A szeptemberi éjszakákon már érezni az ősz közeledtét, de némi eső kivételével a nappal még mindig strandolósan meleg itt az Adrián; a tenger csodás, az emberek jól érzik magukat, én sem teszek mást: csobbanás és lazulás.
Visszatértünk Zsuzsával Novigradba, mert közel van, kellemes és kényelmes. Jártunk már itt, és most újra. A belvárosa nagyon tetszik a régi épületekkel, a szűk utcácskák, a terek, hangulatos helyek, és hát a város körüli nagy kékség... A tenger egyszerre megnyugtató, mégis félelmetes a mérete; benne nagy úszások, lebegés, közös hullámzás, vagy csak a hatalmas fák árnyékában ülve nézni a vizet órákon át. Igazán kellemes itt az ősz.
A kikötőben a jachtok elegánsan ringatóznak, az éttermekben a pincérek már ráerősebben dolgoznak, a turisták átlagéletkora a szeptemberrel nő. Az apartmanokat kezdik zárni, az utcák is csöndesednek. A szuveníresek már eladták, amit csak tudtak, a szakácsok lesütöttek egy szezonnyi hamburgert, hal, cola, fagyi, pizza, kávék megszámlálhatatlan mennyiségben. Szállás, szolgáltatás, gasztronómia, turisztika: rengeteg pénz cserélt gazdát idén is, akár cash, kártya, vagy utalás.
No és a selfiek! A végtelenre állított Facebook és Instagram Univerzum digitális hangulatjelentései, egyéni beszámolók és fotói. Egy szezonnyi like és hashtag. Én itt a kolostorban pötyögöm a magamét. Lassan lecsillapodik minden, bezár a bazár, megpihen itt a turizmus, hogy erőt gyűjtsön és jövőre újra nyisson.
A hullámok viszont maradnak, és ahogy millió és millió éve már évszaktól függetlenül, türelmesen és kitartóan nyaldossák Novigrad partját. A tenger lassú mozgásban lélegzik együtt a tájjal tovább.
A Kolostor Őre
