamifajta általános és egyetemes, szorosan vett direkt láncolatról írok, csupán a személyes élményeimből megformázott felismerést, képzelt szellemi összekapaszkodást. Talán táplálkoztak egymásból, talán nem, mégis felfedezek valamifajta kölcsönös egymásra hatást. Vagy csak túl sok kávét ittam. Mindenestre érdemes kilátogatni Illyés Gyula pusztáira, akár csak a könyv lapjain keresztül, és megismerkedni azzal, ami ott van. Önismereti utazás ez Magyarország kollektív pszichéjének egy eldugott kis sarkába, költői tálalásban.
Han Kang, Növényevő. Kifinomult, minimalista munka ez a gyötrelemről, az élvezetről, életünk súlyos kérdéseiről, drámáról és traumáról, az ember helyéről a világban, szerepekről és álcákról, igazságról és hazugságról, finomságról és durvaságról. A Nobel-díjas Dél-Koreai írónő egy törékeny tükröt tart elénk, amiből visszanéz ránk: az ember.
- - -
Ezek voltak tehát az elmúlt félév be nem mutatott olvasmányai, azok, amelyekről nem írtam külön blogbejegyzést, de mégis érdemesnek tartottam arra, hogy felhívjam rájuk a figyelmet. Ezen kívül volt még 1-2 könyv, amibe belekezdtem, de nem fogtak meg, így aztán hamar elbúcsúztam tőlük. Azokról most itt nem tettem említést. Ezek a fenti könyvek viszont megfogtak, elgondolkodtattak, lenyűgöztek, és további kérdésekre inspiráltak. Ezért ajánlom tehát az olvasó figyelmébe.
Ha bármelyikkel kapcsolatban lenne önnek/neked véleményed, és szívesen megosztanád velem, itt megtalálsz:
