Bent egy elegáns idős hölggyel beszélgetett a boltvezető, láthatóan nagyon vidáman és ráérősen. Olaszok. Elegánsak, kedvesek, derűsek, így aztán hamar mutattak pár ruhát Zsuzsának, és az idős hölgy láthatóan igen nagy élvezettel és precizítással ecsetelte, hogy mikor és mit mivel, mikor mit mivel nem, itt egy kicsit följebb, ott egy kicsit lejjebb, évszakok, színek, árnyalatok stb. Szóval kisebb divat-szeminárium és elegancia-beavatás vette kezdetét a részéről, majd az órájára pillantott, puszi-puszi a boltvezetőnek, és távozott. Csak a szolid parfümillat maradt utána, meg a néhány jótanács.
Zsuzsa próbálgatta a ruhákat, egyiket a másik után, miközben a boltvezető nem győzte ismételni az elegáns idős hölgy javaslatait, mert, mint mondta:
- Ő még most is nagyon tudja, hogy mit mivel kell hordani, a megjelenése mindig perfetto.
Azóta is ezen gondolkodom, hiszen Sestri Levantéban sok idős úr és hölgy ilyennek tűnt. Derűsek voltak, vidámak és boldogok, stílusos megjelenésük pedig minden körülmények között: perfetto.
A butik után kiültünk egy térre, kértünk két cappuccinot, szemléltük a tengert, a nyarat és az embereket...
A Kolostor Őre
