Feltámadás. Mégis.

Tavasz. Húsvét. A Feltámadás hétvégéje. Ilyenkor sokszor eszembe jut minden vallás, spiritualizmus, humanizmus, etika, erkölcs, morál, pszichológia, filozófia, szóval mindaz, amiben az ember önmaga végső lényéhéhez kísérel meg eljutni, és a létezésének miértjét próbálja letapogatni. Ki innen, ki onnan próbálkozik, keresgél, bolyong, kísérletezik és botladozik.

 

Sándor György humoralista is hasonló kérdések körül bolyong az irodalom és a vallás küszöbén, amikor is ennek a keresésnek az egész esszenciáját, csodálatos módon egy szóba sikerül sűrítenie: Mégis

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Királytükör

Bevezetés a hatalom és az uralkodás művészetébe

 

Lengyel László 2000-ben írt könyvét olvasom most a napokban, és teljesen le vagyok nyűgözve. A stílus, a tartalom, a felkészültség és a mondanivaló, egyszerűen pazar.

 

Figyelem! Fontos kihangsúlyoznom azt hogy, kettőezerben írta ezt a könyvet! Azaz, közel húsz évvel ezelőtt! Hamarosan kiderül majd, mi is ennek a jelentősége. Előtte azonban álljon itt a szerzőnek a könyvhöz írt előszavából egy részlet:

 

"Királytükör ez a könyv. A XV. és a XVI. században tucatjával íródtak királytükrök azzal a céllal, hogy fejedelmeket bevezessenek a hatalom, és az uralkodás művészetébe. De a nem is titkolt cél többnyire az volt, hogy a királytükör szerzője elmondja álláspontját a korszak és nemzete politikai állapotáról."

 

Lengyel László könyve

 

az 1600-as évek képzeletbeli Dániájában játszódik. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel, mégis valós üzenetekkel, tanulságokkal és mondanivalókkal. Ugyanis hiába kitalált a történet, valójában Magyarországról szól az írás, és Orbán Viktorról.

 

2000-ben írta a szerző a könyvet. Orbán Viktor kormányzása már akkor is sokat elárult a személyiségéről, de édes jó Istenem, hol voltak még az akkori dolgok a mostaniakhoz képest... Kamaszkori kis bohóckodásnak tűnik csupán az akkori Magyarország a mostani Stadionországhoz viszonyítva. Ennek fényében tanulságos csak igazán ez a könyv, így húsz év távlatából.

 

Miközben olvastam a művet,

 

eszembe jutott HiIary Mantel két fantasztikus könyve, a Farkasbőrben és a Holtaknak menete is. Hasonló szereplők, hasonló téma. A királyi palást, a hatalom maga, és a körülötte lévő mámor. Az uralkodás mikéntje, stílusa, célja és miértje. Sok szerző körbejárta már e kérdést, akár az irodalom, akár a filozófia szintjén, vagy éppen a tudomány oldaláról közelítve. Régi téma ez. Az emberiség hosszú ideje szorongatja már a Gyűrűt.

 

Sőt, a téma egy másik kiváló gondolkodója, Török Gábor azt állítja, hogy ne legyenek kétségeink, a politika és a hatalom jelentősége, szerepe és szükségszerűsége már nagyon hamar, egyszerű kis közösségekben is megjelenik:

 

"Mindez arra is rávilágít, hogy a politika lényegét nem a körülmények, az idő, a hely, de nem is az évszázadok vagy akár évezredek óta fennálló épületek adják, hanem az ember, a közösségi lény, aki mindenhová viszi magával a politikát, amerre jár.

 

Ha a jövőben távoli galaxisokra téved, akkor oda, ha egy lakatlan szigeten köt ki, akkor oda, ha emberi vagy természeti katasztrófák után a Földön reked, akkor pedig oda.

 

Aki azt gondolja, hogy a politika valami távoli, megfoghatatlan, a saját életére semmilyen hatással nem bíró jelenség, az képzelje el azt a helyzetet, amikor hirtelen tizedmagával egy lakatlan szigeten találja magát. Ahol már az első este dönteni kell arról, hogy a korlátozott erőforrásokat - mondjuk, a szigeten található öt banánt - ki, mikor és hogyan egye meg."

 

Sok minden

 

egyéb tanulságos dolog mellett Török Gábor kijelenti, hogy a politika tanulmányozása valójában, embertan. A közösségi ember tanulmányozása.

 

Itt ennél a pontnál én nem tudok elmenni Jung apó mellett szótlanul. Hiszen a "közösségi ember", az magánemberekből áll, azok kulturális, szociális és pszichológiai összetevőiből. És ennél a pontnál térve vissza a királytükörhöz, Lengyel László bizony Jung apó éleslátásával hatol a lélek mélyére is, hogy aztán díszes irodalmi faragásokkal ékesítse azt a bizonyos tükröt, hogy ezáltal emelkedett állapotban szemlélhesse majd az olvasó az országát, annak királyát, és azon keresztül végül saját magát.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Beach Boy

David Cameron a "beach"-en.

Nagyításhoz klikk a képre!

A német gazdasági hetilap, a Wirtschafts Woche foglalta össze legújabb számában hogy mi van David Cameronnal, a volt brit miniszterelnökkel.

Ő volt az,

aki néhány éve kiírta a Brexit népszavazást, és ezáltal utat engedett valamifajta megfogalmazhatatlan őrületnek, amiről egyelőre még nem tudható hogy komédiába vagy tragédiába fullad. Mindenesetre a híreket követve az látszik kibontakozni, hogy egyre nagyobb tömegek már most sem tudják hogy sírva nevessenek, vagy nevetve sírjanak. Monthy Python országa bizony feladta a leckét a kontinens számára itt a 21. század elején.

A BBC

év elején egy dokumentumfilm sorozatot vetített, ami Európa elmúlt évtizedének kríziseit mutatja be. Ennek a sorozatnak az első része David Cameronról és a Brexitről szól. Tanulságos film, érdemes megnézni. A Mr. Trudeau-nál említett csúcsra jutás látszik itt is, és aztán hogy mennyire nem sikerült ezt megtartania David Cameron-nak.

Visszatérve

a német gazdasági lap cikkére, (mindjárt bővebben kitérek rá) természetesen nem küzd anyagi nehézségekkel a lemondott brit politikus, de ezen a szinten már nem is ezt jelenti a bukás. Gőgössége és túlzott elbizakodottsága kiírta őt abból a hivatali körből, amiben lenni szeretne. Azaz, lekerült a Gyűrű az ujjáról.

Bár, az is előfordulhat hogy az irányítás és a hatalomvágy helyett, sokkal nagyobb volt benne a hiúság és a dicsőség iránti vágy, de ez esetben sem maradt számára más, az elnöki szék helyett csupán a tengerparti szörfdeszkázás.

Beach Boy

így említik a német gazdasági lapban, és egy kicsit utánajártak annak, hogy miután beindult a hátrahagyott őrület Angliában, mit is csinál mostanában a volt miniszterelnök. Csak röviden: Eltűnt a nyilvánosság elől. Itt-ott azért elkapják a riporterek, és ha kérdezik, természetesen kifejti hogy mennyire sajnálja a történteket hogy így alakultak.

Egy ügynökség menedzseli őt, kínálja mint "tanácsadót", és úgy hirdetik hogy a globális világ, a 21. század egyik legbefolyásosabb influenszere. A lap újságírója azért ehhez hozzáteszi, hogy a Brexit fényében ez minimum komikus. De hogy mennyire nem viccel az ügynökség, azt jól mutatja hogy 120 ezer angol fontot kérnek Cameronért egy órára! (úgy látom magabiztosságban továbbra sincs hiány)

Szörf

Costa Rica-i szörfözéseken túl, az angol vidéki "házacskájában" (így becézi a lap a két millió fontos ingatlant) írja most a memoárját. Ott is szörfözget a közeli angol tengerparton, és emlékiratait rendezgeti, amiért 800 ezer fontot kap egy kiadótól. Bár, már most szeptemberben meg akarták jelentetni a könyvet, de a Brexit jelenlegi állását tekintve jobbnak látták ezt egyelőre elhalasztani.

Esténként

követem a BBC és a CNN élő közvetítéseit Angliából, és döbbenet hogy mi megy ott a parlamentben, az utcákon, a cégeknél és a családok közt.

Ehhez képest Magyarország beborulása a felcsúti feudalizmusba ócska kis szappanopera csupán. Hát hiába no, Shakespeare és a Monthy Python országát csak csodálni lehet. Majd az előadás után egy csésze earl grey mellett, egy szerény és óvatos kelet-európai mosoly kíséretében szégyenlősen megkérdezhetjük hogy, tessék mondani, a színdarabban pontosan melyik rész is volt a komoly, és melyik volt a vicc?

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Franz bácsi jótanácsa

Itt Ebreichsdorfban van egy kedves szobor, a padon ülő Franz bácsi. Gondoltam odamegyek én is hogy jobban megismerkedjem az öreggel, hogy megtudjam ki is ő, és mit is csinál. Odaálltam a pad mögé, megnéztem miket szemlél és min tűnődik.

Kiderült hogy a fia állíttatta a szobrot, és pont oda, ahol sokat ücsörgött Franz bácsi. Ott, a patakpartján legeltette a kacsáit, beszélgetett az arra járókkal, és onnan szemlélte békésen az idő múlását. Ennek állított emléket a fia.

Miközben Franz bácsi a maga nyugalmában szemlélte a környéket, ajánlotta nekem hogy térjek be a szemközti piacra is, hiszen itt a tavasz és kezdenek érkezni a friss áruk.

Mondta hogy a friss tavaszi zöldség nagyon egészséges, igazán hálás érte a modern gyomor. És különösen nagy szüksége van rá a magyaroknak. Megköszöntem a jótanácsot, kicsit ücsörögtem még ott az öreggel, aztán betértem a piacra...


.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Monet a remete

Claude Monet, 1876, The boat studio

Nagyításhoz klikk a képre!

 

A bécsi Monet kiállításon nemcsak egy könyvet sikerült vennem a festő életéről, hanem egy csodálatos naptárt is a képeivel. Arra gondoltam, hogy e kalendárium segítségével a 2019-es évet Zsuzsával közösen Monet társaságában és hangulatában tölthetjük. Kitettük a lakás egy olyan pontjára, ahol sokszor láthatjuk és gyönyörködhetünk benne.

A fenti festmény,

az április hónapot díszíti e naptárban, így aztán az aktualitása miatt is terveztem hogy elhozom ide a kolostor udvarára, kezdődjön ezzel a képpel itt az áprilisi hónap. És még néhány gondolatot is szívesen megosztanék ezzel kapcsolatban.

Monet nagyszerű képeiből nekem elég nehéz kedvenceket választani, mert egyik legnyűgözőbb, mint a másik. Zsuzsával hosszan szoktunk gyönyörködni bennük, és aztán meg is beszéljük a képet, a hatását, meg úgy ami eszünkbe jut róluk. Szóval nehéz a sok-sok csodás kép közül kedvenceket választani, de ha mégis meg kéne nevezni párat, akkor számomra ez a fenti kép biztos benne lenne. Engem nagyon megérint a hangulata. A remeteség maga.

Ráadásul ott a festményen az az ember kint van a természetben, jelen van a föld és a víz elem, a levegő, az égbolt, a fák, és ebben az idillikus hangulatban ringatózik a kis hajó. Monet több festményén is megjelenik ez a kis csónak, amely a valóságban is létezett, és egyfajta, alkotói műhelynek használta.

Jung apónál is olvastam a "remeteségről", amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de én most itt ez esetben átvinném ezt az értelmezést a festő alkotói folyamatára. Monet a "remete" ebbe a kis csónakba vonult el alkotni. Számomra tökéletesen ezt tükrözi a fenti kép. Ez az üzenete. Az egyedüllét, a nyugalom, és az alkotás.

Benne ül az alak a "remeteségben", és a létezésének egy olyan pillanatát mutatja be, amikor épp tűnődik valamin, olvas, vagy rajzol. Azaz, zajlik a "kikristályosítás", a dolgok kiérlelése, csiszolása, megértése és fejlesztése. Ott, egyfajta úszó remetebarlangban egy idillikus természetközeli helyen. A csöndben. A magányban. A nyugalomban.

A kis hajó szimbolizálja

ezt a fajta elvonulást, azonban a nyitott ajtó megadja az esélyét annak, hogy a remete a munkája után mégis kilépjen a külvilágba. Bármelyik pillanatban megtörténhet ez. A döntés a remetétől függ. Vagy, még a nála is magasabb erők játékától, attól, ami majd eldönti hogy mennyi tudást és alkotást képes a remete az adott időben elviselni, befogadni és megjeleníteni.

Beléphetünk mi is a remeteségbe, hogy felfedezzük az élet mélyebb rétegeit, majd aztán ki is léphetünk a remeteségből, hogy megosszuk a világgal a felismeréseinket, a tudásunkat és az alkotásunkat. Nem szükséges ehhez Monet-nak lennünk. Azt ajtó nyitva áll mindannyiunk számára.

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés: