A Nobel-díj alapítója, Alfred Nobel életéről szóló könyvet hoztam magammal ide Lericibe. Különös olvasmány egy különös ember történetéről.
Érdekes látni, hogy ezt a régi, tekintélyes és gazdag díjat milyen szerény körülmények és micsoda óriási erőfeszítések előzték meg, legalábbis amiken Alfred Nobel és a családja átment. Hatalmas küzdelmek, siker, csőd, perek és elismerések, csalók és támogatók, hullámhegyek és hullámvölgyek, szerencse és szerencsétlenség, ráadásul mindez a különös 19. században, abban a korban, amikor a tudomány, a gazdaság és a társadalom egyre intenzívebb fejlődésen ment át.
Itt ülök Lericiben és figyelem, ahogy az emberek lazítanak a tengerparton, fagyiznak és kávéznak, vagy csak sétálnak, miközben most is bámulatos fejlődésen megy keresztül a társadalom. Jól példázza ezt az évről-évre kiosztott Nobel-díjak témája is.
Millió, sőt, milliárd évek óta hullámzanak a tengerek itt a földön, a hold, a nap, és a csillagok is már hosszú-hosszú ideje járják a maguk türelmes pályáját. Valahogy minden rááll önmaga ritmusára. Mi emberek is. Egyénileg is megvan a magunk ritmusunk és az utunk, és talán kollektíven is.
Alfred Nobel egyéni útja szorosan kötődött a családjához, technikai újításokhoz és vállalkozásokhoz, majd halála után a nevét viselő díjjal kiteljesedett egy sokkal nagyobb, és még kollektívabb "röppálya" keringésében. Az élete és az üzenete sok mindent szimbolizál, és ki tudja meddig halad még itt fénylő csillagként közöttünk, hogy inspirálólag hasson az emberiség közös útjára.
Tudomány, kultúra, gazdaság, társadalom, széles a paletta, hogy miként tehetjük jobbá önmagunk és mások életét, díjaktól függetlenül is. Ám, talán tényleg nem árt néha magas rendű elismerésben részesíteni azokat, akik milliók, esetleg milliárdok életére tudnak jó hatással lenni. Alfred Nobel beírta magát az emberiség történelmébe, és talán ahhoz is hozzájárult a maga módján, hogy ez a közös, együtt megélt történet itt a földön lehetőleg minél hosszabb és szebb legyen, minél többek örömére.
A Kolostor Őre
Érdekes látni, hogy ezt a régi, tekintélyes és gazdag díjat milyen szerény körülmények és micsoda óriási erőfeszítések előzték meg, legalábbis amiken Alfred Nobel és a családja átment. Hatalmas küzdelmek, siker, csőd, perek és elismerések, csalók és támogatók, hullámhegyek és hullámvölgyek, szerencse és szerencsétlenség, ráadásul mindez a különös 19. században, abban a korban, amikor a tudomány, a gazdaság és a társadalom egyre intenzívebb fejlődésen ment át.
Itt ülök Lericiben és figyelem, ahogy az emberek lazítanak a tengerparton, fagyiznak és kávéznak, vagy csak sétálnak, miközben most is bámulatos fejlődésen megy keresztül a társadalom. Jól példázza ezt az évről-évre kiosztott Nobel-díjak témája is.
Millió, sőt, milliárd évek óta hullámzanak a tengerek itt a földön, a hold, a nap, és a csillagok is már hosszú-hosszú ideje járják a maguk türelmes pályáját. Valahogy minden rááll önmaga ritmusára. Mi emberek is. Egyénileg is megvan a magunk ritmusunk és az utunk, és talán kollektíven is.
Alfred Nobel egyéni útja szorosan kötődött a családjához, technikai újításokhoz és vállalkozásokhoz, majd halála után a nevét viselő díjjal kiteljesedett egy sokkal nagyobb, és még kollektívabb "röppálya" keringésében. Az élete és az üzenete sok mindent szimbolizál, és ki tudja meddig halad még itt fénylő csillagként közöttünk, hogy inspirálólag hasson az emberiség közös útjára.
Tudomány, kultúra, gazdaság, társadalom, széles a paletta, hogy miként tehetjük jobbá önmagunk és mások életét, díjaktól függetlenül is. Ám, talán tényleg nem árt néha magas rendű elismerésben részesíteni azokat, akik milliók, esetleg milliárdok életére tudnak jó hatással lenni. Alfred Nobel beírta magát az emberiség történelmébe, és talán ahhoz is hozzájárult a maga módján, hogy ez a közös, együtt megélt történet itt a földön lehetőleg minél hosszabb és szebb legyen, minél többek örömére.
A Kolostor Őre
