A hírmondók a falu főterén már reggel kidobolták: dicsőséges királyunk lánya elhagyja a hazát. Messzire költözik, de reménykedhetünk benne hogy szíve még a spanyolok közt is a magyarokért fog dobogni.
Elámultak ám a falu lakói, hiszen királyunk évek óta azt mondta szerte a vidéken, bármerre járt is, hogy arrafelé, amerre este a nap lenyugszik, arrafelé pusztulóban van a világ is. Hanyatlik az erkölcs meg a kultúra, no és anyagilag sem dúskálnak jólétben ott a világ nyugati felén. Ráadásul színes bőrű hordák árasztják el a vidéket, szivárvány zászlók lengedeznek az épületeken! Ezidáig úgy tudtuk, csakis a Kárpát-medencében van biztonságban az ember, a világban dúló kegyetlen erőkkel szemben. Nem is engedte királyunk senkinek, hogy elvegye a kultúránkat! Tisztelet követelt és parancsolt mindenkinek, drótkerítéstől innen és onnan!
A falu szélén értetlenül vakarják a fejüket a napszámosok, hogy akkor most mit is gondoljanak végül. Földesuruk már ostorral csattogtatva siet feléjük, hogy ne lopják a napot, ne gondolkodjanak, ne törjék a fejüket, dolgozzanak, adózzanak, jó dolgukban meg aztán csendben maradjanak, a templomban vasárnap pedig térdre borulva imádkozzanak! Fohászkodjanak bőséges termésért, a hazáért, a királyunkért, és annak most már a távoli lányáért. Ennyi a dolguk, nem a faluszéli naplopás meg gondolkodás!
Olyan furfang készül itt amit csak kevesen értenek, de királyunk biztos tudja, hogy mit miért tesz, ezért hát szétszéledt a falu lakossága, a hírmondó meg továbbállt, hogy a következő faluba is elvigye a dicső hírt: hódítani megy a király lánya, megmenti Európát!
A Kolostor Őre
A Kolostor Őre
