MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

- KORTÁRS VERS - Tűz melege Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,  ó, mi így együtt, barlangi létünk sokadik estéjén. Kint esik, vadak járnak, az ég villámot szór, és többen nézzük ahogy ropog, pattog, melegít, közelebb ülünk, ó, mi így együtt. Lassan ropogó tűz köré gyűltünk, ó, mi így együtt, évezredek óta nézzük, tápláljuk és féljük. A falra mozgó árnyékot vet miközben didergünk, húzódjunk közelebb! Hús van-e még? Kordul az ősgyomor belül, az éjszaka közepén, a barlang mélyén, ó, mi így együtt. Lassan ropogó tűz köré gyűltünk, ó, mi így együtt, melegét most egy piaci tendernek véltük. A törzs a főnökre tekint, valaki feszülten nyakkendőt igazít, a horda vadászatra kész, fejdíszek, tollak, mobil, és számítógép. Nagy lesz a zsákmány, bíznak a vének, csiholják, pakolják a tüzet, ázott husánggal etetik, csak ülünk és nézzük, ó, mi így együtt. Lassan ropogó tűz köré gyűltünk, ó, mi így együtt, kalendáriumot lapozunk és enciklopédiát, recepteket és wikipédiát. Zsíros cupákkal tele a has, b...

Csodálatos versek születtek Szabó Lőrinc tollából, annak ellenére hogy a történelem talán legkegyetlenebb időszakában élt, a huszadik század első felében. Vagy talán pont ezért kelt életre a sok szép mű. A körülötte lévő embertelenség dacára. Finomlelkű költőként csodás verseket írt, legjobb mondata viszont mégis egy interjúban hallható. Viszont hogy megértsük ennek a mondatnak a mélységét, ehhez ismernünk kell az egyik legszebb versét is. Erről fog szólni a cikk. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik! A teljes írás itt olvasható: Szabó Lőrinc legjobb mondata >> Üdvözlettel A Kolostor Őre Csak Könnyedén