avagy,
A Nagy Nevettető találkozása a Nagy Lélekkel
Újabb csodálatos életrajzi művet olvastam a napokban. A Sir Walter féle életrajzi könyvek után, ennek az érdekessége még abban is állt, hogy az író, önmaga életének történetét írta meg, önéletrajzi mű volt. Mégpedig a világ egyik leghíresebb nevettetője, Charlie Chaplin életéről szólt.
Könyvében őszintén ír az életéről, és hogy milyen nehézségeken kellett átmenni gyerekkorában, aztán a filmes szakma köreiben, családi ügyekben, magánélet-
ben, szóval sok-sok terülten. Ír a sikerekről és kudarcokról, szakmai elkötelezettségekről, kicsinyességekről, szóval sok-sok mindenről.
"Mindig is tiszteltem és csodáltam Gandhit politikai éleslátásáért és acélos akaratáért. Mégis, úgy hiszem, hiba volt Londonba jönnie. A londoni környezetben szétfoszlott legendás glóriája, vallásos magatartása pedig hatástalan maradt. Képtelenül hatott a hideg, nedves angol klímában a rendetlenül magára tekert lepedővel. Londoni jelenléte tápot adott a gúnynak és a karikatúrának. Kellő távolságból mindig nagyobb hatást érhet el az ember. Érdeklődtek nálam, nem akarnék-e találkozni Gandhival. Természetesen, lelkendeztem.
Az East India Dock Road nyomornegyedében, egy szerény kis házban találkoztunk. Az utcán tömeg szorongott, újságírók meg fényképészek nyüzsögtek a kis ház mindkét emeletén. Beszélgetésünkre egy utcára néző emeleti, rendkívül kicsi szobában került sor. A Mahatma még nem érkezett meg; míg várakoztam, azon gondolkoztam, mit is mondjak neki. Hallottam bebörtönzéséről, éhségsztrájkjairól, India függetlenségéért vívott harcáról, és valami keveset arról is, hogy ellenzi a gépek használatát.
Végre megérkezett. Mikor a lepedője ráncait maga köré tekerve kilépett a taxiból, az utcán éljenzés harsant fel. Különös jelenet volt: az emberekkel zsúfolt kültelki utcában a kis idegen ember a nép üdvrivalgásától kísérve lépett be az ócska kis házba. Feljött a lépcsőn, megmutatkozott az ablakban, aztán biccentett nekem, és együtt integettünk a tömegnek.
Leültünk a pamlagra, és villanófények vettek célba bennünket. A Mahatma jobbján ültem. Most jött az a kellemetlen, félelemgerjesztő pillanat, amikor valami roppant értelmeset kellett volna mondanom egy olyan tárgyról, amelyről szinte fogalmam se volt. Jobb oldalamon egy állhatatos ifjú hölgy foglalt helyet, aki hosszú történettel szórakoztatott, de egyetlen szót se értettem belőle. Időnként helyeslően bólintottam, de az egész idő alatt azon törtem a fejem, mit is mondjak Gandhinak. Tudtam, hogy nekem kell belevágnom a dologba, nem várhatok a Mahatmára, hogy mesélje el, mennyire tetszett neki a legutóbbi filmem, vagy valami hasonló - voltaképpen kételkedtem benne, hogy volt-e valaha életében moziban. Egy indiai hölgy parancsoló hangja azonban megszakította a bőbeszédű ifjú hölgy előadását:
- Miss, lenne szíves befejezni a társalgást, hogy Mr. Chaplin Gandhival beszélhessen?
Egyszeriben csönd lett a zsúfolt szobában. A Mahatma álarcszerű arckifejezése várakozást árult el; úgy éreztem, egész India várakozással tekint rám. Megköszörültem a torkomat.
- Természetesen együtt érzek India törekvéseivel és szabadságharcával - mondtam. - Azt azért nem egészen értem, miért borzad annyira a gépek igénybevételétől?
A Mahatma mosolyogva bólintott, amint folytattam:
- Elvégre, ha a gépet emberbaráti módon alkalmazzák, segítséget jelent, az ember felszabadul a rabszolgaság bilincseitől, munkaideje megrövidül, több szabadideje marad, hogy művelje szellemét, és élvezze az életet.
- Értem - válaszolt nyugodt hangon Mahatma - ,de mielőtt India elérheti ezeket a célokat, fel kell szabadulnia az angol uralom alól. A gépek a múltban függővé tettek bennünket Angliától, és ettől a függőségtől csak úgy szabadulhatunk meg, ha bojkottáljuk a gépi úton előállított árukat. Ezért tettük hazafias kötelességévé minden indiainak, hogy maga fonja a gyapotját, és maga szője a szövetét. Ebben a formában megtámadhatunk olyan hatalmas nemzetet is, mint az angolok... de persze vannak más okok is. Indiának más a klímája, mint Angliának; az igényei és szokásai is eltérőek. Angliában a hideg idő miatt erőteljes iparra és bonyolult gazdasági rendre van szükség. Önöknek szükségük van az evőeszközöket előállító gyárakra; mi az ujjunkkal eszünk. És számtalan hasonló különbséget is felsorolhatnék.
Kristálytiszta okfejtés következett India szabadságharcának taktikai manővereiről, és ebben - paradox módon - a realista, céljai elérésére vasakarattal törekvő férfias lelkület látnoki adottságokkal párosult. A Mahatma kijelentette, hogy a szükségtelen dolgokról való lemondás teljes függetlenséget jelent, és az erőszak végül is önmagát pusztítja el.
Mikor a helyiség kiürült, vendéglátóm megkérdezte, ott maradnék-e hogy tanúja legyek imájuknak. A Mahatma a padlóra ült törökülésben, köré a többiek. Furcsa látvány volt, végignéztem a pamlagról, a londoni nyomornegyed szívében, egy parányi szobában, a tetők mögött hirtelen lebukó nap sáfrányszínű fényében, amint a földön kuporgó hat ember alázatos szívvel belefog imájába.
"Milyen paradox" - gondoltam magamban, elnézve a végletesen realisztikus gondolkozású kis embert, akinek éles jogászi elméje és politikai valóságérzéke mintha feloldódott volna az ima dallamában."
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
