Most a napokban értem a végére James Joyce - Ulysses című hatalmas művének. Egy ideig eltart mire megemésztem.
Szerb Antal A világirodalom története című könyvében ezt írja:
"Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."
Nekem egy 1974-es kiadásban (fenti kép) van meg a mű, amihez Sükösd Mihály írt utószót, és amiben hosszan töpreng a könyvről, majd egy ponton kifejti:
"Harminc évvel Joyce, csaknem ugyanennyivel Szerb Antal halála után bevallanánk, de még felejthetetlen mesterünknek sem hisszük el, hogy Ulysses blöff volt csupán."
Ezen gondolkodom itt most magamban, és én sem hinném, hogy csak blöff volt, de a véleményem várat magára, ugyanis most még e különös monstrum hatása alatt állok.
A téma egyik szakértője, Gula Marianna "Jó kis fejtörő" -ként jellemzi a művet, és hosszú elemzésében megemlíti, hogy a könyvhöz nem árt, ha az olvasó rendelkezik némi kulturális háttérrel, hogy értelmezni tudja a szöveget, de ha ez nincs, akkor is sokat kaphat tőle, hiszen, ahogy mondja:
"formai gazdagsága és humora e dimenzió nélkül is kiapadhatatlan örömforrás a nyelvi, formai kalandokat és nyelvi humort kedvelő olvasók számára."
Kappanyos András irodalomtörténész így ír a műről:
"Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma."
Szóval humor és humánum hömpölyög közel ezer oldalon keresztül Dublin utcáin reggeltől késő estig. Magával ragadó, őrületbe kergető, elgondolkodtató. Blöff volt csupán? Ki tudja. Döntse el az olvasó maga.
A Kolostor Őre
Szerb Antal A világirodalom története című könyvében ezt írja:
"Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."
Nekem egy 1974-es kiadásban (fenti kép) van meg a mű, amihez Sükösd Mihály írt utószót, és amiben hosszan töpreng a könyvről, majd egy ponton kifejti:
"Harminc évvel Joyce, csaknem ugyanennyivel Szerb Antal halála után bevallanánk, de még felejthetetlen mesterünknek sem hisszük el, hogy Ulysses blöff volt csupán."
Ezen gondolkodom itt most magamban, és én sem hinném, hogy csak blöff volt, de a véleményem várat magára, ugyanis most még e különös monstrum hatása alatt állok.
A téma egyik szakértője, Gula Marianna "Jó kis fejtörő" -ként jellemzi a művet, és hosszú elemzésében megemlíti, hogy a könyvhöz nem árt, ha az olvasó rendelkezik némi kulturális háttérrel, hogy értelmezni tudja a szöveget, de ha ez nincs, akkor is sokat kaphat tőle, hiszen, ahogy mondja:
"formai gazdagsága és humora e dimenzió nélkül is kiapadhatatlan örömforrás a nyelvi, formai kalandokat és nyelvi humort kedvelő olvasók számára."
Kappanyos András irodalomtörténész így ír a műről:
"Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma."
Szóval humor és humánum hömpölyög közel ezer oldalon keresztül Dublin utcáin reggeltől késő estig. Magával ragadó, őrületbe kergető, elgondolkodtató. Blöff volt csupán? Ki tudja. Döntse el az olvasó maga.
A Kolostor Őre
